A kutatók egy izgalmas érveléssel kezdik az „összeomlással" kapcsolatos vitát: a maják ugyanis még ma is itt köztünk élnek.
Csak a maja politikai rendszer dőlt össze, nem a társadalmuk
– mondta Lisa Lucero, az Illinois Egyetem antropológiai és középkori tanulmányainak professzora a LiveScience online tudományos portálnak. – Ezt a tényt tanúsítja az a több mint hétmillió maja, akik ma Közép-Amerikában és azon túl élnek.
Hozzátette: az ősi majáknak nem volt egyetlen központi vezetője, mint például az ókori Rómának, és nem egyesültek egyetlen állammá. A klasszikus maja civilizáció ehelyett számos kis államból állt, amelyek mindegyike egyetlen város körül helyezkedett el.
Míg ezeknek a városállamoknak közös volt a kultúrája és a vallása, mindegyiknek megvoltak a saját helyi vezetői; és némelyek természetesen erősebbnek bizonyultak, mint mások.
Ezek a közösségek a szakemberek szerint egyetlen egyszer sem omlottak össze. Sőt, a tudósok úgy gondolják, hogy számos maja város felemelkedett, majd semmivé vált különböző történelmi időpontokban: némelyek a 800 és 1000 között, mások pedig később.
Például a mezoamerikai területek olyan déli részén, mint például a mai Guatemalában, a nyolcadik és a kilencedik században ezek a közösségek hanyatlásnak indultak a környezeti problémák és a politikai zűrzavar miatt
– magyarázták a tudósok. – Eközben más területeken, például a Közép-Amerikában, a mexikói Yucatán-félsziget északi részén található Chichén Itzában, nőtt a népesség.
A klasszikus maja civilizációt főleg kifejlett írásmódjáról, művészetéről, monumentális építészetéről, valamint matematikai és asztronómiai ismereteiről ismerjük. A népcsoport leszármazottai egyértelműen ma is élnek elsősorban Mexikó, Guatemala és Belize államok területén.
Az összeomlás nem olyan kifejezés, amelyet általánosan lehet alkalmazni a majákra, akikre szintén nem szabad egyetlen kifejezésként hivatkozni
– mutatott rá Marilyn Masson, a New York-i Állami Egyetem professzora és antropológiai tanszékének elnöke. – A klasszikus maja civilizáció óriásinak számított, számos közösséggel és környezettípussal, és a maják családjában több nyelvet is beszéltek.
Amikor Chichén Itzá elkezdett hanyatlani az elhúzódó aszály miatt, akkor egy másik, a Yucatán-félszigeten fekvő település, Mayapán kezdett el virágozni.
Masson elmondása szerint Mayapánnak urai, papjai, valamint több száz vallásos hieroglifikus könyve volt, komplex csillagászati és istenségeknek szentelt panteonja.
Ahogy rámutatott, az ekkoriban írt könyvekből és túlélő leszármazottak elbeszéléseiből származik számos információ, amit a korábbi maja vallásokról tudunk.
Míg Mayapán a hadviselése miatt már azelőtt hanyatlani kezdett, hogy az európaiakkal kapcsolatba lépett volna, egy másik, a Yucatán-félszigeten található település,
Ti'ho növekedésnek indult a spanyolok érkezése idején.
A szakértők úgy gondolják, hogy a klasszikus maja államok továbbra is fennmaradtak, miután a régiót háborúk sújtották és betegség pusztított, amelyet az európai hódítások hoztak Közép-Amerikába.
Mindig emlékeznünk kell arra, hogy az utolsó maja állam, Nojpetén, csak 1697-ben esett el, ami Petén Itzá fővárosa volt
– hangsúlyozta Guy Middleton, az Egyesült Királyságban található Newcastle Egyetem Történelem-, Klasszikus- és Régészeti Iskola munkatársa.
Nojpetén évszázadokon át a maják otthona volt, még mielőtt a spanyolok Amerikába érkeztek volna. Huszonegy lenyűgöző templomnak adott otthont, miközben vallási és politikai központként szolgált a maják történelmének jelentős részében. Földrajzi szempontból azonban a legfontosabb tulajdonsága az, hogy maga a város egy kis szigeten található, a Petén Itza-tó közepén, a mai Guatemala területén.
A klasszikus maja civilizáció hanyatlásának okaiként általában a politikai és környezeti problémák keverékét nevezik meg ma a szakemberek. A barlangokban, például cseppkövekben és sztalagmitokban található anyagok elemzése azt mutatja, hogy számos súlyos, többéves aszály sújtotta időszámításunk előtt 800 és 930 között a térséget, főként a déli mezoamerikai régióban.
És mivel a legerősebb maja uralkodók a városi víztározókra támaszkodtak, hogy az éves száraz időszakban hozzájussanak a tiszta ivóvízhez, ezért a csökkenő csapadékmennyiség a vízszint csökkenését, a termények pusztulását jelentette, ami miatt a királyok elvesztették hatalmukat
– mondta Lucero. – A csökkenő csapadékmennyiség pedig tovább súlyosbította az uralkodók problémáit.
Annak a ténye, hogy a maja uralkodók saját hatalmukat gyakran az istenségekhez kötötték, több politikai problémához is vezetett.
A maják aszállyal kapcsolatos problémái miatt az emberek elveszítették bizalmukat az uralkodóik iránt, ami több, mint pusztán az uralkodóba vetett bizalom elvesztése abban a korban, amikor azok ilyen szorosan kötődtek az istenségekhez
– emelte ki Justine Shaw, a kalifornai Redwoods College antropológiai professzora.
Shaw szerint a szárazság és a politikai zűrzavar együttesen volt hatással a mezőgazdaságra, a víztároló rendszerek karbantartásra, ami végül azt eredményezte, hogy a maja uralkodók elpazarolták az erőforrásaikat, például a hadviselésre.
Lucero megjegyezte, hogy egyes maja területeken nagymértékű erdőirtásba fogtak, de az alacsonyabb vízállás is megnehezítette az áruk kereskedelmét.
A kevesebb csapadék valószínűleg hatással volt a kenukereskedelemre, mivel a vízszint észrevehetően csökken minden száraz évszakban
– sorolta Lisa Lucero. – Így a kevesebb eső kevesebb kenuval kapcsolatos utazást is jelentett.
Ahogy rámutatott, az egyik területen tapasztalható „összeomlás" azonban a „fellendülés" ideje volt egy másik régióban. Az úgynevezett Cochuah régiója 800 és 930 között is virágzott, miután a déli rész nagy része elnéptelenedett az aszály és a politikai konfliktusok miatt, ám végül ez a terület is lassan kiürült.
A legújabb kutatások szerint ez a csökkenési és növekedési mintázat folytatódott a klasszikus maja civilizáció teljes területén.
A politikai és környezeti problémák gyakran az egyik terület hanyatlásához vezettek, míg egy másik valószínűleg azért növekedett, mert nem szenvedett olyan súlyosan ezektől.