Összefüggés van a kihalások és a füves területek tüzei közt

hosszúszarvú bölény, Bison latifrons
Hosszúszarvú bölény (Bison latifrons) illusztrációja, egy kihalt bölényfaj, amely ÉSzak-Amerikában élt a pleisztocén korszakban.
Vágólapra másolva!
A füves területek növényevői szerepet játszanak a futótüzek limitálásában azzal, hogy elfogyasztják az éghető anyagot. Allison Karp, a Yale Egyetem tudósa és kollégái bebizonyították, hogy a növényevő-tűz interakciók globális mértékű hatással voltak a futótűzekre a múltban.  
Vágólapra másolva!

Azokon a kontinenseken, amelyek az elmúlt 50 ezer évben a legtöbb nagy fűevő állatot vesztették el, ott nőtt a legnagyobb mértékben a legelő és szavanna tüzek száma. Az óriás tatutól az óriás bölényig, sok nagy sztyeppelakó növényevő pusztult ki az elmúlt 50 ezer éve során, a pleisztocén kor végén.

- Bizonyíték van rá, hogy a növényevők limitálják a tüzet azzal, hogy megeszik az "üzemanyagot".Tulajdonképpen néhány, a visszavadítást (a természet eredeti állapotba való visszaállítását) támogató amellett érvel, hogy a nagy növényevők populációinak helyreállítása segíthet csökkenteni a futótüzeket" – mondja Allison Karp, a Yale Egyetem biológusa.

A pleisztocén időszak végén kihalt tundra illetve sztyeppelakó óriásszarvas (Cervus megaceros) fosszilis csontváza Forrás: Wkimedia Commons / Franco Atirador

Néhány tanulmány már megállapította, hogy több tűz volt bizonyos területeken a megafauna veszteség után az elmúlt 50 ezer évben. Karp és kollégái elhatározták, hogy megvizsgálják a globális képet, két meglévő adatbázist analizálva. Az egyik (HerbiTraits, Növényjellemzők) információval rendelkezik az elmúlt 130 ezer évben élt összes, és 10 kilogrammnál nagyobb tömegű növényevőről.

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) a Würm-galciális idején Európában is elterjedt növényevő fajnak számított Forrás: What is an Animal

Egy másik (Global Paleofire Database, Globális Paleotűz Adatbázis) világszerte 160 helyszínről rendelkezik feljegyzésekkel a tavakban lerakódott szénről, amely megmutatja a közeli tűztevékenységben történt változásokat.

Mamutok az utolsó eljgesedés, a Würm-galciális idejéből. A gyapja mamut (Mammuthus primigenius) a pleisztocén megafauna egyik emblematikus faja volt Forrás: Ancient Earth

Összehasonlították a késő negyedidőszakbeli (a földtörténeti újidő, a kainozoikum 1.8 millió éve elkezdődött, utolsó, napjainkig zajló időszaka) kontinens szintű meganövényevők kihalásait a füves biomokból származó üledékes faszén adatokból kiszámított paleotüzek aktivitásában történt változásokkal. A kihalások mértéke eltért a kontinensek között, és ez a mintázat visszatükröződött a tűz aktivitásban lévő változásokban is.

Pleisztocén tájkép a Würm-galciális, az utolsó nagy eljegesedés idején Forrás: Wikimedia Commons

A csapat azt találta, hogy a tűzaktivitásban azokon a kontinenseken volt a legnagyobb a növekedés, mint például Dél-Amerika, amik a legtöbb nagy növényevőt vesztették el. Azonban Karp nem talált erős kapcsolatot a növényevők veszteségei és az erdős területekben történt tűzaktivitás közt.

„A kapcsolat a kihalások és a tűzaktivitásban történt változások közt csak akkor volt nagyon erős, ha a fűevőket érintő kihalásokat nézzük " – mondja Karp.

Hosszúszarvú bölény (Bison latifrons) illusztrációja, egy kihalt bölényfajé, amely Észak-Amerikában élt a pleisztocén korszakban. Forrás: https://www.newscientist.com/article/2299042-megafauna-extinctions-led-to-more-grassland-fires-worldwide/

De más tanulmányok azt sugallják, hogy ezek a hatások drámaiak voltak. Miutánpéldául az emberek kipusztították a megafaunát Ausztráliában, a megnövekedett tűzaktivitás átalakíthatta a kontinens vegetációját.

Az, hogy miért pusztult ki világszerte az úgynevezett pleisztocén megafauna ez alatt a periódus alatt, még vitatott.

Az világos, hogy sok állatot a legutóbbi jégkorszakhoz kapcsolódó klímaváltozás keményen sújtott de az emberi vadászat is szerepet játszhatott sok esetben.

Ezek a változások azt sugallják, hogy a növényevésnek Föld-rendszer léptékű hatásai lehetnek a futótüzekre, és a növényevők szerepét határozottan figyelembe kellene venni a múlt és jövőbeli globális tűzaktivitási előrejelzéseknél.

(Forrás: American Association for The Ascncement of Science, New Scientist)