Így festett egykor egy ókori üzleti és gasztronómiai negyed

Egy kora bizánci üzleti és gasztronómiai negyedet tártak fel az ókori Epheoszosz-ban, a mai Törökország Izmir tartományában

Az Osztrák Tudományos Akadémia régészei egy kora bizánci üzleti és gasztronómiai negyedet tártak fel az ókori Epheoszosz-ban, a mai Törökország Izmir tartományában. A települést attikai és jón görög telepesek építették Krisztus előtt a 10. században, az egykori Arzawan főváros helyére.

A klasszikus görög korszakban Epheoszosz egyike volt annak a tizenkét városnak, amelynek fénykorában (az 1. században) lakóinak száma elérte a félmilliót és Róma után a birodalom második legfontosabb városának számított. A település jelentős központtá fejlődött és monumentális épületeket emeltek, köztük a Celsus Könyvtárát és egy 24 ezer néző befogadására alkalmas színházat.

A város a közeli Artemisz-templomba látogató zarándokok szent helyeként is híressé vált, amelyet az ókori világ hét csodája közé soroltak.

Mint a Pergamon királyság része, Krisztus előtt 129-ben a Római Köztársaság alattvalója lett, miután III. Eumenész pergamoni király lázadását leverték. Krisztus előtt az 1. században a város a római uralom alatt a virágzás korszakába lépett, a kormányzó székhelyévé és a kereskedelmi központtá vált. Nem véletlen, hogy

a görög filozófus és történész, Sztrabón szerint fontosságát és méretét tekintve csak Róma volt nála nagyobb.

A közelmúltbeli ásatások során a régészek egy korai bizánci üzleti és gasztronómiai negyedet fedeztek fel a Domitianus téren, amely egy kiemelkedő nyilvános helyet jelent közvetlenül a római város politikai központja, a Felső Agora szomszédságában, írja a HeritageDaily online tudományos portál.

Egy kora bizánci üzleti és gasztronómiai negyedet tártak fel az ókori Epheoszosz-ban, a mai Törökország Izmir tartományában Forrás: OeAW-OeAI/Niki Gail

A bizánci üzletek és műhelyek egy nagy római térkomplexumra épültek, ahol az Osztrák Tudományos Akadémia régészei egy több üzlethelyiségből álló, mintegy 170 négyzetméteres építményre összpontosították a feltárásokat.

A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a terület hirtelen pusztult el valamikor 614/615-ben (ezt az in situ talált érmék jelezték), így a maradványok egy vastag égett réteg alatt maradtak fenn.

Néhány helyiség 3,4 méter magas és több ezer kerámiadarabot rejt, köztük egész tálakat a tenger gyümölcseivel (például kagylók vagy osztriga maradványaival), valamint sózott makrélával töltött amforákat. Őszibarackból, mandulából és olajbogyóból származó maradványokat, valamint elszenesedett borsót és hüvelyeseket is találtak. A csapat a több mint 700 rézérmén négy aranyérmét (szolidit) is feltárt.

A tudósok szerint a feltárt helyiségek úgynevezett szakácsházként, raktárként, műhelyként, tabernaként, valamint lámpák és zarándokajándékok boltjaként működtek.

Utóbbira utal, hogy mintegy 600 darab, kis méretű, úgynevezett zarándoküveget is felfedeztek a területen.