Erre az érintetlen korallzátonyra még nincs hatással a fehéredés

Az újonnan felfedezett korallzátony Tahitinál

A korallzátonyokkal kapcsolatban manapság számos rossz hírt hallunk, amelyet többsége a korallfehéredés körül forog. A virágállatkák vázának fehéredése az óceánok melegedésének egyik legkomolyabb következménye: a korallok ugyanis érzékenyen reagálnak a víz hőmérsékletének változására. Ráadásul amennyiben a fehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok elpusztulnak. Ennek ismeretében ritka jó hírnek számít, hogy az UNESCO búvárai egy új, hatalmas zátonyra bukkantak Tahiti partjainál, amely Francia Polinézia legnagyobb szigete a Csendes-óceán déli részén.

A mezofotikus zóna felső határán fekszik

A Ocean 1 projekt tengerfenékkutatói által, most felfedezett zátony rózsaalakú korallokból áll, amelyeket az ember eddig láthatóan nem érintett; és meglepően jó egészségnek örvend, tekintettel a korallzátonyok globális helyzetére.

A jelenleg névtelen zátony körülbelül 3 kilométer hosszú és az átmérője 30-65 méter közötti.

Úgy tűnik, hogy 31 és 55 méter közötti mélységben alakult ki, ami szokatlanul mélynek számít a trópusi korallzátonyokhoz képest, amelyek általában a sekély vízben találhatók. A kutatók úgy vélik, hogy ez a mélység segíthetett elszigetelni a zátonyt az éghajlatváltozás okozta hatásoktól.

Az újonnan felfedezett korallzátony Tahitinál Forrás: UNESCO / Alexis Rosenfeld / 1 Ocean

A zátony fő „lakója" egy lemezkorallfaj, a Pachyseris speciosa, amely rózsaszerű csoportokat alkot és akár 2 méter szélességet is elérhet.

Varázslatos volt látni az óriási, gyönyörű rózsakorallokat addig, ameddig a szem ellátott

– mondta Alexis Rosenfeld, vízalatti fotós és az UNESCO által közösen irányított Ocean projekt alapítója a ZME Science online tudományos portálnak. – Olyan volt, mint egy műalkotás.

Az új zátony az úgynevezett mezofotikus zóna felső határához közel fekszik. Az itt élő korallok kevesebb napfényt kapnak, mint a sekélyebb zátonyokon élő társaik, ezért a fényhiány pótlására szélesre és laposra nőnek, hogy maximalizálják felszínüket, amivel több fényt képesek „befogni".

A zátonyokat leginkább az éghajlatváltozás fenyegeti

A modern eszközök segítségével a kutatók összesen mintegy 200 búvárórát hajtottak végre a zátonyon, így képesek voltak nagyon részletesen feltérképezni, és még a korallok szaporodását is megfigyelték.
Ez a felfedezés különösen izgalmas, mivel a korallzátonyok a bolygó egyik legveszélyeztetettebb ökoszisztémáját jelképezik.

Az éghajlatváltozás, a vegyi és műanyagszennyezés, a túlhalászás, a robbanásveszélyes (dinamitot használó) halászat és a turizmus egyaránt érinti őket. A

Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján jelenleg összesen 237 korallfajt fenyeget a kihalás veszélye. Az éghajlatváltozás megemeli a tengerfelszín hőmérsékletét és az óceánok savasságát.

Így fest a korallfehéredés Forrás: MTI/EPA

Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, a színüket adó és a tápanyagaik előállítását biztosító algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad fenn.

Ma a világ zátonyainak nagyjából 75 százaléka tapasztalt valamilyen fokú kifehéredést 2014 és 2017 között. Úgy tűnik azonban, hogy az újonnan talált zátonyra egyelőre nincs hatással a klímaváltozás.

A zátony ilyen érintetlen állapotban való felfedezése fantasztikus hír, ami inspirálhatja a jövőbeli megőrzést

– mutatott rá Laetitia Hedouin, a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ korallszakértője. – Úgy gondoljuk, hogy a mélyebb zátonyok jobban megvédhetők a globális felmelegedéstől.

Az eredmények arra utalhatnak, hogy a mezofotikus zátonyok létfontosságú szerepet játszhatnak a jövőben, mint a sekély vizű zátonyok „tartalékai", amelyek a kifehéredés miatt a túlélésért küzdenek. A sekély vízi zátonyok elpusztulásakor új otthont is biztosíthatnak azoknak a fajoknak, mint például a halak és rákfélék, és amelyek csak ezeken a zátonyokon élnek.