A konfliktus, ami több mint félmillió áldozatot követelt

A HMS Bulldog negyedfedélzetének vázlata Bomarsundban

Százhetven éve, 1853. október 16-án kezdődött meg a krími háború, amelyben a közel-keleti és kelet-európai befolyását a gyengülő Oszmán Birodalom rovására kiterjeszteni akaró Oroszország csapott össze a törökökkel, akiket az európai erőegyensúly megőrzésében érdekelt Franciaország, Nagy-Britannia és a Szárd királyság támogatott. A rendkívül véres, 650 ezer áldozatot követelő konfliktus az oroszok vereségével ért véget, a meggyengült birodalom csak évtizedek alatt nyerte vissza erejét. Az összeállítása:

A balkáni front 1854 tavaszára megmerevedett

A 19. század közepére az európai politikát egyre inkább a „keleti kérdés" határozta meg, azaz hogy miként töltsék be az „Európa beteg emberévé" lett Oszmán Birodalom meggyengülése okozta hatalmi űrt. A katonai nagyhatalommá vált Oroszország uralkodója, I. Miklós elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa a cárok régi álmát: a török fennhatóság alatt álló tengerszorosokon át biztosítsa az orosz hajók kijutását a Fekete-tengerről a Földközi-tengerre.

Az európai erőegyensúly fenntartásában érdekelt nagyhatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia azonban veszélyesnek tartották az orosz terjeszkedést és a Boszporusz és a Dardanellák orosz befolyás alá kerülését, az Oszmán Birodalom fenntartásában voltak érdekeltek.

I. Miklós orosz cár portréja (Szverckov festménye) Forrás: Wikimedia Commons

I. Miklós végül elszánta magát a „keleti kérdés" egyoldalú rendezésére, annak tudatában, hogy ez bizonyosan háborúhoz vezet. A cár abban bízott, hogy a fagyos brit-francia viszony nem teszi lehetővé Párizs és London együttes fellépését, Ausztriát pedig lekötelezte a magyar szabadságharcot leverő katonai intervencióval.

Az ürügyet a szentföldi keresztény szent helyek fölötti felügyelet kérdése szolgáltatta, amelyet az oroszok és a franciák is a magukénak követeltek.

Louis Bonaparte, mint III. Napóleon, császári ornátusban Forrás: Wikimedia Commons/ Franz-Xaver Winterhalter

Sem Miklós, sem III. Napóleon francia császár nem engedett, a Porta pedig elutasította Oroszország protektori jogának elismerését a szultán ortodox alattvalói fölött. 1853 júliusában orosz csapatok szállták meg a török vazallus Havasalföldet és Moldvát, mire a brit és francia támogatásban bízó Abdul-Medzsid szultán október 16-án hadat üzent Oroszországnak. A balkáni front 1854 tavaszára megmerevedett, a nemzetközi helyzet alakulása miatt a cár júliusban kivonta csapatait, helyükre az osztrák hadsereg vonult be.

A védők alaposan felkészültek

1853 novemberében az észak-anatóliai Szinopénál az orosz flotta módszeresen 15 török hajót küldött a tenger fenekére. A háromezer áldozatot követelő csata felháborította az európai közvéleményt, az egyesült brit-francia flotta behajózott a Boszporuszba.

A diplomáciai tárgyalások kudarca után, 1854. március 28-án az Egyesült Királyság és Franciaország formálisan is hadat üzent Oroszországnak.

A légió részt vett a krími háborúban is Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel a háború nemzetközivé szélesedett, a hadakozás a Balti-tengeri és távol-keleti fronton is folyt. A nyugati hatalmak négy pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyeket I. Miklós elutasított: a dunai fejedelemségek nemzetközi felügyelete, a törökországi keresztények kollektív védelme, a dunai hajózás közös ellenőrzése és az 1841-es egyezmény érvényesítése, amely tiltotta hadihajók áthaladását a Boszporuszon és a Dardanellákon.

A brit-francia inváziós erők 1854 szeptemberében a Krím félszigeten szálltak partra, céljuk az orosz flottatámaszpont, Szevasztopol bevétele volt.

II. Sándor orosz cár Forrás: commons.wikimedia.org

Az együttműködés akadozott, a stratégiát nem sikerült összehangolni, közös főparancsnokot sem neveztek ki, és mire az ostrom megkezdődött, a védők alaposan felkészültek. A város felmentésére érkező orosz erőket megverték, de a tél beálltával az ostrom elhúzódott. A háborúba 1855 januárjában a Szárd-Piemonti Királyság is belépett, az olasz egység előmozdítása reményében. I. Miklós 1855. március elején meghalt, fia, II. Sándor pedig már jobban hajlott a békére. Szevasztopol majdnem egy éves ostrom után, 1855. szeptember 5-én elesett, az oroszok számára némi vigaszt jelentett, hogy a háború utolsó mozzanataként novemberben a kaukázusi hadszíntéren bevették Karsz erődjét.

A krími háború több mint félmillió áldozatot követelt

A kimerült Oroszország és a szövetségesek közötti béketapogatózások 1856 januárjában az ellenségeskedések felfüggesztéséhez vezettek. A békekongresszus 1856. február 25-én nyílt meg Párizsban, a békeokmányt március 30-án írták alá. A megállapodás helyreállította az 1853 előtti határokat, de Oroszországtól Moldvához csatolták Besszarábia déli részét, a nagyhatalmak garantálták az Oszmán Birodalom függetlenségét és határait.

Megszűnt a cár protektorátusa a két román fejedelemség fölött, a dunai hajózás nemzetközi ellenőrzés alá került, a Fekete-tenger és partvidéke semleges terület lett, és érvényben maradt az 1841-es tengerszoros-szerződés.

A párizsi béke után végleg megszűnt az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakított hatalmi rendszer, Oroszország meggyengült. Nagy-Britannia és Franciaország közeledett egymáshoz, a kontinensen megerősödött a francia befolyás. Ausztria - felemás magatartása miatt - szövetségesek nélkül maradt, ami hozzájárult 1859 és 1866 közti katonai vereségeihez, s így az olasz és a német egység létrejöttéhez.

A HMS Bulldog negyedfedélzetének vázlata Bomarsundban Forrás: Wikimedia Commons/Edwin T. Dolby

A krími háború több mint félmillió áldozatot követelt, nagyobb részük nem a csatatereken, hanem a járványok és a rossz ellátás, valamint a katonai vezetés balfogásai miatt halt meg; csupán Szevasztopol ostroma során mintegy 120 ezer szövetséges és 110 ezer orosz katona vesztette életét.

A brit könnyűlovasság az orosz tüzérség állásai ellen intézett, mészárlássá fajult, egyszerre hősies és tragikus rohama ihlette Lord Alfred Tennyson híres versét, A könnyűlovasság támadását. A háborúban kezdődött Florence Nightingale sebesültgondozó tevékenysége, aki felhívta a figyelmet a katonai egészségügyi ellátás fontosságára. A krími volt az első mediatizált háború, amelyről a tudósítók a fényképészet és a távíró révén azonnal beszámoltak, és az első, amelyben nagy szerephez jutottak a modern technológiák, az új fegyverek, a vasút és a távíró.

(MTVA Sajtóarchívum)