A mérnök, aki a madarak repülését utánozva tervezett siklórepülőket

Otto Lilienthal 1894. augusztus 16-án

„Kitalálni egy repülőgépet, az semmi. Megépíteni egyet, az valami. De repülni vele az minden" – így vallott a repülésről a százhetvenöt éve, 1848. május 23-án született Otto Lilienthal, akinek nemcsak életét jelentette, de halálát is szenvedélye okozta.

Minden hozzáférhető írást tanulmányoztak

A Pomerániában született Lilienthal és öccse már gyerekkora óta a levegőbe vágyott. Akkor még csak elképzelt kalandjaikat egy gólyákról szóló mese ihlette, amely nyomán a fivérek eldöntötték: fényt derítenek a repülés titkára. Akkoriban az uralkodó vélekedés az volt, hogy az ember soha nem lesz képes repülni, a francia fizikus Charles Augustin Coulomb ki is számította, hogy ehhez 3400-4300 méteres szárnyakra lenne szükség, amelyeket ráadásul gyorsan kellene mozgatni.

A Lilienthal fivérek minden hozzáférhető írást tanulmányoztak, szinte valamennyi ide vágó gondolatot és előkészítő munkálatot ismertek.

Otto Lilienthal portréja Forrás: Bettmann/CORBIS/Picasa

A szárnyak mozgásából kiindulva motoros gépet akartak építeni, a mérnök és feltaláló Otto egy kis gőzgépet is konstruált, a merev szárnyak miatt azonban masinájuk nem tudott a földről elemelkedni. Hosszú hónapokon át tartó megfigyeléseket követően rájöttek: a megoldás az, hogy ívelni kell a szárnyakat.

Gustav egy idő után megelégelte a repüléssel járó veszélyeket és a sikerek mellett nagy számban előforduló kudarcokat, de Otto továbbra sem mondott le álma beteljesítéséről.

A fehér gólya repülésének mechanikája Der Vogelflug als Grundlage der Fliegekunst (1889) című művében Forrás: Wikimedia Commons/Otto Lilienthal

1889-ben megjelent könyve - A madarak röpte mint a repülés művészetének alapja - a repülés első szakkönyve. Lilienthal nagy fájdalma maradt, hogy az első kiadás csak ezer példányban jelent meg, és a nyomdai költségeket is neki kellett viselnie. A könyvből haláláig mindössze háromszáz példány fogyott, ezek nagyobb részét is ő ajándékozta el, később viszont alapmű lett, tanulmányozták a Wright fivérek is.

Tizennyolc siklógépet alkotott

Sorban építette a repülő szerkezeteket, a tervezésnél már az ívek, a felhajtóerő, a szárnyak az áramláshoz viszonyított szöge is szerepet játszottak. Fából és vászonból készült, egy- és kétfedelű siklógépein a szél segédletével olykor kissé emelkedett is, ám általában csak lefelé repült, és mivel a kormányzáshoz csak a törzsét és a lábát használta, szerkezeteit nem irányíthatta biztonságosan.

1891-től kisebb ugrásokat hajtott végre, két évvel később már 250 méteres siklásokat is sikerült elérnie a rhinowi hegyekben, ahol ma emlékmű őrzi emlékét.

Különböző siklógépeivel több mint 2000 repülést végzett egy Lichterfelde melletti mesterséges dombról startolva.

Gustav Lilienthal és Paul Baylich Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Leírhatatlan élvezet napsütötte lejtők fölött, magasan suhanni: vajpuhán, hangtalanul, csupán a szél zsong a huzalokon, mintha megannyi távoli hárfa zenélne"

– vallott a repülésről.

Tizennyolc siklógépet alkotott, köztük három kétfedelűt. 1893-ban a 16. számú szárnyszerkezetre, majd a következő kettőre apró, könnyű gőzmotort szerelt, amely a szárnyakat csapkodtatta.

1896. augusztus 9-én újból felszállt egy, a Birodalmi Találmányi Hivatalnál „egyszerű vitorlás apparátus" néven bejegyzett kétfedeles siklógéppel.

Otto Lilienthal 1894. augusztus 16-án Forrás: Wikimedia Commons/Lilienthal Museum, Anklam

A repülés jól indult, de a viharos időben, amikor éppen az új kormányszerkezetet akarta kipróbálni, egy szélroham a magasba repítette, a korrigáló mozdulathoz már nem volt elég a magasság, s gépével 17 méter magasról a földre zuhant. A becsapódáskor eltört a gerince, kínszenvedések közepette még egy napot élt. A soha nem igazolt, de rá jellemző legenda szerint utolsó, még érthető szavai ezek voltak: „Kisebb áldozatokat meg kell hozni"...

(MTVA Sajtóarchívum)