Titokzatos kőfejet találtak az olasz tó mélyén

Az olaszországi Lazio régióban, a Nemi-tó mélyén egy kőfejet találtak a kutatók

Az olaszországi Lazio régióban, a Nemi-tó mélyén egy kőfejet találtak a kutatók, amely egy hajóról származhat. A felfedezést Nemi település polgári védelme tette a tómeder megtisztítására irányuló rekultivációs munkálatok során.

A Nemi-tó avagy Diana tükre kis méretű, kör alakú, vulkanikus eredetű tó Olaszországban, Lazio régióban. Az úgynevezett nemi hajók gigantikus hajók voltak, amelyeket az I. században, Caligula római császár uralkodása alatt építettek a Nemi-tavon. Bár a hajók rendeltetését a szakemberek egyelőre csak találgatják, azt feltételezik, hogy úszó örömpaloták lehettek vagy vallási jelentőséggel bírtak, mivel a tavat szentnek tartották, írja a HeritageDaily online tudományos portál.

Mint kiderült, a helyi halászok már régóta tudtak a roncsok létezéséről, amiket 1446-ban vizsgált meg először Prospero Colonna bíboros és Leon Battista Alberti.

A roncsok akkoriban túl mélyek voltak a mentéshez (18,3 méter), és a Colonna és Alberti által a kiemelésükre tett kísérletek jelentős károkat okoztak a megőrzött faanyagban. Benito Mussolini olasz diktátor 1927-ben elrendelte a tó lecsapolását a roncsok feltárása érdekében, azonban az iszapkitörések és a tó fenekének süllyedése miatt csak 1932-ben sikerült teljesen kiemelni a azokat.

Az első előkerült hajó a Prima nave névre hallgat: 70 méteres hosszúsággal és 20 méteres szélességgel; a második, Seconda nave nevű hajó hossza 73 méter volt, szélessége pedig 24 méter.

Az olaszországi Lazio régióban, a Nemi-tó mélyén egy kőfejet találtak a kutatók Forrás: CASTELLI NOTIZIE

Mindkettőt festékkel és kátrányos gyapjúval védték a felső faanyagokon, és márvánnyal, mozaikokkal és aranyozott réz tetőcserepekkel díszítették.

„Tíz evezőpaddal rendelkeztek... amelyeknek a feneke ékszerekkel lángolt... bőséges fürdőkkel, galériákkal és szalonokkal voltak tele, és sokféle szőlővel és gyümölcsfával látták el őket" – írt róluk a római történetíró, Suetonius egy beszámolójában.

1944-ben, a második világháború idején a múzeumot, ahol a hajókat tárolták, a szövetségesek lövedékei eltalálták, amelyek egy szomszédos német tüzérségi állást céloztak. A múzeum és a Németh-hajók lángokba borultak és megsemmisültek, a tüzet csak a bronzok, néhány elszenesedett fa és néhány Rómában tárolt anyag élte túl.

A kőfej vizsgálata még csak most kezdődik, de feltételezések szerint az 1. századból, Caligula uralkodása körüli időszakból származik.

A városi tanács étesítette az illetékes szerveket, hogy végezzék el a megfelelő vizsgálatokat, és nézzék meg, hogy eredeti darabról van-e szó.