Ezek a mészkőgömbök ősi rokonaink egyik legkevésbé ismert tárgyai. Úgy tűnik, hogy évmilliókkal ezelőtt szándékosan hozták létre őket, de nem igazán tudjuk, miért. A 2023-as év elején a kutatók
százötven darab 1,4 millió évvel ezelőtti szferoidot (gömbös és pedig többnyire aprón gömbös, sugarasan rostos kiválások valamely vulkáni kőzetben) vizsgáltak meg, amelyek a mai Izraeltől északra fekvő lelőhelyről származtak.
Ezek az érdekes tárgyak zavarba ejtették a kutatókat, és néhányan azt is felvetették, hogy talán más tevékenységek „véletlen melléktermékei" lehettek. Egy nemrégiben készült tanulmányban ezért háromdimenziós elemzési módszereket alkalmaztak a gömböcskék gyűjteményén, majd megállapították, hogy
előre megfontolt redukciós stratégiával készítették őket.
Ez azt jelenti, hogy szándékosan és nem véletlenül jöttek létre. Azt azonban nem tudták kitalálni, hogy miért alkották ezeket a gömböket. Korábbi tanulmányok szerint a homininok valószínűleg szerszámokat próbáltak ilyen módon készíteni, de ez még mindig vita tárgyát képezi a tudományos társadalomban.
A miniatürizálás nem csak egy új keletű trend, hanem egy új tanulmány szerint 45 ezer évre visszatekintő, ősi gyakorlat. A Srí Lanka-i esőerdők vadászó-gyűjtögető társadalma a hatékonyabb vadászat és táplálékszerzés érdekében sajátította el ezt a technikát.
A Srí Lanka-i esőerdők vadász-gyűjtői miniatűr kőszerszámokat és csontlövedékeket használtak a sikeres vadászat érdekében
– derült ki egy idén megjelent tanulmányból, amit a ZME Science online tudományos portál idéz.
A kutatók Srí Lanka egyik leghíresebb régészeti lelőhelyéről, a Kitulgala Belilena barlangból, származó, számos kőszerszámot tartalmazó leletet találtak. Megállapították, hogy az emberek negyvenötezer és nyolcezer évvel ezelőtt következetesen népesítették be ezt az esőerdővel borított területet, ahol miniatűr kőeszközöket gyártottak.
A kavicsokat vagy köveket a patakokból gyűjtötték be a feldolgozás előtt, majd egy sziklaüllőre helyezték, ahol kalapácskővel ütögették a formázáshoz.
A kisméretű darabkákat ezután lövedékekhez használhatták fel. A szakemberek szerint ez a viselkedés a fenntarthatóság és az ökológiai egyensúly mély megértéséről tanúskodik.
Az év elején talált ősi fogak egy évszázados gyűjteménye arra utal, hogy a Franciaország és Nagy-Britannia közötti szigeteken a neandervölgyiek és a modern emberek vegyes populációja élt. Ez a felfedezés tovább erősíti a már meglévő bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a történelem során többször is előfordult „keveredés" e két csoport között.
Ez a „kereszteződés" a tudósok szerint nem lehetett ritka esemény: jóval inkább több ezer éven át és különböző régiókban zajló kölcsönhatások sorozata.
Ennek eredményeként a legtöbb mai, nem afrikai származású ember kis százalékban neandervölgyi DNS-t hordoz. Egyes populációkban, különösen Óceániában és Ázsia egyes részein, a gyenyiszovai DNS is jelentős mértékben jelen van.
Ez a genetikai örökség nem csupán egy történelmi lábjegyzet; gyakorlati következményei vannak napjainkra nézve.
Például az általunk hordozott neandervölgyi és gyenyiszovai gének némelyike befolyásolja immunrendszerünket, míg mások bőrünket és hajunkat.
Szakemberek azt feltételezik, hogy a neandervölgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el, ami egybeesik a modern ember Afrikából való megjelenésével. A kettő között azonban jelentős átfedés van. A kutatók között uralkodó konszenzus szerint a neandervölgyiek és a modern emberek legalább ötezer évig éltek együtt, és többször is keresztezték egymás útját.
A régészek az év elején felfedeztek egy 31 ezer éves temetést, amelyben egy fiatal felnőttet temettek el, akinek hiányzott a bal lábának alsó része. Megállapították, hogy
a végtagot nem állatok rágták le, vagy vágták le más emberek egy konfliktus során.
Ehelyett úgy tűnik, hogy egy műtét, egy szándékos orvosi beavatkozás nyoma, ami a szakemberek szerint arra utal, hogy az operációk jóval régebbiek, mint azt a tudósok eddig vélték.
Az itt eltemetett egyén lábát egy szikla, bambusz vagy tengeri kagyló éles pereméből készült szerszámmal vághatták le
– magyarázták a tudósok. – Ezt követően valószínűleg megetették, megfürdették és kitisztították a sebeit.
Hozzátették: mindez arra utal, hogy a műtét sikeres volt, mivel a fiatal felnőtt nem szenvedett fertőzéstől, és úgy tűnik, a műtét után még legalább hat-kilenc évig élt.
A Dél-Afrika és Szváziföld között fekvő, történelmileg gazdag Határ-barlangban a régészek kétszázezer éves ágyakat találtak. A barlang hátsó részén, a hamurétegeken, „stratégiailag" kiemelt helyeken helyeztek el három ősi, fűből készült fekvőhelyet.
Ezek felfedezése a korai emberek innovatív megközelítését fedi fel a kényelmes élet és a kártevők elleni védekezés terén.
A hamu természetes rovarriasztóként szolgálhatott és rávilágít arra, hogy az akkori emberek mennyire jól ismerték a környezetüket. A további érdekes leletek közé tartoznak a tűzgyújtás jelei, valamint a rovarriasztó tulajdonságairól ismert tarchonanthus (kámforbokor) használata, ami
az egészségügyi és higiéniai gyakorlatok kifinomult ismeretére utal.
Az ágyak építéséhez használt fű nem volt közvetlenül látható, így a kutatóknak nagyítást és kémiai elemzést kellett alkalmazniuk az azonosításához. Bár elismerték, hogy nem tudhatják biztosan, az emberek ténylegesen itt aludtak-e, az viszont tény, hogy rengeteg fűanyagot szándékosan vittek be a barlangba, ami viszont arra utal, hogy nagy ennek a valószínűsége.