Ötszáz állatfajt nem láttak ötven éve, talán már kihaltak

Az eszkimó póling egyike azoknak a fajoknak, amelyek talán "elvesztek"

A biológiai sokféleség a világ számos részén komoly veszélyben van: az ENSZ jelentése szerint több mint egymillió fajt fenyeget a kihalás veszélye, és az előrejelzések még rosszabbnak tűnnek. A fajok kihalásáról szóló bejelentések azonban még mindig nagyon ritkák, főként azért, mert bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy egy faj utolsó egyede valóban elpusztult-e.

Ez a jelenség az olyan, „elveszett" fajok csoportjának növekedéséhez vezetett, amelyeket évtizedek, sőt évszázadok óta nem figyeltek meg a tudósok, de mégsem nyilvánítottak kihaltnak, csak bizonytalan „védettségi státuszt" kaptak. A Simon Fraser Egyetem kutatóinak új, az Animal Conservation tudományos lapban publikált tanulmánya szerint több mint 500 fajt tartanak elveszettnek, amelyeket több mint 50 éve nem látott senki.

Arne Mooers és csapata több mint 32 ezer fajjal kapcsolatban gyűjtött információkat a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) veszélyeztetett fajok vörös listájáról.

A szervezet úgy definiálja a kihalást, mint „amikor nincs alapos kétség, hogy egy faj utolsó egyede is elpusztult", amit a kutatók szerint nehéz azonosítani.

Az eszkimó póling egyike azoknak a fajoknak, amelyek talán "elvesztek" Forrás: Pinterest

Azt találtuk, hogy több mint 500 olyan állat él a szárazföldön, amelyeket több mint 50 éve nem láttak

– mondta Mooers a The Canadian Pressnek adott interjújában, amit a ZME Science online portál idéz. – Ez majdnem kétszer annyi, mint amennyit időszámításunk szerint 1500 óta kihaltnak nyilvánítottak.

Hozzátette: hatalmas „fajhalmaz" létezik, amelyekről a szakemberek nem tudják, hogy léteznek-e vagy sem.

A kutatók összesen 562 elveszett fajt azonosítottak világszerte. A lista élén a kétéltűek állnak 137 elveszett fajjal, őket követik a hüllők (257), az emlősök (130) és a madarak (38). Ezek 13 százaléka (75 faj) szerepel az IUCN által „valószínűleg kihalt" kategóriában.

A csapat által a faj elveszettként való felsorolásához használt kritérium a hiányzó vagy az utoljára látott dátum volt.

Ahogy arra a kutatók rámutattak, a fajok több mint 90 százaléka trópusi országokból származik, és elterjedésük különösen a „mega sokszínű" országokban koncentrálódik. Összességében Indonéziában (69 faj), Mexikóban (33 faj) és Brazíliában (29 faj) volt a legtöbb faj. A három országban a mezőgazdaság és a szarvasmarha-tenyésztés egyre nagyobb terjeszkedésen ment keresztül az elmúlt években.

Aggasztó, hogy ezeknek az elveszett fajoknak a többsége a trópusi országokban található, mivel itt várható a legtöbb kihalási esemény

– mutatott rá Tom Martin, a tanulmány szerzője. – Bár a folyamatban lévő „kihalási arányra" vonatkozó elméleti becslések jók, a tényleges számok ennél drasztikusabbak lehetnek.

A kutatók számára az „elveszett fajok" ilyen magas száma bizonytalanságot okoz a védelmi prioritások meghatározásában és a kihalási arányok megértését illetően. Javasolják az IUCN Vörös Listájának kiigazítását, hogy lehetővé tegye az elveszett fajok jobb nyomon követését, valamint a jövőbeni felmérési erőfeszítések összpontosítását azokra az azonosított helyszínekre, ahol több faj létezése megkérdőjelezhető.