Ez az egyszerű teszt kideríti, hogy mennyire élénk a képzeletünk

Jelentős egyéni különbségek vannak a vizuális mentális képalkotás képességeiben

A számítógép képernyőjéhez hasonlóan az agyunk vizuális információkat feldolgozó részének is létezik egy frissítési „gombja", amely segíti a környezetünkből való mintavételt vagy más szóval gyors egymásutánban készít pillanatképeket a világról. De vajon hogyan változnak egyénenként ezek a „mentális képek"?

Mindenki mást és mást lát

Más szóval: az agyunk bizonyos gyakorisággal szenzoros információkat gyűjt, mi mégis folyamatosnak és dinamikusnak látjuk a világot. Ezt az agyunk egyik kifinomult képességének köszönhetjük, ami „megoldja az üres helyek kitöltését". A szemünk vakfoltja például közvetlenül a látóközpontunkon kívül van, ám nem látunk fekete foltot mindenhol.

A vizuális kéreg úgymond extrapolálódik a környező vizuális információkból, így a látómezőnk teljesnek tűnik.

Jelentős egyéni különbségek vannak a vizuális mentális képalkotás képességeiben Forrás: Pinterest

De nézzünk egy konkrét példát!

A kutatók ennek vizsgálatában a „Ganzflicker" nevű, intenzív teljes képernyős, piros-fekete villogást használták, ami egy ritmikus villogásstimuláció, és amelyhez bárki hozzáférhet az interneten. Ahogy arra rámutattak, érdemes figyelembe venni a következő állításokat, illetve azt, hogy ezek mit írnak le.

• Úgy éreztem, át tudnék nyúlni a képernyőn, hogy egy másik helyre érjek.
• A lézerfény mindenen végigsöüört, majd úgy éreztem, mintha a képernyő tágulni kezdene.
• Régi kőépületeket láttam... mintha egy vár lenne... és én fölötte repültem.

A szakemberek szerint a feldolgozott érzékszervi információ ebben az esetben kölcsönhatásba lépett az agyunk saját ritmusával, hogy megváltoztassa a látottak kitöltését vagy értelmezését.

Álhallucinációkat okozhatnak

Ez a kép a kísérletek szerint tíz percen belül megváltoztatja a tudatállapotot, ám még sincs tartós hatása az agyra. A vizuális élmények szinte azonnal megjelennek, amint elkezdjük nézegetni a képeket.

A Cortex tudományos szaklapban most publikált tanulmány azonban azt mutatja, hogy míg

egyesek kastélyokat vagy fraktálokat (végtelenül komplex geometriai alakzatokat) látnak a Ganzflicker-ben, mások semmit sem.

A kutatók ezért kitaláltak egy elméletet arról, hogy ezek az egyéni különbségek honnan származhatnak.

A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a képek összefüggenek az egészséges népesség észlelésének különbségeivel Forrás: Pinterest

A számítógép képernyőjéhez hasonlóan van az agyunknak egy vizuális információkat feldolgozó része

– mondta Reshanne Reeder, az Edge Hill Egyetem pszichológiai kutatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez segíti a környezet mintavételét, tehát gyors egymásutánban készít pillanatképeket a világról, szenzoros információkat gyűjtve.

Hozzátette: a Ganzflicker a külső környezetben tapasztalható anomális érzékszervi információkat tapasztalatoknak nevezi, amelyeket álhallucinációknak hívhatunk. Az „egyszerű" tapasztalatokat, például a lézersugarakat vagy az illúziós színeket, korábban azzal magyarázták, hogy az agyunk reagál a Ganzflicker és az agy ritmusainak ütközésére.

Alakítja az agy értelmezését a látottakról

A tudósokat azonban érdekelte még egy fontos kérdés: vajon hogyan láthatnak egyesek összetett álhallucinációkat, például a „régi kővárakat"?

Az agyunk számos különböző régióból áll, amelyek kölcsönhatásban vannak egymással, beleértve az „alacsony szintű" érzékszervi régiókat és a „magas szintű" kognitív folyamatoknak megfelelő régiókat

– magyarázta Reshanne Reeder. – Ilyen például annak a megkülönböztetése, hogy ha egy vonal függőleges vagy vízszintes, akkor az alacsony szintű érzékszervi folyamatnak tekinthető, míg annak meghatározása, hogy egy arc barátságos vagy bosszantó, már magas szintű kognitív folyamatot jelent; ez utóbbi nyitottabb az értelmezésre.

Az álhallucinációk (PH) anomális észlelésének kapcsolatát tárták fel ritmikus villogásstimuláció („Ganzflicker”) segítségével Forrás: Pinterest

A vizuális mentális képek vagy más néven az érzékszervi információk mentális szimulációja (az „elme szeme") egyike ezeknek a magas szintű kognitív folyamatoknak. A köznyelven ezt hívhatjuk a képzeletnek.

A magas szintű folyamatok kölcsönhatásba léphetnek az alacsony szintű folyamatokkal, hogy alakítsák az agy értelmezését a látottakról.

Mindez azt jelenti, hogyha valaki egyszerű álhallucinációkat lát a Ganzflicker-ben, akkor az agya az elméje segítségével értelmezheti automatikusan értelmesebbé vagy reálisabbá ezeket az információkat.
A szakemberek szerint azonban a legtöbben nem veszik észre, hogy mindenki vizuális képe más és más.

Vannak olyan emberek, akinek olyan élénk képei vannak, mintha valóban látnának valamit maguk előtt.

Más egyének kis hányada úgynevezett „vakszemmel" rendelkezik, ami azt jelenti, hogy alapesetben még a barátai vagy a családtagjai arcát sem képes vizualizálni. Ezt az állapotot afantasiának hívják, és az utóbbi években egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Sokan természetesen valahol ezek között a szélsőségek között vannak.

A Ganzflicker ritmikus villogásstimuláció ereje

A tudósok szerint nagyon nehéz leírni és összehasonlítani a képélményeket, mivel ezek privát, belső, szubjektív események. A kísérletek során azonban kiderült azonban, hogy a Ganzflicker ritmikus villogásstimulációja segíthet.

Felfedeztük, hogy a képalkotó képesség tükröződhet az egyén által a Ganzflicker-rel szerzett tíz perces élmény leírásában

– hangsúlyozta Reshanne Reeder. – Az afantéziás emberek csaknem fele ugyanis semmit sem látott a Ganzflicker-ben; a másik fele pedig többnyire egyszerű mintákat, például geometriai formákat vagy illuzórikus színeket vélt felfedezni.

Nem tisztázott, hogy a képalkotó képesség összefügg-e a rendellenes észleléssel Forrás: Pinterest

A kutatók összehasonlították mindezt a vizuális mentális képekkel rendelkező emberek eredményeivel, ahol a többség értelmes, összetett tárgyakat látott, például állatokat és arcokat. Akadtak azonban olyanok is, akik egész álhallucinációs környezetet láttak, például egy viharos tengerpartot vagy egy konkrét, középkori várat.

Ez a tanulmány szerint az agyi ritmusok gondolata mentén azt jelentheti, hogy a képeket látó embereknek természetesen alacsonyabb frekvenciájú ritmusuk van a vizuális kéregben, ami közelebb áll a Ganzflicker frekvenciájához, és ez teszi hajlamossá őket az álhallucinációk megtapasztalására.

Ezzel szemben az afantasiaban szenvedőknek természetesen magasabb frekvenciájú ritmusuk van a vizuális kéregben, ami egyfajta lökhárítóként szolgál számukra a Ganzflicker hatásai ellen.

Úgy gondoljuk, hogy a Ganzflicker által kiváltott mentális képek és álhallucinációk ugyanazon folyamatokat érintik az agyban

– zárta gondolatait Reshanne Reeder. – Ez azt jelenti, hogy a ritmikus villogásstimuláció rögzíti az emberek elképzelt tapasztalatainak dinamikus vetületét.

A Ganzflicker tehát ígéretes eszköz a mentális képek és a képzelet egyéni különbségeinek és a vizuális környezettel való kölcsönhatásának jobb megértéséhez.