Egy szeméttelepen botlottak bele Vénusz szobrába

Ezt a Vénusz szobrocskát fedezték fel a régészek a franciaországi Rennes városában, egy római kori szeméttelepen végzett ásatások során

Egy Vénusz szobrocskát fedeztek fel a régészek a franciaországi Rennes városában, egy római kori szeméttelepen végzett ásatások során. Az Institut national de recherches archéologiques préventives (Inrap) régészei a rue d'Antrain területén dolgoztak új lakóházak építési munkálatainak előkészítése céljából.

A csapat egy ősi, gall-római korból származó kőbányát tárt fel Condate Riedonum (Rennes) római kori város, más néven Civitas Riedonum külterületén, amely a gall Riedones egykori törzsi központján feküdt.

Ahogy arra a HeritageDaily online tudományos portál emlékeztet, a kőfejtő a Krisztus utáni 1. századból származik, és a Rennes Bassinban előforduló, úgynevezett brioverian schist üledékes kőrétegek forrásaként használták.

A rómaiak az építőanyagot Condate városában az utcalapok építéséhez nyerték ki, mivel a azonban lelőhelyek egyre szűkösebbé váltak, a kőbányát elhagyták és a Krisztus utáni 2. században már szemétlerakóként használták.

A kutatók a felhalmozott római kori szemétrétegek feltárása során számos leletet találtak, többek között kerámiaedények töredékeit, terrakotta istenségszobrokat, érméket és dísztárgyakat (fibulákat), amelyek közül a legjelentősebb és legfigyelemreméltóbb lelet egy Vénusz-szobor volt.

Ezt a Vénusz szobrocskát fedezték fel a régészek a franciaországi Rennes városában, egy római kori szeméttelepen végzett ásatások során Forrás: Emmanuelle Collado

A római panteonban Vénusz istennőt a szerelemmel, a szépséggel, a vágyakozással, a szexszel, a termékenységgel, a jóléttel és a győzelemmel hozták összefüggésbe.

A római mitológia szerint ő volt az anyja a római nép ősének, Aeneas-nak, aki túlélte Trója elestét és Itáliába menekült. A rómaiak átvették görög megfelelője, Aphrodité mítoszait és ikonográfiáját, ahol számos kultikus cím alatt tisztelték a római vallásban.

A szobrocska a Krisztus utáni 1. és 2. század között készült, és egy 10 centiméter magas, terrakottából készült meztelen Vénuszt ábrázol, ahogy az a a haját fogja, amelyet egy impozáns fejdísz tart a helyén.

Ahogy arra a régészek rámutattak, a kőfejtő a késő középkorra teljesen feltöltődött és újra elfoglalták, amit a kézműves és/vagy háztartási tevékenységekre utaló nyomok bizonyítanak. A felső rétegekben a csapat faépületek maradványait (oszloplyukak formájában), kemencéket és csöveket talált a 17. századból.