Óriáspók: 110 millió éve halott, de még mindig világít a szeme

Vágólapra másolva!
A pókfosszíliák különleges ritkaságnak számítanak, mivel – ellentétben például a csigákkal és kagylókkal – nincs olyan vázuk, ami megőrizné őket az utókornak. Általában csak borostyánba ragadva találják meg őket a szakemberek. Ezért is keltett szenzációt az a 10 új póklelet, amit a dél-koreai Dzsindzsu formációban találtak.
Vágólapra másolva!

A Dzsindzsu formáció a 252 millió éve kezdődött, majd a 66 millió éve véget ért mezozoikum alatt jött létre. Az elmúlt időszakban 10 új pókfaj maradványait tárták fel ebben a régióban, közülük két ízeltlábú (Koreamegops samsiki és Jinjumegops dalingwateri) számított igazán érdekesnek. 110 millió évesek, szemeik mégis ugyanúgy verik vissza a fényt, mint mikor éltek.

Ennek oka, hogy az éjszakai életmódot folytató pókok szemeiben található fényvisszaverő anyag, a tapetum lucidum megőrződött a kőzetekben.

A tapetum lucidum az éjszakai állatok retinája mögött helyezkedik el. Az állat szemébe jutó fény erről a rétegről visszaverődik, a fény így kétszer halad át a retinán. Emiatt a fényérzékelő sejteket megközelítőleg kétszer annyi fényinger éri, ezért ezek az állatok jobban látnak a sötétben. A tapetum lucidum által visszavert fényt az állat szeme a fényforrás felé tükrözi vissza, így az éjszakai fényben ezeknek az állatoknak a szeme világít. A legismertebb ilyen állatok a macskák. Korábban nem találtak még fosszilizálódott állapotban lévő tapetumot.

Forrás: Paul Selden

Az, hogy az őspókok maradványai ilyen jó állapotban megmaradhattak, a tudósok szerint arra vezethető vissza, hogy az ízeltlábúak belepottyantak a vízbe, majd elsüllyedtek, a mélységben pedig tetemük védve volt a lebomlást előidéző mikroorganizmusoktól. A most talált pókok valószínűleg ugyanazt az ökológiai fülkét foglalhatták el, mint a ma élő ugrópókok, életmódjuk mégis drasztikusan különbözött kései rokonaikétól. Erre jó példa a szemek struktúrája: az ugrópókok látószerveiben nincs tapetum lucidum.

Az eredményeket a tudósok a Journal of Systematic Palaeontology című szakfolyóiratban jelentették meg.

(Science Alert)