Döbbenetes felfedezést tettek a nagy fehér cápák eddig ismeretlen szokásáról

A nagy fehér akkora sebességgel éri el a felszínt, hogy azt elhagyva időnként 2-3 méterre is kiveti magát a vízből

A nagy fehér cápák viselkedésbiológiáját kutató tengerbiológusok Dél-Afrika atlanti partvidékén nyolc cápára egy-egy kisméretű kamerát rögzítettek a közelmúltban. A kamerákkal felvett összesen mintegy 28 órás anyag kiértékelése során a tudósok a nagy fehér cápák egy mindeddig ismeretlen prédálási módszerét fedezték fel.

Nem igaz, hogy a moszaterdő megvéd a nagy fehértől

Aki már búvárkodott a fokföldi nagy Vals-öböl (False Bay) keleti partját szegélyező, vagy a Dyer-sziget környékét övező kiterjedt, és rendkívül gazdag élővilággal rendelkező barnamoszat erdőségekben, talán még emlékszik a merülés előtti eligazítások egyik vissza- visszatérőtérő biztonsági tanácsára:

Tengerbiológusok vizsgálnak egy nagy fehért a Dyer-sziget környékén Forrás: Farmepool&RightSmith

abban a nem várt esetben, ha valaki a nyílt vízen összetalálkozna esetleg az errefelé viszonylag gyakori nagy fehér cápák egy-egy portyázó példányával, azonnal húzódjon vissza a közeli moszaterdőségbe, mert oda sohasem úsznak be ezek a félelmetes nagyragadozók.

A búvároknak eddig azt tanácsolták, ha véletlenül nagy fehér bukkanna fel, húzódjanak vissza a part menti moszaterdőkbe Forrás: Elter Tamás

De nem csak a hivatásos merülésvezetők,

hanem a tengerbiológusok is mindeddig úgy vélték, hogy a nagy fehér cápák elkerülik a sűrű víz alatti moszaterdőségeket.

A Biology Letters tudományos szakfolyóiratban április 3-án publikált tanulmány, - ami egy igen részletes terepi megfigyelés-sorozat eredményeit dolgozza fel-, azonban határozottan cáfolja ezt az eddig tényként kezelt feltételezést.

Nincsen menekvés a halálos állkapcsok elől

A Dél-afrikai Köztársaság partvidékén az 1990-es évek közepe óta vizsgálják a nagy fehér cápák (Carcharodon carcharias) prédálási szokásait. A két és fél évtized alatt összegyűjtött megfigyelési eredmények mindeddig azt sugallták, hogy a nagy fehér cápák a fő zsákmányuknak számító dél-afrikai medvefókákat (Arctocephalus pusillis pusillis) kivétel nélkül a parti öv nyílt vizein ejtik el akkor, amikor a fókák a kora reggeli órákban kisebb csoportokban elhagyják a partközeli sziklás zátonyokat.

Dél-afrikai medvefókák Forrás: Origo

Az aprólékos megfigyelésekkel sikerült feltárni a cápák rendkívül hatékony vadászati taktikáját is, amelyről mindeddig azt gondolták, ez az egyetlen, a medvefókákat elejtő prédálási módszerük.

A parttól a nyílt tenger felé tartó igen gyors és rendkívül fordulékony úszólábú tengeri emlősök elejtésére a nagy fehér cápák a komplex érzékelési rendszerük bevetésével egy egészen különleges, és rendkívül ravasznak mondható taktikát alkalmaznak.

A nagy fehér a nyílt vízen az úgynevezett kiugrásos prédálással ejti el a fókákat Forrás: Elter Tamás

A dél-afrikai medvefókák általában a kora reggeli szürkületben hagyják el az éjszakai pihenőhelyüket, a kisebb-nagyobb zátonyokat, és apróbb sziklaszigeteket.

A medvefókák csoportokban hagyják el a zátonyokat Forrás: Elter Tamás

A nagy fehér cápák a feszín alatt körözve várnak a fókákra, olyan mélységben,

ahol a hátuk fekete színe még teljesen beleolvad a reggeli homálytól sötét víz tömegébe,

így a fókák nem tudják kellő időben kiszúrni a mélyben ólálkodó ragadozót.

A mélyben illetve a zavaros vízben úszó nagy fehér a rossz látási viszonyok ellenére is pontosan képes a zsákmánya bemérésére Forrás: Elter Tamás

Igaz, hogy ebből a mélységből többnyire a cápák sem látják a fókák sziluettjét, de ez számukra nem jelent problémát. A várakozási mélységben ugyanis még nem a szemükkel, hanem az oldalvonal-rendszerükkel, ezzel a különleges „biológiai radarral" követik a zsákmányt.

Az oldalvonal-rendszer a felszínen úszó fókák keltette lökéshullámokat érzékeli,

és a nagy fehér az impulzusok intenzitásának növekedése vagy gyengülése alapján manőverezi magát a préda alá.

Amikor a cápa a zsákmányként kiszemelt fóka alá ér, felveszi az áldozat sebességét, majd kissé feljebb emelkedve, vizuálisan is azonosítja azt. Ezután hirtelen függőleges testhelyzetet vesz fel, majd teljes erőbevetéssel megindul felfelé.

A nagy fehér kiugrásos zsákmányolásának fázisai Forrás: Elter Tamás archívuma

( A felszínt elérve akár 54-60 km/órára felgyorsul, az alig 22-25 méteres távon!) Amikor a fóka észreveszi a viharos gyorsasággal, torpedóként közeledő hatalmas ragadozót, villámsebes kitérő manőverekbe kezd.

A nagy fehér akkora sebességgel éri el a felszínt, hogy azt elhagyva időnként 2-3 méterre is kiveti magát a vízből Forrás: David Jenkins

Az utolsó métereken a nagy fehér már vakon támad, mivel ilyenkor az áldozat harapása elleni védekezésként - egy feltételes reflexnek köszönhetően- a szemgolyóit befordítja a jól védett szemüregekbe.

A nagy fehér cápa orrán (rosztrumán) látható apró pórusok a Lorenzini-ampullák Forrás: Wikimedia Commons

Ez az átmeneti vakság sem gátolja meg azonban a pontos célra tartásban,

mert a látás helyett az utolsó métereken az orrán lévő speciális szerve, az úgynevezett Lorenzini-ampullák segítségével navigál, amelyek az áldozat testét övező mikrofeszültségű mező impulzusait érzékelik.

Nagy fehérek bukkannak fel zsákmányt cserkészve a "tiltott területen"

Ezt a típusú prédálást az elmúlt két évtizedben rendkívül jól dokumentálták víz alatti, valamint a felszíni megfigyelésekkel. Semmi sem utalt rá, hogy a nagy fehér cápák a nyílt vízi terepen kívül máshol is zsákmányolnak, arra pedig főleg nem számított senki, hogy ezek a ragadozók a számukra „zárt" térnek számító barnamoszat erdőségekben is felbukkanhatnak.

Barnamoszat erdőség Dél-Afrikai atlanti partvidékén Forrás: Elter Tamás

Oliver J. D. Jewell, Adrian C. Gleiss, és Salvador J. Jorgensen kutatócsoportjának a Walker-öböl keleti partján fekvő Gansbaai közelében, az egyik leghíresebb nagy fehér cápás „hot spot", a Dyer-sziget környékén nyolc nagy fehér cápára sikerült nagy felbontású, vízhatlan fémtokba zárt apró kamerát rögzítenie. A kutatással alapvetően az állatok aktivitását akarták részletesebben megvizsgálni.

A tengerbiológusok többségi szakmai álláspontja szerint ugyanis a nagy fehér cápák diurnális, azaz nappal aktív ragadozók, bár akadnak ezzel ellentétes megfigyelési adatok is.

A nagy fehér cápákról úgy vélik, hogy nappali ragadozók Forrás: Elter Tamás

Chris Fallows dél-afrikai kutató bizonyította be először a Vals-öbölben végzett megfigyeléseivel,

hogy a nagy fehér cápák a napnyugta utáni sötétségben, az éjszakai órákban is aktivitást mutatnak,

legalább is a másik híres „hot spot", a Fóka-sziget környékén.

A másik híres "hot spot" a Vals-öbölbeli Fóka-sziget Forrás: Elter Tamás

Oliver J. D. Jewell és kollégái összesen 28,5 órás anyagot rögzítettek, a cápákra szerelt kamerák segítségével. A megjelölt nyolc egyed teljes testhossza 275 és 365 cm közötti volt, tehát valamennyi cápa felnőtt, kifejlett példánynak számított.

Nagy fehér cápa suhan a felszín alatt, a Fóka-sziget közelében Forrás: Elter Tamás

( Ennek azért van jelentősége, mert az újszülött, illetve még nem ivarérett, 180 cm alatti példányok a nagyobb ragadozók ellen védekezve gyakran behúzódnak olyan sekély és szűk lagúnákba, öblökbe, amit a kifejlett méretes egyedek mint számukra „zárt" teret elkerülnek.)

A felvételek kielemzése megdöbbentette a kutatókat.

Mind a nyolc megjelölt cápa ugyanis behatolt az eddig „tiltott területnek" feltételezett moszaterdőségbe, amit a felvételek képmezőjébe kandikáló moszatformációk bizonyítanak.

A kamerák által rögzített felvételeken jól látszik, amint a cápák a moszaterdőben cirkálnak Forrás: Biology Letters

Az állatok közül hét egyed ismételten visszatért a moszaterdőbe, négy példány pedig a víz alatti erdőség kifejezetten sűrű részeibe is behatolt.

Két megjelölt nagy fehér, miközben a moszaterdőben úszott, más nagy fehér cápákkal is találkozott. A felvételek a moszaterdőbe beúszó nagy fehér cápák és a dél-afrikai medvefókák között tíz interakciót rögzítettek.

Dél-afrikai medvefóka bambuszmoszatok között Forrás: Pisces Divers

A képfelvételek szerint a fókák sűrű buborékfelhő kifújásával jelezték társaiknak a veszélyt, a cápák elől pedig a víz alatti erdőség sűrűbb részeibe próbáltak visszahúzódni, illetve lemerülve egész szorosan a tengeraljzathoz tapadtak.

Még annál is intelligensebbek, mint ahogy eddig gondoltuk

Ez az első olyan megfigyelési-sorozat, amely kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy a nagy fehér cápák prédálási célból, rendszeresen behatolnak a kiterjedt és sűrű barnamoszat telepek közé is.

A nagy fehér beúszik a sűrű barnamoszat erdőkbe is Forrás: Pinterest

A tudósok – amint már említettük - korábban azt feltételezték, hogy a tengeri moszaterdők biztonságos menedéket nyújtanak a fókák számára, hogy elrejtsék őket egyik legfőbb ellenségük, a nagy fehér cápák elől,

az új felvételek azonban egyértelműen azt sugallják, hogy ez nem így van.

Zsákmányoló nagy fehér a dél-afrikai vizeken Forrás: Chris Fallows

Ezzel tehát megdőlt az a tényként kezelt teória, hogy a nagy fehér zsákmányolása kizárólag a nyílt vízi területekre korlátozódik.

A Murdoch Egyetem tengerbiológusai bebizonyították, hogy a nagy fehér cápák prédálási szokásai még annál is jóval összetettebbek, mint ahogyan azt eddig feltételezték.

A kutatók között régóta ismert, hogy a nagy fehér úgynevezett opportunista ragadozó,

amely mindig a rendelkezésre álló zsákmányhoz igazítja a prédálási taktikáját. Hogy ez a fajta képességük a vadászati területhez való alkalmazkodásra is kiterjed, további bizonyíték a faj eddig is ismert magas intelligenciájára.

A nagy fehér viselkedésbiológiája sokkal összetettebb, mint ahogy gondolnánk Forrás: Elter Tamás

„

Az általunk összegyűjtött filmanyag új perspektívát ad a faj zsákmányolási szokásainak megítélésében"

– nyilatkozta Oliver J. D. Jewell, a Murdoch Egyetem tengerbiológusa.

A nagy fehér még annál is intelligensebb mint ahogy azt eddig feltételezték Forrás: Elter Tamás

A felvételek alapján egyértelműen kiderült, hogy a moszaterdőben – a nyílt víztől eltérő környezeti feltételekhez adaptálódva – a cápák teljesen más zsákmányolási taktikát alkalmaznak, mint a parttól távolabbi zátonyokon, tehát lényegében a nyílttengeri körülmények között élő fókakolóniák esetében.

A barnamoszat erdőségekben a nagy fehér cápák megkeresik azokat a folyosókat, amelyeken át mélyen be tudnak hatolni a moszatligetekbe,

és a szűkös tisztásokon a fókák üldözése közben akár 180 fokos villámgyors fordulókat téve

igyekeznek félelmetes állkapcsaik elé terelni a zsákmányt.

Forrás: Origo

Az új felfedezés további inspirációt adhat a világtenger ma élő legnagyobb húsevő ragadozó hala még sok titkot rejtő viselkedésbiológiájának kutatásához.