Találtak egy korallfajt, amely jól érzi magát a felmelegedő vízben

A korallzátonyok a világtenger legszínesebb és legérzékenyebb ökoszisztémái

A tengerbiológusok szerint az Arab- és a Sínai-félsziget között fekvő Akabai-öbölben élő korallok rezisztensek a vízhőmérséklet emelkedésével szemben. A legfrissebb kutatási eredmények felcsillantják a reményt, hogy miközben az éghajlatváltozás miatt az egyenlítői zátonyokon élő virágállatok száma közel 85 százalékkal csökkent az elmúlt 40 évben, a megmaradt telepek talán mégis fenn tudnak maradni a klímaváltozás viszontagságai között.

Drasztikus kísérletet végeztek, de jól alakult

A tudósok a korallok halálos hővel szembeni ellenállását vizsgálták, hogy fel tudjanak készülni az éghajlati válság drasztikus hatásaira. A Vörös-tenger egyik különleges és ellenálló fajokból álló zátonyából gyűjtöttek vizsgálati mintákat.

Adott volt a víz nyári átlaghőmérséklete, amit még egy plusz fokkal felmelegítettünk

– mondta Anders Meibom, a Lausanne-i Egyetem Földtudományi Intézetének kutatója a The Guardian online portálnak. – Tudtuk, hogy a Nagy-Korallzátonyon élő korallok emiatt néhány hét elteltével elpusztulnának; ezek a virágállatok ehelyett azonban boldogabbnak tűntek. Ezért még három, majd négy fokkal emeltük a vízhőmérsékletet, de a stressz hatása elmaradt.

A nagy korallzátony egyik fontos lakója, az Ecsenius stictus Forrás: Tane Sinclair-Taylor

A koralltudomány az elmúlt években az ökoszisztéma fontos vizsgálatává vált.

Nem véletlenül: a korallzátonyok a világ egyik leggazdagabb biodiverzitását biztosítják, amelyek a klímaváltozás nyomában járó, rendkívül magas óceánfelszíni hőmérséklet és a megnövekedett savasodás következtében rendszeresen „fehérednek".

Ilyenkor a korall szöveteiben lévő szimbiotikus egysejtű algák (zooxanhella) stressz hatására kilökődnek vagy a bennük található fotoszintetikus pigmentek száma drámaian lecsökken.

A „színvesztés" komoly jele annak, hogy a korallok súlyosan sebezhetővé váltak a további vízhőmérséklet emelkedéssel és a különböző betegségekkel szemben.

A korallzátonyok akár 90 százaléka is elpusztulhat

A tudósok szerint a világ korallzátonyainak mintegy a fele már eltűnt az elmúlt három évtizedben, és a februári adatok alapján a még meglévő telepek akár 90 százaléka is elpusztulhat a század közepére. Ezért is olyan fontos az Eilati Egyetem kísérlete, amely során a víz hőmérsékletét öt, hat, majd hét fokkal emelték.

A korallzátonyok számos élőlénynek adnak otthont Forrás: Wikimedia Commons/Toby Hudson

Magasabb hőmérsékleteken ezek a korallok jobb fiziológiai teljesítményt mutattak

– mutatott rá Maoz Fine, a tengerészeti tudományok professzora, a kutatást vezetője. – Pedig eleinte nem is mertünk álmodni arról, hogy a kísérletünknek pozitív végkifejlete is lehet.

A szakemberek eredményei megerősítették az északi Vörös-tenger búvárainak éves jelentésében foglaltakat.

Annak ellenére ugyanis, hogy a térség óceánfelszíni hőmérséklete ugyanolyan sebességgel melegszik, mint a világ más részein, az itt élő korallfajok mégsem kezdtek el fehéredni.

Ez az eredmény arra utalhat, hogy a négyezer kilométeres Vörös-tengeri zátony mentén található korallok széles skálája egyedülállóan ellenálló az éghajlati válsággal szemben.

Egyszerűen fel sem tudjuk fogni még ezt a hihetetlen tényt

– tette hozzá Meibom. – Ha igazunk van, akkor ez az egyetlen olyan korallzátony-ökoszisztéma, amelynek esélye van túlélni a két-három fokos extra hőmérsékleti változást, amit nem tudunk elkerülni és bekövetkezik legkésőbb a század végére.

Ezek a korallfajok rendkívül ellenállók

A zátonyt azonban más környezeti és emberi tényezők is fenyegetik, például a szennyezés és a túlnépesedés miatti emberi terjeszkedés. A tudósok szerint ezért legalább négy közel-keleti országnak kell összefognia ahhoz, hogy együttműködésükkel megmentsék a területet a jövő nemzedékének.

A Vörös-tenger Dzsibuti és Jemen között, egy mintegy harminc kilométer széles, sekély szoroson át folyik az Indiai-óceánba.

Ez a rész azonban 2,5 millió évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idejében élettelenné vált.

Könnyűbúvár a korallzátonyoknál Forrás: Image Source/© Cultura, all rights reserved./Mike Tittel

A terület ma nagyon meleg és sós, ahol egykor szinte minden elpusztult

– magyarázta Karine Kleinhaus, a New York-i Stony Brook Egyetem tengerészeti tudományok professzora. – Amikor azonban a jégsapkák megolvadtak, a szoros újból megjelent, amit azonnal visszafoglalt a természet.

A kutatók úgy gondolják, hogy az itt élő korallfajok azért ilyen ellenállók, mert már számos kihívással kellett szembenézniük és átestek egyfajta „evolúciós szelekción". Kleinhaus szerint csak azok élhették túl és tudtak szaporodni, amelyek képesek voltak ellenállni a rendkívül magas sótartalomnak és hőmérsékletnek.

Életmentő lehet a jövőre nézve

Korallzátonyok főleg a kontinensek melegebb, keleti oldalán fordulnak elő, mert a nyugati részen hideg áramlatok vannak. Az éghajlatváltozás miatt azonban az egyenlítői zátonyokon élő korallok száma közel 85 százalékkal csökkent az elmúlt 40 évben.

A Vörös-tengeri zátonyon élő virágállatok azonban rácáfoltak a világ többi részén található tendenciákra.

Sőt, a kutatók szerint az elkövetkező évtizedekben felmelegedő óceánban is életben tudnak majd maradni, sőt még virágozhatnak is.

Különleges és rezisztens az újonnan vizsgált korallzátony Forrás: Maoz Fine

Korábban már vizsgáltuk ezeknek a korallfajoknak a más zátonyokra történő áttelepítését, de ez a módszer sajnos nem működött

– húzta alá Meibom. – Területenként eltérő ugyanis a víz sótartalma és a mikrobák ökoszisztémája; néhány faj talán túlélheti, de biztosan nem tudnak „boldogok" lenni az új helyen, ami miatt sokuk elpusztulhat.

A tudósok ezért egy másik lehetőséget látnak abban, ha megpróbálják pontosan kideríteni, hogy a Vörös-tengerben élő korallok miért kezelik ilyen jól a szélsőséges körülményeket; mi teszi lehetővé teszi ezeknek a virágállatoknak a fejlődését az olyan hőmérsékleti anomáliák ellenére, amelyek más helyeken elpusztítják a zátonyokat.

Problémát jelent azonban, hogy a „tudományosan támogatott evolúciónak még hosszú időre van szüksége",

miközben a zátonyok pusztulását világszerte felgyorsítják a hőhullámok. A Vörös-tengeri korallok kutatása tehát szó szerint életmentő lehet a tengerfenékbe kapaszkodó, több ezer korallpolipból álló virágállat kolóniák számára.