Később történhetett a Föld történetének legnagyobb tömeges kihalása

Perm-triász kihalás, kihaló dinoszauruszok, metántermelő baktériumok
A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után
Vágólapra másolva!
A perm-triász esemény volt a földtörténet eddigi legnagyobb, tömeges kihalása, amikor a tengeri fajok több mint 96 százaléka, a szárazföldi fajoknak pedig a 70 százaléka tűnt el végleg a Föld felszínéről. A drámai eseményre a perm időszak végén, mintegy 200 millió évvel ezelőtt került sor. A földtörténelem legsúlyosabb kihalásáról beszélünk, ám az új kutatások szerint ez az esemény később történhetett, mint azt eredetileg a tudósok gondolták, ami új megvilágításba helyezheti a teljes történetet.
Vágólapra másolva!

A triász–jura kihalási esemény legszélesebb körben elfogadott hipotézise szerint egy feltételezett meteor becsapódás és egy rendkívül intenzív vulkáni kitörés okozhatta a drámai változást, bár más elképzelések gyors tengerszint-ingadozásokra, a fokozott éghajlatváltozásra vagy épp a rendkívül száraz belső területekkel rendelkező Pangea szuperkontinens kialakulásával magyarázzák.

Itt helyezkedtek volna el a mai országok a Pangea szuperkontinensen Forrás: Massimo Pietrobon

Annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk a történtekről, a PNAS tudományos szaklapban publikált, új tanulmány

az Anglia partjainál fekvő Bristol-csatorna szikláiból származó molekuláris fosszilis biomarkereket vizsgálta, amely mintegy 200 millió évvel ezelőtt a már említett Pangea szuperkontinens részét képezte.

A minták az ősi, mikrobiális gyepszőnyegről meséltek: a mikroorganizmusok összetett közösségei megőrzik az egykori légköri viszonyok mutatóit. Az Egyesült Királyság és a közép-európai vízgyűjtők ezen részének ökoszisztéma-változásait nem véletlenül használják ilyen régóta az események rekonstrukciójához.

A tömeges kihalás időpontját egy jelentős, úgynevezett negatív δ13C-anomália, a 13-as tömegszámú, „nehéz" szénizotóp arányának csökkenése is jelzi.

Most azonban kiderült, hogy valószínűleg nem ez volt a perm-triász kihalási esemény közvetlen mutatója, hanem a tengerszint eltolódásából és a víz sótalanításából adódó változások, amelyek tökéletes feltételeket teremtettek ezeknek a mikrobiális gyepszőnyegeknek a fejlődéséhez. Ezek a változások azonban egy más, átmeneti fázisba helyezték az óceán szerves felépítését.

A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után Forrás: AFP/Science Photo Library/Mark Garlick

A kutatók szerint ezért ez a kihalási esemény több tízezer évvel később, a késő rhaeti geológiai időszak idején fordulhatott drasztikusra.

– mondta Calum Peter Fox, az ausztrál Curtin Egyetem geokémikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A csapat által észlelt tengerszint-csökkenés azonban a Föld tektonikájában bekövetkezett kezdeti mozgások jele lehetett, amelyek

a jövőbeli vulkánkitörésekhez és a Pangea esetleges felszakadozásához vezettek.

Ez egybevágna egy másik, a Nature szaklapban közzétett tanulmány megállapításaival, amely szerint a mágneses aktivitás ebben a régióban 100 ezer évvel korábban történhetett, még a kihalási eseményhez kapcsolható, legkorábbi ismert kitörés előtt.

Ehhez hasonló gyepszőnyegeket vetettek analízis alá Forrás: Miriam Jones, USGS

– mutatott rá Kliti Grice, a Curtin Egyetem geokémikusa. – Felbecsülhetetlen értékű nyilvántartást adnak arról, hogy milyenek voltak a légköri viszonyok, amikor a tömeges kihalások történtek.

Hozzátette: ha többet tudunk a perm-triász tömegkihalási esemény során jelenlévő szén-dioxid-szintről, akkor fontos részletekhez juthatunk, amelyek hozzájárulhatnak környezetünk és ökoszisztémánk egészségének megóvásához a következő generációk számára.