Mi történne a kutyáinkkal, ha mi, emberek eltűnnénk?

Mi történne a kutyáinkkal, ha mi, emberek eltűnnénk?

Sokan gondoljuk úgy, hogy a kutyák a legjobb barátaink. De elgondolkodott-e már azon, hogy mi történne négylábú barátainkkal, ha hirtelen eltűnnénk? Vajon háziasított társaink boldogulni tudnának az emberek nélkül?

De mit is jelentenek számunkra a kutyák?

A kutyák viselik a Föld legsikeresebb háziasított faja képzeletbeli címet, akik évezredeken át a mi figyelő tekintetünk alatt fejlődtek.

A szelektív tenyésztés végül az ember által irányított sokféleséghez vezetett, amelynek eredményeképpen egyedi fajták jöttek létre a toronymagas dán dogtól a világ egyik legkisebb kutyafajtáját jelentő csivaváig.

Az emberiség régóta keresi a „tökéletes kutyatársat", ami több mint négyszáz, modern kutyafajtát eredményezett, amelyek a fizikai és viselkedési tulajdonságok egyedi keverékével rendelkeznek.

Csivava egy kínai kutyakiállításon Forrás: AFP/Hoang Dinh Nam

Az ebeket kezdetben elsősorban olyan, számunkra hasznos és funkcionális feladatokra tenyésztették, mint például a terelés, a vadászat és az őrzés,

ami az elmúlt kétszáz évben került markánsan előtérbe. Néhány szakértő úgy gondolja, hogy a társállat funkció csak egy másik típusú munka, amelyre az emberek kiválasztották négylábú kedvenceiket, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a külsőségekre. A tenyésztők ebben döntő szerepet játszanak, mivel tudatosan döntenek arról, hogy mely tulajdonságok kívánatosak, amivel befolyásolják a fajták jövőbeli fejlődését.

Jók vagyunk a kutyáknak?

Tudjuk, hogy bizonyos, az emberek számára vonzó tulajdonságok komoly hatással vannak az egészségre és a boldogságra.

A lapos arcú kutyák például nehezen tudnak lélegezni a beszűkült orrjáratok és a légutak megrövidülése miatt.

Ezt a „levegőéhséget" a szakemberek gyakran az asztmás rohamhoz hasonlítják. Ezek a kutyák ráadásul hajlamosabbak a bőr-, szem- és fogászati problémák nagyobb arányára is, mint a hosszabb pofával rendelkező társaik.

Francia bulldog kutya Forrás: Flickr/Vincent Garcia

Sok modern kutyafajta szaporodása orvosi beavatkozásra szorul

– mutatott rá Bradley Smith , a CQUniversity Australia vezető pszichológiai oktatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A francia bulldogoknál és a csivaváknál például gyakran van szükség császármetszéshez, mivel a kölykök feje túl nagy az anyaállat medencéjéhez képest.

Hozzátette: ez rávilágít arra, hogy az intenzív szelektív tenyésztés milyen komoly hatással van a kutyákra.

Kutyák nélkülünk

Most képzeljünk el egy olyan világot, ahol a kutyák „megszabadulnak" az emberi szelekció és gondoskodás irányító kezétől. Úgy tűnik, ennek a közvetlen hatása meredek lenne.

Nem járnának jól azok a fajták, amelyek alapvető szükségleteik, például élelem, menedék és egészségügyi ellátás tekintetében nagymértékben tőlünk függenek

– hangsúlyozta Mia Cobb , a Melbourne-i Egyetem Állatjóléti Tudományos Központjának tudományos munkatársa. – Nehezen tudnának alkalmazkodni és sokan belepusztulnának az emberi támogatás nélküli élet kegyetlen valóságába.

Mi történne a kutyáinkkal, ha mi, emberek eltűnnénk? Forrás: The Spruce / Sarah Crowley

Ez azonban valószínűleg csak az összes kutya kevesebb mint húsz százalékát érintené (nagyjából az otthonunkban élő kutyákat).

A világ négylábú kedvenceinek többsége ugyanis szabadon tartott, amelyek Európában, Afrikában és Ázsiában élnek.

És bár ezek az ebek a hagyományos értelemben véve nem háziasítottak, mégis együtt élnek az emberrel. Mint ilyenek, a túlélésük szinte kizárólag az általunk létrehozott erőforrásoktól, mint például a szeméttelepektől és az etetésektől függ. Emberek nélkül gyorsan működésbe lépne a természetes szelekció.

Azok a kutyák, amelyekből hiányoznak az olyan alapvető túlélési képességek, mint például az alkalmazkodóképesség, a vadászati készség, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a szülői ösztönök és a társasági képesség, fokozatosan visszaszorulnának.

A rendkívül nagy- vagy kistermetű házikedvencek szintén hátrányba kerülnének, mivel a méretük hatással van a kalóriaszükségletére és a testhőmérséklet szabályozására a különböző környezeti viszonyok között.

A korlátozott viselkedési stratégiák, például a túlzott félénkség az új területek felfedezéséhez, szintén károsak lennének. És bár az ivartalanított kutyáknak lehetnek előnyös túlélési tulajdonságaik, a génjeiket nem tudnák továbbadni a következő generációknak.

Nincs több dizájner fajta

Végső soron valószínűleg egy másik kutyafajta alakulna ki, amelyet az emberi vágyak helyett az egészség és a viselkedésbeli sikerek alakítanának. A kutyák nem a fajta alapján választanak társat, és ha lehetőségük lenne rá, biztosan párosodnak olyanok fajtákkal is, akik teljesen másképp néznek ki, mint ők.

Idővel a különböző kutyafajták a háttérbe szorulnának és a korlátlan párosodás egy egységes „falusi kutya" megjelenéséhez vezetne, hasonlóan a távoli ausztrál őslakos közösségek „tábori kutyáihoz" és a Délkelet-Ázsiában megfigyelhető négylábúakhoz.

Ezek a kutyák jellemzően közepes méretűek, kiegyensúlyozott testfelépítésűek, rövid és különböző színű a szőrzetük, míg álló fülekkel és farokkal rendelkeznek. Az olyan tényezők, mint például az éghajlat miatt azonban előfordulhatnak regionális eltérések, mint például a bozontosabb szőrzet.

A dingók gyakran egymással is harcolnak Forrás: Pinterest

Az ebek hosszú távon visszatérnének a vadon élő kutyafélék életmódjához.

Ezek a „visszavadult" kutyák valószínűleg a jelenlegi vadon élő társaikhoz, például az ausztráliai dingókhoz hasonló szociális és táplálkozási viselkedést vennének fel. Ez magában foglalná a kisebb falkákban élést, a territóriumok kialakítását, az éves szaporodási időszakhoz való visszatérést, a társas vadászatot és a szülői gondoskodást, különösen a kanok részéről.

Az „átállás" bizonyos fajták, különösen a terelőkutyák és a már most önálló, vadon vagy falusi környezetben élő kutyafajták esetében bizonyára könnyebben menne.