Ez a Mozart-dallam megnyugtatja az epilepsziás betegek agyát

zongora
Mindegyik dallamnak megvan a maga harmóniája
Vágólapra másolva!
Egy most közzétett tanulmány szerint egy Mozart-szonáta bizonyítottan megnyugtatja az epilepsziás agyi aktivitást, ami a „meglepetés érzetét keltő" dallamoknak köszönhetően bír terápiás erővel.
Vágólapra másolva!

Jelentős hatások társultak az érzelmekhez

A szám szerint tizenhat, epilepsziával kórházba került, gyógyszeres kezelésre nem reagáló betegen végzett kutatás megerősítette a reményeket, miszerint a zenét új, nem invazív kezelésekre is lehet használni.

– mondta Robert Quon, a Dartmouth College munkatársa, a most pubikált tanulmány társszerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Mindegyik dallamnak megvan a maga harmóniája Forrás: Guido Mieth/Getty

Mozart D-dúr két zongorára írt K448 szonátája ismert a kognícióra és más agyi tevékenységekre gyakorolt hatásairól, ám a kutatók még mindig keresik ennek az okait.

A Scientific Reports című tudományos szaklapban publikált tanulmányban a tudósok lejátszották a darabot azoknak a betegeknek, akik agyi implantátum-érzékelőkkel rendelkeznek, hogy figyelemmel kísérjék az úgynevezett IED-ket, tehát a rövid, de káros agyi eseményeket, amelyeket az epilepsziások élhetnek át a rohamok között.

Azt találták, hogy az IED-k a zene 30 másodperces hallgatása után csökkentek, és az agy egyes részein jelentős hatások társultak az érzelmekhez.

Amikor összehasonlították a reakciót a mű szerkezetével, akkor a szakemberek azt találták, hogy a hatások fokozódtak a hosszabb zenei kifejezések közötti átmenetek során, amelyek 10 másodpercig vagy tovább tartottak.

Mindegyik dallamnak megvan a maga harmóniája

Quon szerint az eredmények azt sugallják, hogy a hosszabb szólamok várakozásérzetet kelthetnek, majd váratlan módon „pozitív érzelmi választ hoznak létre".

Az úgynevezett „Mozart-effektus" már régóta a kutatások tárgyát képezi, mivel a kutatók már 1993-ban azt állították, hogy azoknál, akik 10 percig hallgatták a K448-at, javultak a térbeli érvelési készségek.

A későbbi tanulmányok során a szonáta hatásait az agy különböző funkcióira és rendellenességeire tesztelték, beleértve az epilepsziát is.

A szerzők szerint azonban ez az első, amely lebontja a megfigyeléseket a dal szerkezete alapján, amelyet a „leírt", ellentétes dallamok és témák alapján osztályoztak, és ahol mindegyiknek megvan a maga harmóniája.

A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan, a betegek most sem mutattak változást az agyi aktivitásban, amikor más hallási ingereknek vagy zeneműveknek voltak kitéve. A résztvevő betegek 90 másodpercig hallgattak egy Wagner-művet, amelyet a harmónia változása jellemez, de „nincs benne felismerhető dallam". Mindez azonban nem váltott ki nyugtató hatást, így a kutatók megállapították, hogy

a K448-ban valószínűleg „fontos dallamok" lehetnek.

A tanulmány megjegyzi végül, hogy a további vizsgálatokra van szükség, más gondosan kiválasztott zeneművekkel való összehasonlításra, hogy meg tudják pontosabban határozni a szonáta terápiás összetevőit.