A magyar király, aki hétévesen egész életére elvesztette a látását
A döntések egy jó részét Béla felesége, Ilona királyné hozta meg
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Nyolcszáznyolcvan éve, 1141. február 13-án halt meg II. (Vak) Béla Árpád-házi magyar király. A hétévesen megvakított uralkodó a kormányzásban és szinte minden döntésében feleségére, a határozott és erős akaratú Ilonára támaszkodott. Vélhetőleg az ő bíztatására hívta össze még 1131-ben az aradi országgyűlést, ahol véres bosszút állt azokon, akiket bűnösnek vélt megvakításában. A krónika szerint a királyné által feltüzelt nép 68 főurat gyilkolt le, birtokukat pedig elkobozták. Béla a véres leszámolások után azonban sikeres bel- és külpolitikába kezdett.
A fiú kasztrálását is utasításba adták
1108 körül született Könyves Kálmán király öccse, Álmos herceg és Predszláva, II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem lányának gyermekeként. Álmos fiatalon trónörökösnek számított, de a fiúgyermek nélkül meghalt Szent László király végül a papnak szánt Kálmánt jelölte ki utódának, akit 1095-ben koronázták magyar királlyá, és a mai napig Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartják számon.
A belviszályok miatt a 11-12. századi Magyarországot ezért folyamatos trónviszályok jellemezték: a trónon ülő Könyves Kálmán király és testvére, Álmos herceg között kibékíthetetlen ellentétek húzódtak.
Álmos herceg ebbe képtelen volt belenyugodni és többször is megkísérelte a szerinte neki járó trón megszerzését.
Kálmán sokáig megbocsátott öccsének, még akkor is, amikor Álmos különböző külföldi hatalmasságoktól, például Német- Római Birodalomtól és Lengyelországtól vagy a kijevi nagyfejedelemtől, II. Szvjatopluktól is segítséget kért ahhoz, hogy letaszítsa bátyját a trónról.
Ám amikor 1110 körül neki is fia született (a későbbi II. István), nem akarta, hogy annak életét is trónviszályok keserítsék meg.
A király 1115-ben elfogatta és megvakíttatta nem csak Álmost, hanem az anyja öléből kiragadott hétéves Bélát is, úgy döntve, hogy drasztikus eszközökkel egyszer és mindenkorra véget vet öccse lázadásainak. Álmos és a fia így a korabeli felfogás szerint alkalmatlanná váltak az uralkodásra.
A Képes Krónika szerint Kálmán arra is parancsot adott, hogy Bélát kasztrálják, de erre a hóhér nem volt hajlandó,
és egy kutyakölyök heréit mutatta be Kálmánnak. Álmost és Bélát ezután a dömsödi kolostorba zárták, sorsuk csak II. István 1116-os trónra lépte után javult.
A megvakított unokaöccs életben maradt
A vakká tett hercegi család hosszú éveken át a világtól elzártan, a dömösi kolostorban élt. Bár a korabeli források hiányosak, annyi bizonyos, hogy az 1120-as évek közepén Álmos - ezúttal bizánci segítséggel - újabb kísérletet tett a trón megszerzésére. A kudarc után Bizáncba menekült, ott is halt meg 1127-ben (holttestét néhány évvel később Székesfehérváron temették el), Béla pedig a pécsváradi monostorban talált menedéket.
Könyves Kálmán fia, II. István aktív, de sikertelen külpolitikát folytatott.
Elvesztette Dalmáciát Velencével szemben, 1123-ban beavatkozott az orosz fejedelemségek viszályába s szembekerült Bizánccal is.
A főurak szervezkedni kezdtek ellene, de az összeesküvést István kemény kézzel leverte.
A gyermektelen király csak 1128-ban értesült arról, hogy megvakított unokaöccse életben van, és az udvarba hozatta. Béla királyi rokonhoz méltó ellátásban részesült, István feleségéül kérte I. Uros szerb fejedelem Ilona nevű leányát és Tolnán telepítette le az ifjú párt.
Ezzel a lépésével pusztán az Álmos-párt híveit akarta megbékíteni, hiszen utódjául nővére fiát, Saul herceget szánta.
Az alig harminc esztendős, gyakran betegeskedő, utód nélküli II. István 1131 márciusában meghalt vérhasban, ezután feltehetően harc kezdődött a trónért, amely az egyetlen jelöltként szóba jöhető Béla győzelmével ért véget: Felicián esztergomi érsek 1131. április 28-án Székesfehérváron királlyá koronázta.
Véres bosszút állt azokon, akiket bűnösnek vélt megvakításában
A testi fogyatéka miatt a megbízható támogatókra támaszkodó király a kormányzásban és szinte minden döntésében feleségére, a határozott és erős akaratú Ilonára támaszkodott. Vélhetőleg az ő bíztatására hívta össze még 1131-ben az aradi országgyűlést, ahol véres bosszút állt azokon, akiket bűnösnek vélt megvakításában. A krónika szerint a királyné által feltüzelt nép 68 főurat gyilkolt le, birtokukat pedig elkobozták.
A következő évben Béla a Sajó melletti csatában megverte Könyves Kálmán el nem ismert fiát, a trónkövetelő Boriszt, aki nem tudta elfogadni, hogy a magyar trónon egy vak király ül, ezért megkísérelte megszerezni a Szent Koronát és akit a lengyelek sereggel segítettek.
Uralmának bebiztosítása után igyekezett stabilizálni az ország helyzetét. Zsófia lányát III. Konrád német király fia, Henrik jegyezte el, (bár a házasság Béla halála után nem jött létre), sikerült visszafoglalnia Dalmácia egyes területeit. 1137-ben meghódította a boszniai Ráma folyó menti területeket, ezután állandósult a magyar királyok címei között a Ráma királya megnevezés, amin Boszniát értették.
A szűkebb környezetére kellett támaszkodnia
A belpolitikában alatta kezdett teret nyerni az írásbeliség, ekkor szervezték meg a későbbi kancellária elődjét, és építették újjá az 1137-ben leégett pannonhalmi apátságot. II. Béla jó viszonyt ápolt a hazai egyházi vezetőkkel, és az egyház javára jelentős adományokat tett és komoly reformokba kezdett.
Testi fogyatékossága miatt azonban kénytelen volt jobban bevonni a kormányzásba a királyi tanácsot, és minduntalan, kénytelen-kelletlen a szűkebb környezetére kellett támaszkodnia.
A vakságát és az ezzel járó korlátokat feldolgozni soha nem tudó király mindössze tíz évig tartó uralkodásának végén állapota miatt a borivásban keresett vígaszt.
A krónika szerint ezt az udvari emberek ki is használták, mert részegségében mindent megadott híveinek, amit aztán józanon már nem vehetett vissza.
A keménykezű és kegyetlen Ilonával kötött házasságából hat gyermek született, így biztossá vált a kihalás szélére került Árpád-ház továbbélése.
A szerencsétlen sorsú II. Béla alig 33 éves korában, 1141. február 13-án halt meg. A székesfehérvári koronázó bazilikában temették el, maradványait 2019-ben azonosították.
Uralkodása véget vetett a Kálmán és Álmos által megkezdett hatalmi harcnak, ám a trónviszályok nem csendesedtek. Örököse, II. Géza halála után Béla két fia – II. László , majd IV. István – is háborút indított a törvényes uralkodó ellen.
(MTVA Sajtóarchívum, Origó)