Így védhetjük az almafákat környezetbarát módon

Virágzó almaültetvény sorköztakarással

Az elmúlt évtizedek során az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaság és az agrár-ökoszisztémák leromlása jelentősen hozzájárult a biológiai sokféleség csökkenéséhez. A Bécsi Agrártudományi Egyetem (BOKU) és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai a környezetbarát termelési stratégiáknak a kártevő rovarokra, azok természetes ellenségeire, valamint a biológiai védekezésre és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatásait vizsgálták. A kutatók a természetvédelmi biológiai védekezés almaültetvényeken belüli hatékonyságának tisztázására világszerte készült 54 tanulmány adatait elemezték. Az eredményeket bemutató publikáció a Science of the Total Environment című nemzetközi folyóiratban jelent meg.

A mezőgazdasági területek biológiai sokféleségének drasztikus csökkenése veszélyezteti a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat is, mint például a kártevő rovarok szabályozását természetes ellenségeik által. Ez az almára, a világ egyik legintenzívebben termesztett gyümölcstermő növényére is igaz. A növekvő kereslet és a piac által támasztott minőségi követelmények (pl. növényvédőszer-maradékoktól mentes, piacképes gyümölcsök) miatt a termelőknek környezetbarát termelési stratégiákat kell alkalmazniuk a negatív környezeti hatások minimalizálása mellett.

Virágzó almaültetvény sorköztakarással Forrás: Korányi Dávid

Ilyen stratégiának számít a természetvédelmi biológiai védekezés. Ez egyrészt változatos élőhelyek biztosításával próbálja ellensúlyozni az intenzív növénytermesztéssel járó élőhelyvesztést és zavarást, másrészt a kezelés intenzitásának csökkentésével segíti a természetes ellenségeket, hozzájárulva a kártevők hatékony szabályozásához. Ez azonban egy meglehetősen összetett stratégia, mivel különböző intézkedéseket foglal magában, amelyek hatásai ellentmondásosak.

Hernyót fogyasztó vörhenyes címerespoloska (Arma custos) lárvája Forrás: Korányi Dávid

A BOKU és a HUN-REN ÖK munkatársai a környezetbarát termelési stratégiáknak a kártevő rovarokra, azok természetes ellenségeire, valamint a biológiai védekezésre és a gyümölcsminőségre gyakorolt hatásait vizsgálták. A kutatók a természetvédelmi biológiai védekezés almaültetvényeken belüli hatékonyságának tisztázására világszerte készült 54 tanulmány adatait elemezték. A leggyakoribb kezeléseknek a virágforrások és talajtakarók – aromás növények – alkalmazása, valamint a gyümölcsösök általános extenzifikációja, azaz a környezeti javakkal való kiegyensúlyozottabb gazdálkodás bizonyult.

Forrás: Korányi Dávid

A talajtakarás alkalmazása növelte leginkább a természetes ellenségek, különösen a ragadozó ízeltlábúak számát, mindamellett hogy a kártevő rovarok egyedsűrűségét is csökkentette.

Ebben a hatásban számos mechanizmus, köztük elsősorban az aromás növények taszító, illetve csalogató hatása játszhat szerepet. A különböző vegyületeik eltaszítják a kártevőket a gazdanövénytől, vagy odacsalogatják a természetes ellenségeket, ezáltal is csökkentve a növényfogyasztó rovarok számát. Hasonlóképpen a virágzó növények növelték a természetes ellenségek, különösen a parazitoidok számát (ezek olyan rovarok, amelyek lárvái a gazdaszervezetet parazitálják, mint például a fürkészdarazsak), ami az általuk biztosított alternatív táplálékforrásoknak (virágpor és a nektár) tulajdonítható. Ezzel szemben az almaültetvények kezelésének extenzifikálása (pl. vegyszermentes kezelés) nem mutatott jelentős hatást a kártevő rovarok vagy természetes ellenségeik egyedszámára. Ez volt az egyetlen olyan intézkedés, amely hozzájárult a gyümölcsminőség romlásához.

Christine Judt, a tanulmány első szerzője arra a következtetésre jutott, hogy „több virágforrás és talajtakarás biztosítása egy megvalósítható alternatíva a növényvédőszer-használat csökkentésére az almaültetvényekben, a gyümölcsminőség megőrzése mellett". Batáry Péter, a tanulmány társszerzője hozzátette: „E módszerek népszerűsítése és más növénytermesztési rendszerekben való alkalmazása a szakpolitikai célok elérése érdekében – például a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása a növényvédőszer-használat radikális csökkentése mellett – létfontosságú lépés a környezeti fenntarthatóság felé".