Hatalmas robbanás rázta meg a parancsnoki hidat - csak hajszálon múlt Horthy élete

Horthy
A Monarchia legkorszerűbb, Tegethoff-osztályú csatahajói a pólai ( ma Pula, Horvátország) hadikikötőben
Vágólapra másolva!
Az 1917. május 15-én az osztrák-magyar hadiflotta cirkálóköteléke és az antant haditengerészeti erői között az Adriai-tenger déli kijáratánál, az Otrantói-szorosban lezajlott ütközet, a „Földközi-tenger jütlandi csatája" számít a „nagy háború" egyik legjelentősebb tengeri összecsapásának. Horthy Miklós sorhajókapitány három cirkálója, miután heves tűzharcban elsüllyesztette a brit királyi haditengerészet 12 záróhajóját, további 10 felfegyverzett driftert pedig harcképtelenné tett, bátran felvette a harcot a cs. és kir. kötelék megsemmisítésére Brindisi hadikikötőjéből kifutott, Alfredo Acton ellentengernagy parancsnoksága alatt álló jelentős túlerőben lévő antant flottakötelékkel. Az egyenlőtlen kimenetelűnek látszó küzdelemben Horthy zászlóshajója, a Novara gyorscirkáló több pusztító erejű találatot kapott, és a súlyosan megsebesült magyar kötelékparancsnoknak is, csak hajszálon múlott az élete. A több óráig tartó tengeri csata végül két olasz romboló elvesztése árán, valamint a kötelékparancsnok, Acton admirális zászlóshajóját, a brit a HMS Dartmouth cirkálót ért torpedótalálat után az antant erőinek megfutamodásával ért véget.
Vágólapra másolva!

Churchill beszorítja a Monarchia flottáját az Adriai-tengerre

1917. május 14-én napnyugta után a mediterrán est bársonyos sötétje szállt rá a vadregényes Kotori-öbölre. A hosszú, fjordszerű, zegzugos öböl végében, a Lovcsen magasba nyúló orma alatt megbúvó cattarói hadikikötőben, az Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb haditengerészeti bázisán a sötétség jótékony leple alatt három felfűtött kazánú, gőzkészültségben álló gyorscirkáló, az SMS Novara, az SMS Helgoland, és az SMS Saida várta a kifutási parancsot.

A Kotori-öböl messze benyúlik a hegyek közé Forrás: Origo - Elter Tamás

A kötelék parancsnoka, Horthy Miklós sorhajókapitány zászlóshajója, a Novara hídján feszülten figyelte a lassan ballagó óramutatókat. Az általa kidolgozott merész haditerv sikere ami az Adriai-tenger déli kijáratát, az Otrantói-szorost hermetikusan elreteszelő antant-zár feltörését célozta, legnagyobb részt a rendkívül pontos időzítésen múlott. Miután a császári Németország 1917. február elsején meghirdette a korlátlan tengeralattjáró háborút, Winston Churchill, a brit Admiralitás első lordja (haditengerészeti minisztere, a szerk.) kezdeményezésére az antant lezárta az Adria Jón-tengerrel határos déli kijáratát, a keskeny Otrantói-szorost.

A fiatal Churchill. Az első világháborúban a Admiralitás első lordjaként szolgált Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel pedig az osztrák-magyar flottát, illetve a Monarchia hadikikötőiből bevetésre induló német tengeralattjárókat gyakorlatilag bezárták az Adriai-tengerre. Azután, hogy Olaszország 1915-ben az antant oldalán belépett a háborúba, az antant haditengerészeti erői, elsősorban a brit és a francia flotta egységei előtt is megnyíltak az adriai hadikikötők.

Az első nagyobb antant kísérlet a Monarchia haditengerészeti bázisainak és flottájának elpusztítására azonban csúfos kudarcba fulladt; a francia flotta büszkeségét, a Coubert-osztályba tartozó szupermodern Jean Bart csatahajót olyan alaposan megrongálta a „puhánynak" vélt ellenség, hogy az többé már nem volt képes harci cselekményekben részt venni.

A Coubert-osztályú francia csatahajó, a Jean Bart Forrás: Wikimedia Commons

Mi több, még az olasz hadüzenet napjának estéjén Pólából (ma Pula, Horvátország) és Cattaróból (ma Kotor, Montenegró) az osztrák-magyar flotta összes nehéz egysége kifutott, és pusztító tűzzel árasztotta el az olasz partvidéket, számos bázist szétlőve, és súlyosan megrongálva a part menti vasúti hálózatot is.

E fiaskó után az antant sürgősen kivonta a csatahajóit a módfelett veszélyesnek bizonyult adriai vizekről.

Az antant haditengerészeti stratégái úgy vélték, hogy az osztrák-magyar flotta sakkban tartására kisebb hajóosztályok, cirkáló és rombolókötelékek is elegendőek lesznek.

A Monarchia legkorszerűbb, Tegethoff-osztályú csatahajói a pólai ( ma Pula, Horvátország) hadikikötőben Forrás: Wikimedia Commons

A számítás különösen az Otrantói-szoros lezárása után fényesen be is vált; az osztrák-magyar felszíni egységek és a német tengeralattjárók a kikötők foglyaivá váltak. A Monarchia flottája és a Földközi-tengeren operáló német tengeralattjárók csak akkor nyerhették vissza a mozgási szabadságukat, ha sikerül megsemmisíteni az otrantói zárat, ami viszont több mint kockázatos vállalkozásnak számított.

Vakmerő és veszélyes vállalkozásra futnak ki Horthy cirkálói

Az osztrák-magyar flotta fiatalabb, rámenősebb haditengerész generációját képviselő Horthy sorhajókapitány, aki a kezdeményezőkészségéről volt híres, az otrantói zártörés tervéhez elnyerte az új flottafőparancsnok, a horvát Maximilian Njegovan tengernagy támogatását. Sikerült elérnie, hogy Njegovan admirális ne csak a flotta három legkorszerűbb gyorscirkálóját, hanem az ugyancsak rendkívül modern két új rombolót, az SMS Csepelt és az SMS Balatont is a vállalkozás rendelkezésére bocsássa.

Maximilian Njegovan admirális, a Haus tengernagyot váltó új flotta főparancsnok Forrás: Wikimedia Commons

Horthy a támadókötelékét két csoportra, a Novarából, a Helgolandból és a Saidából álló cirkáló, valamint Lichtenstein herceg, fregattkapitány alá rendelt rombolócsoportra osztotta. A 32 csomós (hozzávetőleg 62 km/órás) sebességre képes, gőzturbinával és 10 cm-es lövegekkel, valamint torpedóvető csövekkel felszerelt Csepel és Balaton már Horthy cirkálókötelékének kifutása előtt egy órával elhagyta a cattarói hadikikötőt. Amikor teljesen besötétedett, a három gyorscirkáló is felszedte a horgonyt, és az öböl bejáratánál fekvő Hercegnovi előtt elhaladva csatasorban állt, majd délnek fordulva beleveszett az adriai éjszaka sötétjébe.

Horthy Miklós sorhajókapitány a flotta tisztikarának új generációját képviselte Forrás: Wikimedia Commons

A kötelékparancsnok úgy időzített, hogy cirkálói a hajnali szürkület idején érjék el a szorost, amikor még eléggé sötét van ahhoz, hogy az ellenség idő előtt felfedezhesse az osztrák-magyar hadihajókat, de már elegendő a világosság a hajótüzérség pontos célzásához.

Az időzítés tökéletesen sikerült; az Otrantói-szorosban őrjáratozó brit difterek legénysége teljesen megdöbbent, amikor május 15-én a hajnali szürkületből váratlanul kibontakozott a három osztrák-magyar cirkáló fenyegetően sötét sziluettje.

Az otrantói zártörésben részt vett SMS Csepel romboló Forrás: Wikimedia Commons

A harcérintkezést elsőként azonban Lichtenstein fregattkapitány rombolóköteléke vette fel az ellenséggel. Lichtenstein herceg hajnali három órakor egy három egységből, két nagy szállítóhajóból és egy kísérő rombolóból álló ellenséges köteléket fedezett fel, amely Brindisi felé haladt. A herceg azonnal támadásra vezette a Balatont és a Csepelt, majd rövid, de heves tűzharcban a két szállítóhajót és a rombolót is a tenger fenekére küldte, saját veszteség nélkül.

Felbőszült darazsakként rajzanak ki az antant hadihajói

Horthy sorhajókapitány a tengeri hadviselés szabályait mindenben betartva, a tűzmegnyitás előtt angol nyelven felszólítást küldött a brit drifterek kapitányainak, hogy legénységükkel együtt szálljanak csónakba, és hagyják el a hajóikat.

A Royal Navy kötelékébe besorozott drifterek eredendően óceánjáró képességekkel épített halászhajók voltak. A záró, illetve tengeralattjáró-vadász hajónak átalakított driftereket fedélzeti löveggel és géppuskákkal fegyverezték fel. A drifterek egymástól meghatározott távolságra haladva erős acélhálókat engedtek a mélybe, az ellenséges tengeralattjárók elfogására.

Horthy kötelékének egyik gyorscirkálója, az SMS Helgoland Forrás: Wikimedia Commons

Ha egy-egy U-Boot beleakadt a drifterek acélhálóiba, a gőzcsörlők segítségével felszínre emelték a búvárnaszádot, amit a drifter legénysége a fedélzeti ágyúval semmisített meg. A teljesen meglepett brit őrhajók többsége teljesítette Horthy felszólítását, de akadtak olyan bátor drifterkapitányok is, akik e helyett a harcot választották, és egyetlen lövegükkel lőni kezdték az osztrák-magyar cirkálókat. A Novara, a Helgoland és a Saida azonnal viszonozták a tüzet.

A kialakult tűzpárbajban Horthy cirkálói 12 driftert elsüllyesztettek, tízet pedig harcképtelenné tettek.

Az angol drifter-flotta ötven tengerészt vesztett halottakban. Az ütközet után a süllyedő roncsok között hetvenöt brit túlélő taposta a vizet, akik közül az osztrák-magyar hadihajók mindenkit a fedélzetükre vettek, a sebesülteket pedig azonnali gondos orvosi ellátásban részesítették.

Az otrantói zártörés egykorú festményen: az osztrák-magyar gyorscirkálók szétlövik a brit driftereket Forrás: Wikimedia Commons

Az Otrantói-szorost lezáró 27 drifterből huszonkettőt tett harcképtelenné Horthy köteléke, ezzel pedig sikeresen teljesítette a küldetést: a szoros ismét nyitva állt. Csakhogy, még a tűzmegnyitás előtt a megtámadott drifterek rádión leadták a vészjelzést, és az osztrák-magyar cirkálótámadás hírét. Ezért várható volt, hogy a közeli Valona és Brindisi kikötőjéből hamarosan mérges darazsakként fognak előrajzani az antant cirkálói és rombolói, hogy elfogják és megsemmisítsék a „pimasz" ellenséges hadihajókat, amelyek az orruk előtt kezdeményeztek tengeri csatát.

Nem is kellett sokat várni a válaszra: alighogy a Novara és a Helgoland, illetve a Saida befejezték az északnak vett fordulót, hogy visszainduljanak Cattaróba, a Novara rádiósszobájába befutott Lichtenstein fregattkapitány izgatott hangnemű távirata.

Horthy zászlóshajója, az SMS Novara gyorscirkáló Forrás: Wikimedia Commons

A herceg azt jelentette ugyanis, hogy Durazzo ( ma Durres, Albánia) magasságában egy erős, három cirkálóból és nyolc rombolóból álló ellenséges köteléket észlelt, amelyek feltehetően a drifterek vészjelzésére futhattak ki Brindisiből, és teljes gőzzel Horthy köteléke felé tartanak. Azt is közölte, hogy az ellenséges cirkálók tűz alá vették a Csepelt és a Balatont, a rombolóit pedig megpróbálják a partnak szorítani. Horthy arra utasította Lichtenstein fregattkapitányt, hogy vegye fel a harcot, és próbáljon meg kitörni az antant rombolóinak gyűrűjéből, egyben jelezte, azonnal visszafordul, hogy felmentse a herceg bajba került kötelékét.

Ködbe burkolózva indulnak támadásra az osztrák-magyar cirkálók

Acton ellentengernagy, az antant kötelék parancsnoka miután észlelte, hogy a három osztrák-magyar cirkáló megfordult és teljes gőzzel a flottacsoportosítása felé közeledik, felhagyott a Csepel és a Balaton üldözésével. Lichtenstein herceg rombolói még egy jól irányzott sortűzzel megsemmisítették a továbbra is a nyomukban lihegő olasz Aquila rombolót, majd szerencsésen befutottak a cattarói hadikikötőbe.

Horthy és a cirkálói viszont nehéz helyzetbe kerültek.

Az Admiral Spaun-osztályba tartozó Novara és két testvérhajója, a Saida és a Helgoland ugyanis az első világháborús hajóosztály-besorolás szerint csak könnyűcirkálóknak minősültek, a fő lövegeik (kilenc 10 cm-es Škoda ágyú) lőtávolsága és rombolóereje alatta maradt a HMS Dartmouth és HMS Bristol cirkálók 15,2 cm-es lövegeinek tűzerejével szemben.

Az SMS Novara, a kötelék zászlóshajója korszerű hajóegység volt, az első világháborús osztálybesorolás szerinti könnyűcirkáló Forrás: World Warships

Reggel 9 óra 28 perckor, amikor Horthy gyorscirkálói elérték az angol hadihajók hatásos lőtávolságát, a HMS Dartmouth 12 kilométeres távolságból leadta az első sortüzet az osztrák-magyar kötelék élén haladó Novarára. A brit tüzérek hihetetlen pontossággal céloztak; az első sortűz gránátjai hatalmas víztölcsért keltve csak alig néhány méterrel a Novara orra előtt csapódtak a tengerbe.

Ezzel egyidejűleg az antant-kötelék öt olasz rombolója kivált a csatasorból, hogy torpedótámadást indítsanak az osztrák-magyar hajók ellen. A Novara, a Saida és Helgoland pontosan irányzott sortüzei azonban visszakergették az olasz torpedórombolókat az angol cirkálók védőszárnyai alá, még azt megelőzően, hogy hatásos lőhelyzetbe kerülhettek volna.

A HMS Dartmouth cirkáló, Acton admirális zászlóshajója Forrás: Wikimedia Commons

Ekkor a HMS Bristol is tüzet nyitott. Acton ellentengernagy szándéka nyilvánvalóvá vált; még az osztrák-magyar egységek hatásos lőtávolságán kívül akarta tűzvillába fogni a kötelék vezérhajóját, a Novarát, kihasználva saját cirkálói nagyobb lőtávolságát. Horthy tisztában volt vele, hogy a kisebb lövegeivel csak akkor tud hatásos tűzcsapást mérni a brit cirkálókra, ha sokkal közelebb megy hozzájuk.

A szakadatlanul tüzelő HMS Dartmouth és HMS Bristol megközelítése azonban életveszélyes vállalkozásnak minősült. Horthy ezért a támadómanőver megkezdése előtt elrendelte cirkálói elködösítését.

Horthy nem sokat habozott, hanem kiadta a támadási parancsot a túlerőben lévő ellenséges flottakötelékkel szemben Forrás: Bundesarchiv

A maga korában a legkorszerűbbek közé tartozó Admiral Spaun-osztály egységeit már felszerelték az ekkor még teljesen új találmánynak számító füstgenerátorokkal. A szélcsendes idő kedvezett a ködfejlesztésnek; a három osztrák-magyar gyorscirkáló néhány perc alatt eltűnt a hatalmas és sűrű mesterséges ködben a britek szeme elől. A haditengerészet történetében ez volt az első olyan eset, hogy mesterséges ködben kiviteleztek egy támadást.

Súlyosan megsebesülve, hordágyról irányította tovább a csatát

Acton admirális zászlóshajója, a HMS Dartmouth hídján többször is idegesen a szeméhez emelte messzelátóját, a távolban elterpeszkedő ködpaplant figyelve. A magyar kötelékparancsnok számítása tökéletesen bevált; a sűrű köd leple alól alig 4,5 kilométer távolságra bukkant elő ismét cirkálóival, közvetlenül a megrökönyödött britek orra előtt. Az osztrák-magyar hadihajók tüzérei a betöltött lövegek mellett tüzelésre készen várakoztak, hogy a ködből kiérve azonnal tüzet nyissanak az ellenséges cirkálókra. Az erős osztrák-magyar sortűz meghátrálásra késztette Acton ellentengernagy flottáját, a brit cirkálók sietve visszavonultak, hogy kivonják magukat a fenyegető tűzcsapás alól.

Alfredo Acton ellentengernagy, az antantkötelék parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Horthy cirkálói bámulatosan ügyes manőverezésüknek köszönhetően mindeddig elkerülték a komolyabb belövéseket, de 9 óra 50 perckor súlyos telitalálat érte a SMS Helgolandot. A küzdelem kezdett egyre egyenlőtlenebbé válni; a brit cirkálók a számukra biztonságos távolságot tartva egyik sortüzet a másik után lőtték ki, tűzvillába fogva Horthy egységeit. Alig húsz perccel a Helgolandot ért találat után hatalmas detonáció rázta meg Horthy zászlóshajóját, a Novarát is.

Az SMS Helgoland gyorscirkáló Forrás: Wikimedia Commons

Az egyik brit cirkáló gránátja közvetlenül a parancsnoki híd mögött csapódott be vészjósló süvítéssel. A robbanás felvillanását iszonyatos dörrenés és forró lökéshullám kísérte: izzó repeszek árasztották el a parancsnoki hidat; Szuborits Róbert sorhajóhadnagy, a Novara első tisztje azonnal életét vesztette.

Horthy sorhajókapitány a Novara parancsnoki hídján Forrás: Wikimedia Commons

Horthy sorhajókapitányt a lökéshullám ledöntötte a lábáról, egy nagy izzó repesz pedig alig 2-3 centire suhant el a feje mellett, leverve fehér tengerészsapkáját. A parancsnok testébe több repesz fúródott, aki emellett még súlyos égési sérüléseket is elszenvedett. Horthy eszméletét vesztve összeesett, és átmenetileg megsüketült. A súlyosan megsebesült kapitányt azonnal a gyengélkedőre vitték, a parancsnokságot pedig a rangidős tiszt, Witold Witowsky sorhajóhadnagy vette át ideiglenesen.

Amikor Horthy magához tért, a hajóorvos tiltakozása ellenére megparancsolta, hogy vigyék vissza a fedélzetre.

Mivel a sérülései miatt nem tudott lábra állni, ezért a hordágyról irányította tovább az ütközetet. 10 óra 30 perckor a Novarát újabb, és még súlyosabb találat érte.

Horthy sebesülése után hordágyon, a Novara fedélzetén Forrás: Wikimedia Commons

A gépházba becsapódó gránát a cirkáló 16 kazánjából nyolcat azonnal tönkretett, és megsérült mindkét Melms-Pfenniger gőzturbina is. A Novara gépházában a hajó mozgásképességének fenntartásáért vívott csata elveszett, és a gyorscirkáló kevesebb mint fél óra elteltével a találat becsapódás után, 10 óra 55 perckor megállt.

A horizonton feltűnt fekete füstfelhők képében érkezik meg a csoda

Acton admirális azt észlelve, hogy az osztrák-magyar kötelék vezérhajójának leálltak a gépei, azonnali torpedótámadást rendelt el a megbénult Novara ellen. A parancs vétele után öt olasz romboló vált ki a csatasorból, és fordult rá a könnyű zsákmánynak remélt Novarára.

A még sértetlen SMS Saida azonban önfeláldozó módon a támadóalakzatba rendeződött ellenséges rombolók felé fordult, és heves ágyúzással megfutamodásra kényszerítette az elbizakodott olaszokat. A hősies akció legfeljebb csak késleltethette a Novara végzetét, mert Horthy megbénult zászlóshajójának nem volt semmi esélye sem a két győzelemre szomjas brit cirkáló halált osztó 15,2 cm-es lövegeivel szemben.

Az SMS Saida önfeláldozó módon sietett a Novara védelmére Forrás: Wikimedia Commons

Időközben az antant egységeinek száma a beérkezett erősítésnek köszönhetően három cirkálóra és nyolc rombolóra növekedett, még tovább súlyosbítva a helyzetet. A Novara és a Saida mindenre elszánt legénysége azonban elhatározta, hogy nem adják olcsón az életüket, és tovább folytatták a heves ágyúzást.

A már veszni látszó helyzetben egyszerre csak csoda történt:

a brit cirkálók továbbá a kísérő rombolóik váratlanul abbahagyták a tüzelést, hátraarcot csináltak, és egyre jobban gyorsulva távolodni kezdtek a csattértől. A csoda az északi horizont fölé emelkedő vastag füstoszlopok képében érkezett el: a Sankt Georg páncéloscirkáló és a Budapest csatahajó erős rombolókötelék és sebes torpedónaszádok kíséretében teljes gőzzel közeledett Horthy kötelékének felmentésére.

A Sankt Georg páncéloscirkáló Forrás: Wikimedia Commons

Amikor a cattarói bázisra beérkezett a Novara rádióüzenete a Brindisiből kifutott antant kötelékről, a flottaparancsnokság elrendelte a gőzkészültséget a Sankt Georg páncéloscirkáló, a Budapest csatahajó, valamint az őket kísérő rombolók és torpedónaszádok részére. A felmentő egység nem sokkal később elhagyta a Kotori-öblöt, és a Sankt Georg vezetésével teljes gőzzel délnek fordult, hogy felvegye a harcérintkezést az osztrák-magyar cirkálókat támadó antant kötelékkel. Acton ellentengernagy amikor hírül vette az erős osztrák-magyar felmentő egységek közeledését, azonnal lefújta az akció folytatását.

Osztrák-magyar flottakötelék menetben, csatasorban Forrás: Wikimedia Commons

Acton admirálisnak két rombolója elvesztése után már nem sok kedve maradt a Sankt Georg és a Budapest 24 cm-es lövegeivel is szembenézni. A balszerencsés olasz admirálisnak ezzel még nem értek véget az aznapi megpróbáltatásai; Brindisi közelében ugyanis egy portyázó német tengeralattjáró, az U-84 megtorpedózta a zászlóshajóját, az egyik rombolóját pedig elsüllyesztette.

Így ért véget az első világháború legnagyobb földközi-tengeri ütközete, és a jütlandi csata után második legnagyobb tengeri összecsapása. A Horthy parancsnoksága alatt álló osztrák-magyar cirkálócsoport mesteri hadmozdulata a Royal Navy tengerészeti akadémiáján is tananyag lett.

A Novara gyorscirkáló menetben Forrás: Wikimedia Commons

A sikeres zártörés miatt az Otrantói-szoros közel egy évig nyitva maradt, az antant haditengerészeti egységei pedig megtanulták respektálni az Osztrák-Magyar hadiflottát; soha többé nem kíséreltek meg nagyobb hadműveletet sem az adriai hadikikötők, sem pedig a Monarchia flottája ellen.

Horthy Miklós volt a közös flotta egyik legsikeresebb tengerésztisztje. Njegovan tengernagy leváltása után IV. Károly rangban 24 zászlóstisztet megelőzve nevezte ki a flotta főparancsnokának Forrás: WWI

A közös flotta hadilobogóját – ameddig fennállt – sohasem érte folt és szégyen.