Igazi tündérmese a magyar grófkisasszony és az albán király házassága

Apponyi Geraldine személye is összekötő kapocs a két ország közös történelmében

Húsz éve, 2002. október 22-én hunyt el Tiranában Apponyi Géraldine albán királyné. A balkáni országban a Magyarok fehér rózsájának is nevezett grófnő alig egy évig ült a trónon, ezután több mint hat évtizedet töltött emigrációban.

Egy reneszánsz családi kastélyban nevelkedett

Apponyi Géraldine 1915. augusztus 6-án született Budapesten, a Pécz-nemzetségbeli grófi Apponyi-családban. Édesapja huszárkapitány, királyi kamarás és országgyűlési képviselő, anyja amerikai dohányültetvényes famíliából származó milliomosnő volt. A Nyitra megyei Apponyban (ma Oponice, Szlovákia) található reneszánsz családi kastélyban nevelkedett, az itteni húszezer kötetes könyvtárban görög és latin klasszikusokat, irodalmi, teológiai, földrajzi és történelmi tárgyú munkákat őriztek, sokat eredeti kiadásban.

Otthonukat olyan vendégek keresték fel, mint Theodore Roosevelt amerikai elnök, a revüsztár Josephine Baker, a patialai maharadzsa és a magyar arisztokrácia színe-java.

Apponyi Geraldine az 1960-as években Forrás: Origo

Thomas Cardeza philadelphiai milliomos is töltött itt néhány napot, mielőtt 1912-ben hazaindult a Titanic fedélzetén (és túlélte az óriásgőzös katasztrófáját). A 2011-ben felújított kastély napjainkban négycsillagos szálloda, és a könyvtára is nyilvánosan látogatható.

Géraldine, vagy ahogy becézték, Gerry (magyarosan Zseri) a nyári iskolai szünetben a nagynénje, Apponyi Franciska által Zebegényben működtetett gyermektáborban segédkezett.

A grófnő a „napraforgó házak" kis lakóiból rokonait és barátait bevonva gyermekköztársaságot szervezett, ahol kertészkedtek, sportoltak és színielőadásokat rendeztek, háztartási ismereteket sajátítottak el. A köztársaság polgárai virág- vagy állatnevet kaptak, Géraldine a „Fehér Rózsa" lett, ezért illették később Albániában a „Magyarok fehér rózsája" kedveskedő névvel.

A színészettel is kacérkodott

Géraldine édesanyja 1924-ben megözvegyült, ezután hozzáment egy francia tiszthez. Géraldine-t és Virginia húgát az ausztriai Pressbaum bentlakásos Sacré Coeur gimnáziumába íratták be, Géraldine az Egyesült Államokban és Párizsban is tanult. Anyagi helyzetük egyre nehezebbé vált, a kastélyt és a birtokot el kellett zálogosítaniuk, majd 1935-ben eladták.

Géraldine az 1930-as években a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozott, az intézmény népszerűsítése érdekében a kioszkban képeslapokat árult és művészeti tanulmányokat állított össze.

A színészettel is kacérkodott, első alakítása a Bohémélet című Puccini-opera Mimije volt egy állóképes jelenetben a Lehár Ferenc tiszteletére tartott operabálon. Az olyan népszerű lapok, mint Az Est, a Pesti Napló vagy a Színházi Élet gyakran cikkeztek róla.

A királyi pár a tiranai esküvőn Forrás: Origo

A magának éppen feleséget kereső I. Zogu albán király meglátta Géraldine egy bulvárlapból származó fényképét és 1937 szilvesztén meghívta őt Tiranába.

Hamar egymásba szerettek és Zogu megkérte a kezét. Az 1928-ban trónra került uralkodó ezzel hatalmi pozícióját is erősíteni akarta, mert országa anyagilag és politikailag egyre erősebben függött a fasizálódó Olaszországtól. Az esküvőt, amelyen a magyar arisztokrata családok közül is sok képviseltette magát, 1938. április 27-én tartották Tiranában, a városháza dísztermében.

I. Zogu egyik tanúja Mussolini külügyminisztere, Galeazzo Ciano gróf volt, a frigyet Durics Husszein Hilmi budai és immár albán királyi főmufti áldotta meg iszlám rítus szerint,

de a házasságra XI. Piusz pápa nem adta áldását. A lakodalmat katonai parádé és tűzijáték kísérte, a házaspár Hitlertől egy skarlátvörös Mercedes cabrió autót, Horthy Miklós kormányzótól két lipicai lovat kapott nászajándékul.

Gyorsan népszerű lett Albániában

Az új királyné hamar népszerű lett Albániában, ehhez hozzájárult, hogy árvaházat alapított, majd az albán függetlenség kikiáltásának tizedik évfordulóján, 1938. augusztus 29-én albán nyelvű rádióbeszédet mondott férje szülőhelyén, Burgajetben, amelynek várát a szerbek a 20. században kétszer is lerombolták.

Huszonhárom évig tartó házasságuk minden szemtanú és visszaemlékező szerint messze túlmutatott az érdekkapcsolat fogalmán: igazi szerelmi szál kötötte össze őket.

I. Ahmet Zogu, Albánia királya Forrás: Wikimedia Commons

A trónon csak rövid időt tölthetett és az albán tündérmese gyorsan véget ért: 1939. április 8-án, három nappal fia, Leka herceg megszületése után Mussolini csapatai megszállták az országot, a királyi pár a csecsemő trónörökössel Görögországba, majd Törökországba menekült. A második világháború idején Párizsban, később Angliában, a buckinghamshire-i Frieth faluban éltek.

A háború után Albánia kommunista népköztársaság lett, visszatérésük így lehetetlenné vált,

I. Zogu sikertelenül próbálkozott emigráns kormány létrehozásával, az új vezetőkkel történő kapcsolatfelvétellel. 1946-tól Alexandriában éltek Farúk egyiptomi király vendégeiként, aki albán felmenői miatt szimpatizált a menekült uralkodó párral. Farúkot 1951-ben katonai puccsal megbuktatták, így újra költözniük kellett, előbb a francia Riviérán, majd 1955-től Párizsban éltek.

Csak nehezen engedték vissza Albániába

Férje 1961. április 9-én bekövetkezett halála után Apponyi Géraldine Madridban telepedett le. Fia I. Leka néven Albánia királyává nyilvánította magát, de az országba nem térhetett vissza. 1982-ben a királyi család a Dél-afrikai Köztársaságba költözött, ahol Leka kereskedőházat alapított.

A kommunista rendszerek összeomlása után, 1993-ban a királyné Albániába látogatott, ám egy napot sem maradhatott,

mivel kiutasították arra hivatkozva, hogy saját maga által kiállított királyi útlevele érvénytelen. Fiával, menyével és unokájával csak egy évtized múlva, 2002. június 15-én térhetett végleg haza Albániába.
Apponyi Géraldine ekkor már súlyos beteg volt, augusztustól egy francia kórházban ápolták tüdőproblémával.

Apponyi Geraldine személye is összekötő kapocs a két ország közös történelmében Forrás: Origo

2002. október 22-én, 87 évesen egy tiranai katonai kórházban halt meg, és Tiranában temették el.

Fia sokáig reménykedett az albán trón visszaszerzésében, ám a rendszerváltás után végül a köztársaság győzött a monarchiával szemben. I. Leka Zogu trónkövetelő 2011-ben hunyt el, unokája, II. Leka herceg 2007 óta az albán külügyminisztériumban dolgozik.

Apponyi Géraldine korábban többször nyilatkozott úgy, nagyon sajnálja, hogy előbb a kommunista diktatúra, majd a fizikai állapota miatt nem térhetett vissza hazájába Magyarországra, bár többször tervezte. Korábban gyakran hangoztatta fogadalmát, miszerint szívében sohasem fog elszakadni Magyarországtól.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)

Kapcsolódó cikkek:

Magyar grófkisasszony hollywoodi románca