Már 5500 éve eszik a gabonapelyhet tejjel Skóciában

neolitikum, edény
Ez a Loch Langabhat-i kerámiatöredék, amelynek eredeti formáját vonalak jelölték, egykor tej és búza főtt keverékét tartották benne, valószínűleg zabkását
Vágólapra másolva!
A jellegzetes gabona- és tejtermékmolekulák felfedezése a kerámiákon a korai neolitikus időszakra nyúlik vissza Nagy-Britanniában. Egy új kutatás az akkori táplálkozás meglepő aspektusait tárta fel.
Vágólapra másolva!

Öt és fél ezer évvel ezelőtt a skóciai Külső-Hebridák lakosai tej és gabonafélék összekeverésével készült kását ettek. Legalábbis erre utalnak az edényeik.

Bár később a zabot a skót gabona archetípusos termékének tekintették, úgy tűnik, hogy akkoriban a búza nagy szerepet játszott a helyi étrendben.

A gabonatermesztés első nagy-britanniai bizonyítékai körülbelül 6000 évesek, ám a tudomány keveset tud arról, hogy mit termesztettek és mi mennyire terjedt el. A Nature Communications új cikke azonban pótolhat most néhány hiányosságot, legalábbis a messzi északkal kapcsolatban.

A korszakból származó kerámiák a jellegzetes tejmaradványok bizonyítékait őrzik, így a régészek régóta tudják, hogy a tej vagy melléktermékei a neolitikum brit étrendjének jelentős részét képezték.

Ez a Loch Langabhat-i kerámiatöredék, amelynek eredeti formáját vonalak jelölték, egykor tej és búza főtt keverékét tartották benne, valószínűleg zabkását Forrás: Mike Copper

A történészek gyanítják, hogy a növényfogyasztásra vonatkozó bizonyítékokat nehezebb megtalálni, mert a nyomait ennyi idő után nehezebb észrevenni. Simon Hammann, a Friedrich-Alexander-Universität professzora és társszerzői ennek megoldására törekedtek azáltal, hogy nagyfelbontású tömegspektrometriával gabona-specifikus markereket kerestek kerámiaszilánkokon, írja az IFL Science online tudományos portál.

A „búzalelet" meglepte a tudósokat, akik korábban szinte semmi bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy akkoriban termesztették volna a skót szigeteken.

A búzát először ugyanis a Termékeny Félhold (Közel-Kelet) nagyon eltérő klímájában gondoztak. És bár a 4000 éves szelektív tenyésztés kétségtelenül olyan törzsekhez vezetett, amelyek képesek voltak megbirkózni a hidegebb és nedvesebb éghajlattal, mindig akadtak új változatok. A történelmi időkben a búza ráadásul a gazdagok táplálékának számított, mert kisebb termést hozott, mint a rozs vagy a zab.

A szakemberek csak azért fedezték fel az említett nyomokat, mert a búzát azokban az edényekben főzték, amelyek maradványait elemezték.

Mindez arra utal, hogy inkább zabkásaként fogyasztották, nem pedig a hideg tejet öntötték a búzára.

A tanulmányban összesen 59 kerámiatöredéket használtak fel, amelyek 5600-5300 évesek. A szilánkok közül 16-ban megtalálták a jellegzetes gabona molekulákat, nyolc esetben tejzsír kíséretében. Mások bizonytalan eredetű növényi molekulákat hordoztak – a szerzők dióféléket javasoltak lehetőségként.