Jay Falk, a Washingtoni Egyetem biológusa régóta dolgozik örvös jakobinuskolibrikkal (Florisuga Mellivora), a Közép-Amerika szerte élő, látványos madarakkal. A 11-12 centiméteres hímek összetéveszthetetlenek fehér hasuknak és farkuknak, zöld felső részüknek és fehér csíkos zöld vagy kék torkuknak köszönhetően.
Ahogy arra a szakember rámutatott, hajlamosak vagyunk a kolibrikre barátságos és aranyos madarakként gondolni, ám valójában ennél jóval összetettebb a világuk. A hímek például gyakran viselkednek bántalmazón.
Amikor meglátnak egy nőstényt, akkor csipkedik a csőrükkel, erősen megütik vagy akár meg is vágják őket.
Ez néha a párosodásról szól, máskor azonban csak az erőfölény érvényesítéséről. Nem meglepő, hogy a kolibri tojók szeretnék ezt valahogy elkerülni.
Mint kiderült, az evolúció mellettük állt; idővel az örvös jakobinuskolibri tojók elhagyták a szokásos zöldes „ruháikat", és elkezdték másolni a hímek zafírszínű tollait.
Más szavakkal: kiderült, hogy azok a madarak, amelyek inkább hasonlítanak a hímekre, kevesebb zaklatást szenvednek el és nagyobb valószínűséggel tudják terjeszteni a génjeiket. A Current Biology tudományos szaklapban publikált tanulmányból az is kiderült, hogy sikerrel jártak, hiszen a hímek és a hímszerű nőstények aktuálisan harmóniában élnek egymás mellett.
Ennek a tanulmánynak az egyik „aha pillanata" az volt, amikor rájöttem, hogy az összes fiatalkorú tojónak mutatós a színe
– mondta Jay Falk a ZME Science online tudományos portálnak. – A madarak esetében ez igazán szokatlan, mert általában azt tapasztaljuk, hogy a hímek és a tojók nagyon is különböznek egymástól.
Hozzátette: a kifejlődés előtt álló egyedek általában úgy néznek ki, mint a felnőtt tojók, nem pedig a felnőtt hímekre hasonlítanak, és ez szinte minden fajra igaz.
A tudós és kollégái törzsvendégek lettek Panamában, ahová sokszor utaztak, hogy megfigyeljék a madarak kölcsönhatásait. Megfigyelték, ahogy a legtöbb fiatalkorú (hím és tojó egyaránt), színes tollazatú. Idősebb korukban azonban a tojók mindössze 80 százaléka változtatott az „öltözékén".
Úgy tűnik, a legtöbben megtartják feltűnő tollaikat, ami megkülönböztethetetlenné teszi őket a legtöbb hímtől.
Ez nagyon meglepte a szakembereket, akik úgy döntöttek, hogy kísérletet végeznek annak kiderítésére, hogy a madarak hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással a színezésük alapján. Egy nektárral ellátott etetőt használtak a kolibrik odacsábításához, és kitömött tojókat állítottak oda: színes tollazatút és semlegeset egyaránt.
Amikor a kutatók megvizsgálták a kitömött és az igazi kolibri közötti agresszió mértékét, azt találták, hogy a kitömött, színtelen tojókat gyakran sokkal jobban támadják, mint a kitömött, színes társaikat.
A tanulmány eredményei szerint még más fajok madarai is csatlakoztak a színtelen tojók elleni támadásokhoz.
Falk szerint a támadások egy része a szexuális vonzalom miatt történt, mert a hímek minél több tojóval próbáltak meg párosodni. De vannak más okok is, beleértve az éhséget. A kolibri ugyanis állandóan táplálékot keres, és a madarak emiatt végül összevesznek egymással azért, hogy megszerezzék a vágyott nedűt.