Ennek a 390 millió éves ősráknak „hiperszeme” volt

Phacops tribolita: hatalmas életmódbeli különbségek voltak köztük: aljzatlakók (benthikus életmód), ragadozók, dögevők, planktonevők, mások egyes elméletek szerint kénevő baktériumokkal alakítottak ki szimbiózist, amelyek élelmet termeltek számukra

Egy megkövült trilobita vagy más néven háromkaréjú ősrák teljesen új szemléletmódot adott a kutatók világlátásához, szó szerinti értelemben. A fosszíliát először egy amatőr paleontológus vizsgálta a hetvenes évek elején, ám a szakemberek most egy második pillantást vettek az ősi ízeltlábúakról készített röntgenfelvételekre. A kutatók olyan szemstruktúrát azonosítottak, amely egyedülálló az állatvilágban.

Wilhelm Stürmer radiológus régóta szívesen tanulmányozta a fosszíliákat és ezt a szenvedélyt azzal táplálta, hogy felszerelt egy mikrobuszt röntgenberendezéssel, hogy eljusson a paleontológiai helyszínekre. És mivel nem paleontológus, így kevesen vették komolyan azt az állítását, miszerint látóidegeket fedezett fel egy 390 millió éves Phacops geesopsi kövületben.

Abban az időben az a konszenzus született, hogy csak a csontok és a fogak, tehát az élőlények kemény részei láthatók a kövületekben, és a lágy részek, például a belek vagy az idegek láthatatlanok

– mondta Brigitte Schoenemann, a Kölni Egyetem paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az idegek mellett a rostok elrendezése elég különösnek tűnt, amely hihetetlenül hasonlított az ommatidia nevű fotoreceptor sejtekre.

Ezen a kövületen Ampyx priscus trilobiták vonulnak libasorban Forrás: Jean Vannier, Laboratoire de Geologie de Lyon

Hozzátette: ebben az esetben azonban furcsán megnyúltak, nagyjából 25-szörösére a saját átmérőjüknek, ami túl hosszú ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön egyfajta „fénygyűjtő szerkezetként".

Más vélemények szerint a lágyszöveti struktúrák egyértelmű „aláírást" hagyhatnak a megkövesedett anyagban.

Ezt szem előtt tartva Schoenemann és kollégái visszatértek Stürmer eredeti képeihez, hogy közelebbről megnézzék azt. Miután a modern CT-technológiával kétszer is ellenőrizték a fosszíliát, megállapították, hogy az általuk észlelt szálak szinte biztosan látóidegszálak.

Ám a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint valami igazán felkeltette a kutatók figyelmét.

Mindegyik szem körülbelül 200, legfeljebb egy milliméteres lencséből állt

– mutatott rá Schoenemann. – Valamennyi lencse alatt viszont legalább hat oldalt láttunk, amelyek mindegyike együtt alkot egy kis, összetett szemet.

Hatalmas életmódbeli különbségek voltak a triboliták közt: akadtak aljzatlakók (benthikus életmód), ragadozók, dögevők, planktonevők, mások egyes elméletek szerint kénevő baktériumokkal alakítottak ki szimbiózist, amelyek élelmet termeltek számukra Forrás: Pinterest

A trilobiták vagy háromkaréjú ősrákok kihalt ízeltlábúak több száz millió évig uralták az óceánokat; 521 millió évvel ezelőtt, a kambrium időszak második korszakában jelentek meg és a kora paleozoikum időben élték fénykorukat.

Ezután lassú hanyatlásnak indultak és körülbelül 252 millió évvel ezelőtt kihaltak.

Az egyik legokosabb „találmányuk" a soha nem látott komplexitású vizuális rendszer volt. Bár a modern fogalmak összehasonlíthatóan egyszerűek, a szemük ilyen változata előnyt biztosított nekik a vadászatban vagy a rejtőzködésben, valamint a fényerő és a mozgás legkisebb változásainak észlelésében.

A kutatók úgy gondolják, hogy a Phacops geesopsi szemének egyes összetevői talán különböző funkciókat láttak el, például a kontraszt javítását vagy a különböző színek észlelését.