Herwig Czech, a Bécsi Orvostudományi Egyetem történésze szerint Asperger (1906-1980) számos fogyatékkal élő gyermeket küldött a hírhedt bécsi Spiegelgrund intézetbe, ahol a náci program keretében mintegy 800 gyermek halt meg méreginjekció vagy elgázosítás által.
A beilleszkedési zavarokkal küzdő vagy fogyatékkal élő gyerekeket és felnőtteket a náci ideológia a nemzetgazdaság számára értéktelennek tekintette és egy "öröklésbiológiai" elmélet alapján a megsemmisítésükre törekedett.
Czech kutatásai megdöntik azt a korábbi mítoszt, amely szerint az osztrák gyermekorvos a nemzetiszocializmus ellensége volt. A történész archívumok anyagait, köztük Asperger személyes iratait, betegek dokumentumait átvizsgálva azt találta, hogy bár Asperger nem csatlakozott magához a nemzetiszocialista párthoz, de tagja volt hozzá köthető csoportoknak és "nyilvánosan legitimálta a fajhigiénia politikáját", köztük az erőszakos sterilizációt.
Aspergernek sikerült alkalmazkodnia a náci rezsimhez és lojalitását karrierlehetőségekkel honorálták
- olvasható a tanulmányban.
Ausztria náci megszállása után Asperger megpróbálta bizonyítani lojalitását a náci rezsimhez, előadásokat tartott, amelyekben kinyilvánította hűségét a náci orvostudomány központi elemeihez, köztük a fajhigiéniához. Jelentéseit Heil Hitler aláírással zárta. Czech hangsúlyozta:
Asperger nem volt „az eutanáziaprogram kulcsjátékosa, csak egy opportunista segédje”.
Szerepe marginális volt másokhoz képest - hangsúlyozta.
Hans Aspergerről sokáig azt tartották, hogy megvédte a gyermekeket az eutanáziától, mivel tanulmányaiban a nehezen kezelhető gyermeknek a társadalomba való bekapcsolásról írt. Czech szerint azonban a gyermekorvos nem azokról a fogyatékkal élő gyermekekről beszélt, akiket "oktatásra alkalmatlannak" bélyegeztek meg. A történész szerint ugyanakkor semmi sem utal arra, hogy az osztrák gyermekorvos autizmuskutatásai "szennyezettek" lennének.
Hans Asperger először 1938-ban írt olyan gyermekek csoportjáról, akik autista pszichopata állapotban voltak. Az 1940-es években definiálta az autizmus spektrumzavarok közé tartozó pszichiátriai kórképet, amelyet évtizedekkel később róla neveztek el Asperger-szindrómának. Ezt a neurobiológiai fejlődési zavart a szociális válaszkészség hiánya, a mások iránti teljes érdektelenség, a zárkózottság jellemzi.