A kutatók a seregélyekre (Sturnus vulgaris) fókuszáltak, amelyek általában igen nagy, népes rajokban repülnek. Addig vizsgáltak különböző modelleket, míg találtak egy olyat, amelyennek a virtuális madarai valódi madarakként viselkedtek.
A feladat az volt, hogy kiszámolják, milyen méretű rajok képesek fenntartani bizonyos sebességet
még ha az ezeket alkotó egyedek egymáshoz képest gyorsabban vagy lassabban repülnek.
A titok az, számolt be május 10-én a csapat a Nature Communications magazinban, hogy létezik egy „marginális sebességkontroll": azok a madarak, amelyek 8-18 m/s sebességgel repülnek, könnyedén lelassulnak, vagy felgyorsulnak, hogy lépést tartsanak a hozzájuk közeli rajtársakkal. De nem változtatnak sokat a sebességen, mert ez a raj felbomlásához vezethetne.
Ez a viselkedés segít azt biztosítani, hogy az állatok lépést tartsanak egymással úgy, hogy soha nem lassulnak le - vagy gyorsulnak fel – annyira, hogy az együtt való repülés lehetetlenné váljon.
Ezek a sebességellenőrzések azt is segítenek megmagyarázni, hogy miért minden seregélyraj átlagsebessége kb. 12 m/s - mondják a kutatók. Megjegyzik, hogy más madárfajok, amelyek rajokat formálnak, valószínűleg hasonló stratégiát alkalmaznak, és hogy
a marginális sebességkontroll szerepet játszhat mindenféle kollektív viselkedésben
a különféle biológiai rendszerekben, legyen ez a baktériumok mozgása, sejtek csoportosulása, rovarrajok, vagy akár a gerincesek csordái.
Az ezeket a koordinált mozgásokat irányító elvek egy nap lehet, hogy segítenek a mérnököknek előállni olyan drónokat is, amelyek egyidejűségben dolgoznak más robotokkal.
(Forrás: American Association fot the Advancement of Science)
Az alábbi két videó seregélyrajok röptét mutatja.