Csak füstölgő romhalmaz maradt Budapest helyén

Budapest ostroma az európai hadszíntér egyik leghosszabb helységharca volt a második világháborúban

1945. február 13-án ért véget a 102 napig tartó budapesti csata. A magyar főváros kerületeiben 51 napig tomboló ostrom miatt amikorra elhallgattak a fegyverek, Budapest füstölgő romhalmazzá vált. A második világháború egyik leghosszabb ideig dúló helységharcában 38 ezer civil, 43 ezer német és magyar, valamint 70 ezer szovjet katona vesztette életét. Az ostrom hevessége csak a Sztálingrád, Varsó, vagy Berlin elfoglalásáért vívott harcokéhoz hasonlítható. Ráadásul a magyar főváros véres ostromának nem is volt valós hadászati indoka; Budapest pusztulását elsősorban Adolf Hitler esztelen parancsa, valamint a szovjet hadvezetés presztízsszempontjai okozták.

A nyilas államcsíny még hónapokig elhúzódó véres harcok színterévé tette az országot

A Vörös Hadsereg 1944. június 22-én elindított nagyszabású offenzívája, a Bagratyion hadművelet megsemmisítette a német Közép Hadseregcsoportot, és a Wehrmacht leharcolt erőit kiszorította Belorusszia területéről.

A szovjet csapatok 1944. szeptember 23-án lépték át az ország trianoni határait Forrás: Ria/Novosty

A keleti front összeomlása miatt Románia 1944. augusztus 23-án kiugrott a németek oldalán vívott háborúból, és I. Mihály király augusztus 25-i hadüzenete után a román haderő a Vörös Hadsereg oldalára átállva, hátba támadta Hans Friessner vezérezredes Dél-Ukrajna Hadseregcsoportját. Bulgária 1944. szeptember 7-én fordult szembe az addigi német szövetségessel; 1944. szeptember végére a Vörös Hadsereg magasabb egységei pedig már Belgrád alatt jártak.

1944 kora őszén a Vörös Hadsereg Magyarország határához ért Forrás: Ria/Novosti

A katasztrofális harctéri helyzet a magyar politikai vezetést is cselekvésre sarkallta. Horthy kormányzó 1944. augusztus 28-án menesztette a német parancsokat mindenben szolgaian teljesítő Sztójay Döme miniszterelnököt, másnap pedig közeli hívét, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki kormányfőnek.

A Lakatos-kormánynak az lett volna a feladata, hogy vezesse ki az országot a háborúból,

és kössön fegyverszünetet a szövetséges nagyhatalmakkal.

Horhy feltétlenül megbízott a vezérkarban, ami súlyos tévedésnek bizonyult a kiugrás felemásra sikerült megszervezésében Forrás: Magyar Filmhíradó

A félszívvel, setesután előkészített kiugrási kísérlet azonban a rossz szervezés, részben belső árulás és a kormányzó határozatlansága miatt összeomlott. Horthy kormányzó sikertelen kiugrási kísérletének másnapján, 1944. október 16-án a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom fantaszta vezére, Szálasi Ferenc német szuronyokra támaszkodó államcsínnyel ragadta magához a hatalmat.

Szálasi 1944 október 16-án a várbeli Honvédelmi Minisztérium épülete előtt Forrás: Bundesarchiv/Faupel

A hungarista diktátor az ország valós érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva, az úgynevezett „hősi életszemléletre" hivatkozva a bukás szélén álló náci Németország melletti végső kitartást rendelte el, a „vagy megsemmisítünk, vagy megsemmisülünk" nyilas eszelősség jegyében. A Szálasi-féle államcsíny miatt az ország még hosszú hónapokig elhúzódó pusztító harcok színterévé vált.

Az Ausztria felé törő szovjet frontparancsnokok egyszerűen a hátuk mögött akarták hagyni Budapestet

A Vörös Hadsereg első egységei 1944. szeptember 23-án Battonya és Makó térségében lépték át Magyarország trianoni határait. A nyilas államcsíny idején a Hortobágy térségében zajló alföldi, vagy ismertebb nevén a debreceni csata – a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete – a végkifejletéhez közeledett.

A Hortobágyon több napig tartó hatalmas páncélos ütközet zajlott le a német és szovjet egységek között Forrás: Bundesarchiv/O.Ang

Rogyion Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjának az első páncélosékei ekkor már Kecskemét határában, Budapesttől alig száz kilométerre álltak, Petrov vezérezredes, majd az őt váltó Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontja pedig a Dráván hídfőt létesítve betört a Dunántúl déli területeire. Ebben a helyzetben minden korábbinál élesebben vetődött fel a magyar főváros hadászati sorsa. A Magyarországon operáló szovjet frontparancsnokok úgy vélték, hogy a teljes Dunántúl mielőbbi elfoglalása, és a harcok Ausztria ( akkor az Ostmark, a szerk.) területére való áttétele kell hogy legyen az elsődleges hadászati cél.

Rogyion Malinovszkij a Szovjetunió marsallja, és a magyarországi harcok idején a 2. ukrán front parancsnoka Forrás: Ria/Novosti

Mind Malinovszkij, mind pedig Tolbuhin szükségtelennek tartották Budapest elhúzódó, és várhatóan súlyos veszteségekkel együtt járó ostromát. A két marsall szerint elegendő lett volna Budapest körbezárása és kiéheztetése ahhoz, hogy a fő csapásirányt Ausztria felé bontakoztassák ki. A moszkvai főparancsnokság, a Sztavka eleinte osztotta is Tolbuhin, illetve Malinovszkij marsall javaslatát, és két frontparancsnokához hasonlóan, Sztálin sem akart elhúzódó helységharcba bocsátkozni Budapestnél.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Ria/Novosty

A szovjet diktátor számára ugyanis a minél több osztrák terület megszállása jelentette az elsődleges prioritást az angolszász szövetséges csapatok beérkezése előtt. Budapest szisztematikus ostroma ezért 1944. október második felében még egyáltalán nem tűnt szükségszerűnek.

Sztálin úgy vélte, hogy Budpest elhúzódó ostrom nélkül, menetből is bevehető Forrás: Ria/Novosti

Különös módon eleinte a „hungarista munkakormány" feje, az 1944. november 4-től magát úgynevezett „nemzetvezetővé" megválaszttató Szálasi Ferenc is Budapest nyílt várossá minősítését szorgalmazta, Rómához és Athénhoz hasonlóan. „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani..." - hangoztatta Szálasi 1944 novemberében.

Így ítélték halálra a magyar fővárost

A német szárazföldi véderő főparancsnokság, az Oberkommando des Heeres (OKH), amely a zalai kőolajkutak miatt eleinte stratégiai fontosságúnak minősítette a Dunántúl védelmét, amihez a Duna teljes vonalának és Budapestnek a megtartása is elengedhetetlen volt, amikor a Vörös Hadsereg 1944. december 4-én Ercsinél átkelt a Dunán, és hídfőállást épített ki a folyam nyugati oldalán, megváltoztatta az álláspontját. Az OKH a fenyegető szovjet bekerítésre figyelemmel ekkor azt javasolta Hitlernek, hogy minél előbb ürítsék ki Budapestet, és építsenek ki egy új, jól védhető frontvonalat a Velencei-tótól a Vértesen át a Gerecséig, illetve Esztergomig terjedően.

Hitler "erőddé"nyilvánította a magyar fővárost, végleg eldöntve ezzel Budapest pusztulását Forrás: Bundesarchiv/O..Ang

A Führer azonban figyelmen kívül hagyva a hadászati célszerűséget, és a Budapest térségében állomásozó erők bekerítésének veszélyét,

hallani sem akart a magyar főváros feladásáról.

(Hitlernek 1942 óta valóságos mániájává vált minden talpalatnyi terület megtartása még olyan esetekben is, amikor pedig előre látható volt a katasztrofális veszteségeket okozó kudarc) Éppen ezért elrendelte Budapest „tégláról téglára való" védelmét, kategorikusan megtiltva a magyar főváros kiürítését.

Szálasi már mint "nemzetvezető" 1944 december 4-én Hitlernél tett látogatása alkalmával Forrás: Europress/Getty

Amikor Szálasi Ferenc 1944. december 4-én hivatalos látogatást tett Berlinben, és ismét felvetette Budapest nyílt várossá tételének kérdését, Hitler fölényes magabiztossággal azt ígérte válaszként a „nemzetvezetőnek", hogy a magyar főváros térségből tervezett német támadás egészen a Kárpátok mögé fogja visszavetni az oroszokat. (Adolf Hitler egyébként még a nyilas delegáció berlini látogatása előtt, december elsején kiadott 11. számú hadműveleti utasításával „erőddé" (Festung) nyilvánította Budapestet.) Ezzel le is került a napirendről a magyar főváros kiürítésének lehetősége.

Német Panzer-VI B "Királytigris" nehézharckocsi a budai várkerületben Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Sztálin, noha nem akart elhúzódó városostromba bocsátkozni, de az 1944. október 11-én Moszkvában aláírt ideiglenes fegyverszüneti megállapodásra figyelemmel úgy vélte,

hogy a kiugrás kudarca ellenére is realizálódhat a fegyverszünet,

ha szovjet kézre kerül a magyar főváros, mert - feltételezése szerint - akkor a honvéderők leteszik a fegyvert, vagy átállnak a Vörös Hadsereg oldalára.

Sztálin politikai hasznot remélt Budapest elfoglalásától Forrás: AFP/Ria/Novosti

Éppen ezért rövid hezitálás után október 29-én megparancsolta Malinovszkijnak, hogy próbálja meg menetből bevenni Budapestet. A szovjet diktátor úgy vélte, hogy öt-hat nap elegendő lesz a magyar főváros elfoglalására, és a Sztavka stratégái is osztották ezt a véleményt. Budapest ostroma így vált véglegesen elhatározott hadműveletté.

Eleinte úgy tűnt, hogy sikerrel járhat Budapest menetből való bevétele

Eleinte úgy tűnt, hogy akár sikerrel is járhat a főváros bevételét menetből megkísérlő szovjet terv, mivel a 2. ukrán front előretörő egységei 1944. november 2-án elérték Budapest déli határát.

Az itt kiépített Attila védelmi vonalon azonban elakadt a szovjet előretörés,

egy német-magyar ellenlökés pedig jelentős mértékben visszaszorította a szovjet erőket a főváros határától. Malinovszkij kudarca után elkerülhetetlenné vált a módszeres ostrom, mert bebizonyosodott, hogy menetből nem lehet bevenni Budapestet, és ekkor már Sztálin is presztízskérdést csinált a magyar főváros elfoglalásából.

Magyar páncéltörő löveg Dél-pest határában, az Attila védelmi vonalon Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Az erők átcsoportosításával - Tolbuhin 3. ukrán frontjának Budapest bekerítésére vezénylésével - megerősítették Malinovszkij marsall támadóerőit. Tolbuhin magasabb egységei Székesfehérvár irányába bontakoztatták ki támadásukat, és 1944. december 24-re elfoglalták Bicskét, ahonnan tovább törtek Zsámbék és Budakeszi irányába. Malinovszkij eközben északon elfoglalta Vácot, karácsony első napján december 25-én pedig Esztergomnál bezárta a főváros körüli szovjet ostromgyűrűt.

Tolbuhin Bicske és Budakeszi térségében nyugatról zárta le a budapesti ostromgyűrűt Forrás: Алексеев Ю.А.

A szovjet bekerítő hadmozdulat sikerét látva Hans Friessner vezérezredes a német Dél Hadseregcsoport parancsnoka december 19-én azt javasolta Hitlernek,

hogy haladéktalanul vonja ki a Budapesten összevont német erőket,

még azt megelőzően, hogy bezáródna a szovjet ostromgyűrű, és megismétlődne a sztálingrádi katasztrófa. Hitler válaszként azonnali hatállyal felmentette a vezérezredest a hadseregcsoport parancsnoki beosztásából.

Pusztító pergőtűzzel kezdődött a szörnyűségekbe torkolló ostrom

A két szovjet frontparancsnok 1944. december 29-én parlamentereket menesztett a Budapesten körbezárt német erők parancsnokához, Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführerhez ( SS-altábornagyhoz) megadásra szólítva fel a német tábornokot. Miután az ultimátumot visszautasították, az Ivan Afonyin altábornagy parancsnoksága alatt álló szovjet rohamosztagok felkészültek a pesti városrész ostromához.

Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-tábornok, a Budapesten körbezárt erők parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A nyilas kormány, nyilván a „hősi életszemlélet" jegyében, már karácsony előtt elmenekült Budapestről. A „nemzetvezető" még a sietős távozása előtt a kiugrási kísérlet meghiúsításában oly dicstelen szerepet játszó Hindy Iván altábornagyot nevezte ki a városban körbezárt magyar csapatok élére. December 30-án kora reggel

ezer nagy kaliberű szovjet löveg tűzcsapásával vette kezdetét a pesti városrész ostroma.

A szovjet nehézütegek három napon keresztül napi hét-tíz órán át tartó szakadatlan tüzérségi pergőtüzet zúdítottak a belső kerületekre, rettenetes károkat okozva mind emberéletben, mind pedig az épületállományban.

Szovjet nehéztüzérség lövi Pest belső kerületeit Forrás: RIA NOVOSTI/RIA NOVOSTI/F. LEVSHIN

A civil lakosság az egymás után becsapódó gránátok elől a pincékbe menekült vagy az óvóhelyeken húzta meg magát. Megszűnt az áram és vízellátás, a civilek közül pedig sokan akkor vesztették életüket, amikor élelem után kutatva kimerészkedtek a nehéztüzérség által belőtt utcákra.

A fővárosban hátrahagyott nyilas pártszolgálatosok és a hozzájuk csapódott garázda, lumpen elemek az ostrom okozta zűrzavart fosztogatásra, rablásara és szadista gyilkosságokra használták ki.

Német SS-katona egy Panzerfaust kézi páncéltörővel Budapest utcáin Forrás: Bundesarchiv/Fritsch, F.

Rendszeressé váltak a VII. kerületben felállított gettóban végrehajtott úgynevezett „razziák", vagyis az oda összezsúfolt szerencsétlen sorsú zsidók elleni tömeges atrocitások, gyilkosságok. A pesti oldalon a Nagykörút és a Duna felé előretörő szovjet rohamegységek a szívós ellenállás miatt csak gyilkos kézitusában, közelharcban tudtak házról-házra előrenyomulni.

A páncélosoknak nem sok használt vették a rommá lőtt házak, illetve a keskeny utcák között,

ahol a romok között elrejtőző német katonák az acélmonstrumokat könnyen kilőhették a Panzerfaust-nak nevezett kézi rakéta páncéltörővel.

Házról-házra, a romok között folyt az öldöklő küzdelem Forrás: AFP/RIA NOVOSTI/RIA NOVOSTI

A bekerített német csapatok híján voltak a lőszernek és az élelemnek, utánpótlást pedig nem remélhettek.

A szovjet alakulatok január 15-én értek ki a Dunához, és ezzel Pest elesett.

A német utóvédek miután állandó tűzharcban a még két épségben maradt hídon visszahúzódtak a budai oldalra, először az Erzsébet, majd pedig utolsóként a Lánchidat is a levegőbe röpítették.

A felrobbantott Lánchíd Forrás: Fortepan

A szovjetek által elfoglalt pesti városrészen január 15. után sem szűntek meg a civil lakosság megpróbáltatásai, akik most a szovjet katonák fosztogatásainak és tömeges erőszakoskodásának lettek kitéve.

Budapest a legtöbbet szenvedett európai nagyvárosok közé került

A hidak felrobbantása és a Dunán zajló jég sem akadályozta meg a szovjet csapatok átkelését a budai oldalra, ahol öldöklő küzdelem bontakozott ki a stratégiai fontosságú Sas-hegy, illetve a Gellért-hegyi Citadella elfoglalásáért.

Waffen-SS katonák a budai várban Forrás: Bundesarchiv/Boyer

A német hadvezetés arra sem számított, hogy a Dunántúl védelmére szolgáló Margit-vonalat a 3. ukrán front magasabb egységei gyorsan át fogják törni. A jelentősen megfogyatkozott német-magyar erők január végén már csak a Várhegyet tartották a kezükben, és amikor a szovjet erők január 30-án az utánpótlást biztosító utolsó szükségrepülőteret, a Vérmezőt is elfoglalták, a helyzetük teljesen reménytelenné vált.

Ostrom utáni látkép Forrás: Fortepan

Adolf Hitler Budapest felmentésére Varsó alól Magyarországra vezényelte a Herbert Otto Gille Obergruppenführer parancsnoksága alatt álló harcedzett IV. SS-páncéloshadtestet. A Budapest felmentését célzó három kísérlet, a Konrad I., - II., és a Konrad III. művelet azonban kudarcba fulladt. A teljesen reménytelenné vált helyzetben Pfeffer-Wildenbruch és törzse február 10-én délelőtt elhatározta, hogy Hitler tilalma ellenére, másnap megkísérlik a kitörést.

Herbert Otto Gille SS-Obergruppenführer, a IV: SS páncélos-hadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A tervet február 11-én délelőtt ismertették a német hadosztályparancsnokokkal, az ezredparancsnokok, valamint a németekkel harcoló I. magyar hadtest parancsnoka, Hindy Iván altábornagy csak délután 16 órakor lettek beavatva a terv részleteibe. Pfeffer-Wildenbruch a kitörés kezdete előtt negyedórával 19 óra 45-kor rádión értesítette a felettesét, Hermann Balck vezérezredest, a 6. hadsereg parancsnokát arról, hogy kitörnek, majd utasítást adott az adóvevő készülékek megsemmisítésére, nehogy az elhatározott kitörést megtiltó parancsot kapjon.

Halott német katona a február 11-i kitörés nyomvonalában Forrás: World War2

A Várba szorult védők este nyolckor kezdték meg a kitörési kísérletet, három egymást követő hullámban. A szovjetek – máig nem tudni, hogy milyen forrásból – de nagy valószínűséggel ismerhették a kitörés tervét, mert annak fő vonalaiban, így többek között a Szilágyi Erzsébet fasor és a Budakeszi út térségében jelentős erősítést vontak össze, és felkészülten várták a kitörésben részt vevő mintegy 24 ezer fős német csapatkontingenst.

Tájkép csata után. A Deák tér környéke, közvetlenül az ostrom után Forrás: Fortepan

A kitörés valóságos mészárlássá vált, mert a több mint 20 ezer katona közül mindössze 784-en érték el élve a Bicske térségében húzódó német vonalakat. Az utolsó ellenállási gócokat február 13-án sikerült felszámolni; ezzel ért véget az 51 napig tartó pusztító városostrom. (A budapesti csata kezdőidőpontját a hadtörténészek 1944. október 29-től, a főváros menetből való elfoglalására kiadott utasítás dátumától számolják, a szerk.)

Budapest ostroma az európai hadszíntér egyik leghosszabb helységharca volt a második világháborúban Forrás: Ria/Novosti

Az ostrom alatt 38 000 civil halt meg, és az akkori 40 000-es lakásállomány negyede teljesen megsemmisült, a lakóépületek többsége pedig súlyos károkat szenvedett. A pusztító ostrom miatt egész kerületek, köztük a budai vár romhalmazzá váltak. Budapest ostromát a második világháború európai hadszínterének a leghosszabb ideig tartó és legpusztítóbb helységharcai között tartja számon a történelmi emlékezet.