Rémisztő dolgokat találtak az emberi szívben, bárkiben ott rejtőzhetnek

szív, heart, érrendszer
Illusztráció
Vágólapra másolva!
Mikroműanyagokat mutattak ki az emberi szívszövetben. A felfedezés a kutatók szerint sajnos egyáltalán nem meglepő.
Vágólapra másolva!

A kiadott közlemény szerint sajnos a mikroműanyagok már annyira általánossá váltak, hogy gyakorlatilag nem tudjuk elkerülni őket; ott vannak a vízben, az ételekben, a talajban, sőt, még a levegőben is. Emiatt könnyen utat találnak a testünkbe:

találtak már mikroműanyagokat a tüdőben, valamint a bélrendszerben is, és most az egyik legfontosabb szervünkben, a szívünkben is kimutatták a káros anyagokat.

Döbbenetes mennyiségű mikroműanyag volt a vizsgált szívszövetekben

Egy nemzetközi kutatócsoport 15 szívműtéten átesett betegtől gyűjtött szívizomszövet és vérmintákat. Az Environmental Science & Technology című folyóiratban közzétett előzetes eredmények arra utalnak, hogy az operációk során váratlanul mikroműanyagok kerültek a betegek szervezetébe.

Speciális képalkotó műszerek segítségével a szakértők kimutatták, hogy a vizsgált szívszövetekben rengeteg mikroműanyag volt, egyes mintákban több tízezer szemcsét is azonosítottak. A szívben megbújó mikroműanyag-darabok száma egyénenként eltérő volt.

A kutatócsoport összesen nyolcféle mikroműanyagot mutatott ki a szívben Forrás: Science Photo Library via AFP/SEBASTIAN KAULITZKI/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Sebastian Kaulitzki/Science Phot

Pontosan milyen műanyagokat azonosítottak a szívben és a vérben?

A kutatócsoport összesen nyolcféle műanyagot mutatott ki a szövetekben, köztük polietilén-tereftalátot, amely elsősorban a poliészterből készült ruhákban található, valamint polivinil-kloridot vagy PVC-t.

A vérmintákban szintén találtak mikroműanyagokat, meglepő módon azonban ezek átlagos mérete a műtéteket követően csökkenni kezdett.

A 15 beteg vizsgálata során kapott eredmények azt mutatják, hogy még gondos, hibátlan sebészi munka mellett is mikroműanyagok kerülhetnek a test belső szöveteibe és a véráramba, írták a tanulmány szerzői. Hozzátették:

nagyobb és változatosabb vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire gyakori ez a probléma,

amivel a jövőben behatóbban is foglalkozni kell.