Egy 1600 éves iráni juhmúmia DNS keltette életre a történelmet

A juhok tartási és tenyésztési gyakorlatait is feltárták

Írországból, Franciaországból, Iránból, Németországból és Ausztriából származó genetikusok és régészek egy csoportja szekvenálta egy ősi iráni sóbánya, a Chehrābād 1600 éves juhmúmiájának DNS-ét. A figyelemre méltó minta feltárta az ősi Közel-Kelet juhtenyésztési gyakorlatát, de arra is rámutatott, hogy a természetes mumifikáció hogyan befolyásolhatja a DNS lebomlását. A hihetetlen eredményeket nemrég publikálták a Biology Letters tudományos folyóiratban.

Az iráni Chehrābād sóbányája köztudottan jó állapotban őrzi meg a biológiai anyagokat. Itt sikerült például felfedezni a híres „sós emberek" emberi maradványait, amelyeket a sóban gazdag környezet kiszárított.

Az új kutatás most megerősítette, hogy ez a természetes mumifikációs folyamat (amely során a holttestből eltávolítják a nedveket, megőrizve az egyébként lebomló lágy szöveteket), állati maradványokat is konzervált.

A dublini Trinity College genetikusai által vezetett kutatócsoport ezt kihasználva folytatott vizsgálatokat úgy, hogy DNS-t nyert ki a bányában talált állati láb mumifikált bőrének kis darabkájából. Bár az ősi DNS általában sérült és töredezett,

ennek a juhmúmiának a DNS-e rendkívül jó állapotban maradt fenn; hosszabb töredékhosszúsággal és kevesebb sérüléssel, amelyek általában egy ilyen tekintélyes korhoz kapcsolódnának.

A juhok tartási és tenyésztési gyakorlatait is feltárták Forrás: Deutsches Bergbau-Museum Bochum and Zanjan Cultural Heritage Centre, Archaeological Museum of Zanjan.

A csoport ezt a mumifikációs folyamatnak tulajdonítja. Úgy gondolják, hogy a sóbánya ideális feltételeket biztosíthatott az állati szövetek és a DNS megőrzéséhez.

A sóbánya hatása ráadásul a juh lábbőrében található mikroorganizmusokban is megfigyelhető volt, amelyek hozzájárulhattak a szövet megőrzéséhez.

A tudósok megállapították, hogy az 1600 éves, mumifikált állat genetikailag hasonló a régió modern juhfajtáihoz.

A kutatók a juh DNS-megőrzését arra is felhasználta, hogy megvizsgálja a gyapjúhoz és a zsírfaktorokhoz kapcsolódó géneket, amelyek a juhok két fontos gazdasági vonásai. Arra jutottak, hogy a mumifikált állatból hiányzik a gyapjas szőrzethez kapcsolódó génvariáns.

A mumifikálódott maradványok meglehetősen ritkák, ezért a tanulmány előtt kevés empirikus bizonyíték volt ismert az ősi DNS túléléséről ezekben a szövetekben

– mondta Conor Rossi, a Trinity Genetikai és Mikrobiológiai Iskolájának PhD-jelöltje és a tanulmány vezető szerzője a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A DNS döbbenetes integritása nem hasonlított semmire, amivel az ősi csontokból és fogakból már korábban is találkozhattunk.

A mumifikált juh lába, amit a tudósok vizsgáltak Forrás: Deutsches Bergbau-Museum Bochum and Zanjan Cultural Heritage Centre, Archaeological Museum of Zanjan.

Hozzátette: ez a DNS-megőrzés, az egyedülálló metagenom profildal párosulva azt jelzi, hogy a környezet mennyire alapvető a szövetek és a DNS bomlási dinamikájában.

Genetikai és mikroszkópos megközelítések kombinációjával a szakembereknek sikerült genetikai képet alkotnia arról, hogy az 1600 évvel ezelőtti iráni juhfajták milyenek lehettek és mire is tenyészthették őket.

Hangsúlyozták: interdiszciplináris megközelítéseket használva megismerhetjük, hogy az ősi kultúrák tagjai vajon mit értékeltek az állatokban. A Biology Letters tudományos szaklapban publikált a tanulmány azt is megmutatja, hogy a korabeli Irán lakossága hogyan tartotta a húsfogyasztásra tenyésztett juhokat, ami jól fejlett tartási gyakorlatokra utal.