1589. augusztus 15-én született Nagyváradon, apja somlyói Báthory István Kraszna vármegyei főispán, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (1533-1586) unokaöccse volt. Apja halála után rokona, egy harmadik Báthory István, a Magyar Királyság országbírója vette maga mellé. Hatására a katolikusnak született Báthory áttért a protestáns hitre, majd Bocskai István fejedelem kassai udvarába került apródként.
A befolyásos családból származó, gazdag és karizmatikus „Gábris vitézt" már ekkor az erdélyi trón várományosának tartották, de Bocskai halála után még Rákóczi Zsigmond került a fejedelemség élére.
Ő azonban nem volt képes hatalmát megszilárdítani, elsősorban azért, mert nem tudta rendezni a hajdúk helyzetét, akiknek Bocskai ígéretet tett letelepítésükre és nemessé emelésükre. Mikor a hajdúk 1607 végén felkelést robbantottak ki, Báthory szövetségre lépett velük és saját birtokain kezdte őket letelepíteni, Nagy András hajdúgenerálist pedig megtette váradi kapitánnyá.
Kettejük szövetségét látva Rákóczi lemondott, Báthoryt pedig a török Porta beleegyezésével az erdélyi országgyűlés 1608. március 7-én fejedelemmé választotta.
Azonban hamar kiderült, az erdélyi rendek túl nagy reményt fűztek az új fejedelemhez. Báthory azonnal ki akarta terjeszteni fennhatóságát Moldvára, tanácsosai csak nagy nehezen tudták lebeszélni arról, hogy megtámadja a román fejedelemséget. Bár ígéretet tett a korábban szekularizált egyházi javak visszaszolgáltatására, érdemi intézkedéséket nem hozott, a hajdúk letelepítésére kiszemelt birtokok nagy részét pedig kegyenceinek adományozta. Birtokpolitikája minden koncepciót nélkülözött, különösebb érdem nélkül földhez juthatott bárki, ha elnyerte a fejedelem kegyét.
A tizenöt éves háborúban óriási veszteségeket szenvedett Erdély gazdaságának helyreállítása lehetetlenné vált;
Báthory a jobbágyok adóit is növelte, emellett egy várost sem tett meg fejedelmi központtá, hanem kíséretével járta az országot, és elvárta, hogy udvartartásával együtt méltó ellátást kapjon ott, ahol épp tartózkodott.
1610-ben merényletet kíséreltek meg ellene Széken, ami azonban nem járt sikerrel. Az összeesküvő katolikus erdélyi főurak a fejedelemséget továbbra is a Magyar Korona részének, önállóságát átmeneti állapotnak vélték, ezért a bécsi Udvarral való szövetségre törekedtek. Báthory igyekezett őket háttérbe szorítani és azokra a – Bethlen Gábor vezette – protestáns főurakra támaszkodni, akik nem akartak a katolikus Habsburgokkal szoros kapcsolatot, ellenben a Porta vazallusaként lassan, de biztosan tervezték kiterjeszteni a fejedelemség befolyását a két romániai vajdaságra, majd Lengyelországra.
A merényletet követően korlátozták a katolikusokat vallásuk gyakorlásában, így egy év alatt Báthory a parasztságot, a városi polgárságot és a katolikus főurakat is magára haragította
A fejedelem 1610 decemberében csellel elfoglalta az erdélyi szászok fővárosát, Szebent és székvárosává tette azt. A hajdúknak szabadrablást engedélyezett a falakon belül, egy országgyűlési rendelettel pedig kincstári birtokká nyilvánította a várost. Újabb átgondolatlan lépést tett, amikor bevonult az Erdéllyel szomszédos román vajdaságokba, és ott is fejedelemmé kiáltotta ki magát. Erre a Porta visszarendelte Erdélybe, nem sokkal később pedig az elüldözött Radu Serbán havasalföldi vajda II. Mátyás magyar király támogatásával Brassó mellett tönkreverte az erdélyi csapatokat. A gondokat tovább tetézte, hogy
Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány bevonult Kolozsvárra és Gyulafehérvárra, majd Báthory-ellenes felkelésre szólította fel Erdélyt.
A Porta ekkor még megsegítette Báthoryt: segédcsapatokat küldött Erdélybe, azok pedig kiűzték Forgách seregét az országból, azonban a fejedelem helyzete megrendült.
Báthory viselkedésével is sok ellenséget szerzett: féktelen italozásával és dorbézolásával, az erdélyi főurak feleségeinek meggyalázásával, az ellene szegülők kegyetlen meggyilkolásával kevés megmaradt hívét is maga ellen fordította.
Lovászmesterét saját lovaival tapostatta szét, a cseh nemeseket egy évtizeddel megelőzve alkalmazta kivégzésként a defenesztrációt (a harmincéves háború kezdetén a csehek a Hradzsin ablakából dobták ki a Habsburg követeket), jogtalanul kobozta el a nemesek birtokait és vagyonát.
A végjáték 1612 decemberében kezdődött, mikor az erdélyi országgyűlésen Báthory felvetette a fejedelemség csatlakozását a Magyar Királysághoz, majd annak ellenére, hogy ezt az erdélyi rendek elutasították, tárgyalásokat kezdett II. Mátyással. A következő év elején követeket küldött Isztambulba az oda menekült korábbi támogatója, majd leghangosabb kritikusa, Bethlen Gábor kiadatását kérve. I. Ahmed szultán ekkorra már elhatározta, leteszi a trónról Báthoryt és Bethlent nevezi ki helyére, így nagyszámú török sereg vonult be Erdélybe.
Szkander pasa országgyűlést hívott össze Kolozsvárra, s ez 1613. október 21-én megfosztotta trónjától Báthoryt és Bethlent tette meg Erdély fejedelmévé.
A menekülésre kényszerülő "Gábris vitézt" 1613. október 27-én a saját hajdúi koncolták fel Várad közelében.
Báthory Gábor az egyik főszereplője Móricz Zsigmond Tündérkert című regényének is, amelyből a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a Megafilm Service és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) koprodukciójában készült 8 részes filmsorozat.
(MTVA Sajtóarchívum)