A gyerekeknek sem kegyelmeztek a kíméletlen vérfürdőben

2018.03.16. 21:07

Ötven éve, 1968. március 16-án amerikai katonák a dél-vietnami My Lai községben több száz polgári lakost, többségében nőket, gyerekeket és öregeket mészároltak le. A vérfürdő ténye csak másfél évvel később került nyilvánosságra, s világszerte hatalmas felháborodást váltott ki, egyben megingatta az amerikai közvélemény hitét abban, hogy igazságos háborút vívnak Délkelet-Ázsiában.

A Szovjetunió és Kína támogatását élvező, kommunista Észak-Vietnam és az Egyesült Államokat maga mögött tudó dél-vietnami rezsim között 1955 óta folyó háborúba az amerikaiak 1964-től bonyolódtak bele tevőlegesen. 1968-ra már 525 ezer, összesen pedig több mint két és félmillió amerikai katona szolgált itt.

Esztelen vérengzésbe kezdtek az amerikai katonák

A világ leghatalmasabb hadserege azonban nem tudott mit kezdeni a Dél-Vietnamban harcoló Vietkong gerillataktikájával, amely ellen a legkorszerűbb fegyverek sem voltak hatásosak. A háború végül az amerikaiak megszégyenítő vereségével ért véget, 1973-ban utolsó katonáik is hazatértek, 1975. április 30-án az északiak elfoglalták Saigont, s a Dél feltétel nélkül kapitulált.

A háború egyik legsötétebb fejezetére 1968. március 16-án került sor My Laiban. A 23. gyalogos hadosztály C (a katonai szlengben Charlie) százada két nappal korábban kapott parancsot, hogy fésüljék át a községet, ahol a hírszerzés értesülései szerint gerillák rejtőzködnek. A helikopteren partizánvadászatra érkezett katonák ellenségnek nyomát sem látták, a vietkongok ugyanis a tüzérség és a légierő előkészítő műveleteire elmenekültek. Az amerikaiak azonban az állandó gerillaakciók miatt ekkor már a civilekkel is sokszor úgy viselkedtek, mint az ellenséggel, és az egyik szakasz – élén a 24 éves William Calley hadnaggyal – tüzelni kezdett a feltételezett vietkongokra. A megvadult katonák válogatás nélkül kaszabolták a kunyhókban, vermekben megbúvó falusiakat, szinte kizárólag gyerekeket, nőket és öregeket, az életben maradtakat aztán összeterelték és módszeresen kivégezték.

Amerikai katona éget fel egy kunyhótForrás: Wikimedia Commons

Ám olyanok is akadtak köztük, akik megtagadták a parancsot, és nem volt hajlandóak civilekre lőni. Egy helikopterpilóta közbe is lépett, miután sokkolta egy sebesült kislányt kivégző társainak látványa. Gépével leszállt az összeterelt vietnamiak mellé, és megparancsolta géppuskásainak, hogy nyissanak tüzet bajtársaikra, ha azok civilekre lőnének. Az időközben megérkező századparancsnok fél 11-kor vetett véget a lövöldözésnek, de addigra gyakorlatilag az egész falut kiirtották, a házakat felgyújtották.

Az öldöklés sokkolta az amerikai közvéleményt

Az áldozatok pontos számát ma már lehetetlen megállapítani, az amerikai hivatalos becslés 347-re, a vietnami 504-re teszi, többségük csecsemő, gyerek és aggastyán volt. Az akkori hivatalos jelentésben az állt, hogy 128 gerillát és 22 civilt öltek meg „tűzharcban”, s az elkövetők még dicséretet is kaptak a Vietnamban harcoló erők akkori főparancsnokától, William Westmoreland tábornoktól.

Az addig hallomás útján terjedő incidensről 1969 tavaszán, leszerelése után írt levelet egy közkatona a januárban hivatalba lépett Nixon elnöknek, valamint a Pentagon és a kongresszus befolyásos vezetőinek. Miután két képviselő nyomozásba kezdett, kis helyi újságokban jelentek meg cikkek, majd novemberben az egész világsajtót bejárta a fénykép, amelyen egy amerikai katona egy ősz hajú vietnami asszony halántékának szögezi a géppisztolyt.

Forrás: Wikimedia Commons

A közvéleményt sokkolta a fotó, megrendült az amerikai katona mint a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok bajnokának eszményképe, s az amerikaiak azon meggyőződése, hogy Délkelet-Ázsiában a jó és a rossz harca folyik. Az eset, amelyet a civil lakosság elleni második világháborús rémtettekhez hasonlítottak, tovább erősítette a vietnami „szennyes háború” elleni világméretű tiltakozásokat.

A felelősök megúszták

A hadsereg szennyesét nem lehetett tovább takargatni. 1969 végén az akció parancsnokát, a többszörösen kitüntetett Calley hadnagyot "102 keleti emberi lény" elleni gyilkossággal vádolták meg. Vádat emeltek még hat tiszt és katona ellen is, de őket hamar felmentették, ezeket az eljárásokat még a Pentagon hivatalos vizsgálatát vezető altábornagy, William Peers is "szerecsenmosdatásnak" minősítette.

A parancs teljesítésével védekező Calley-t, aki a gyilkosságokat nem tagadta, csak a halottak számát vitatta, 1971. március 31-én életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A hadnagy sokak szemében mártírrá vált, a Fehér Házba százezer tiltakozó levél érkezett, sok katona kijelentette: ők is ugyanazt tették, ítéljék el őket is. Börtönben csak egy napot töltött, másnap Nixon elnök házi őrizetbe helyeztette. A fellebbviteli bíróság hibákat állapított meg a per lefolytatásában, ezért Calley büntetését többször enyhítették, majd 1974. szeptember 24-én szabadon bocsátották, de katonai szolgálatát megszüntették. Calley az interjúkért kapott pénzből házat vett Atlantában, jelenleg Floridában él. A hat évvel a vérfürdő után nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentés 25, részben magas rangú tiszt bűnrészességére és egy ugyanaznap My Khében elkövetett hasonló vérengzésre derített fényt, de azért senki sem vontak felelősségre.

Emlékmű a mészárlás helyszínénForrás: Wikimedia Commons

Az amerikai intervenciónak Indokínában az 1973. január 27-i párizsi békeszerződés véget vetett, de a vietnami ellenfelek belharca 1975 tavaszáig folytatódott. A vietnami háború volt az Egyesült Államok történelmének első katonai veresége, a traumát az amerikaiak máig sem tudták teljesen feldolgozni.

Calley 2009-ben nyilvánosan bocsánatot kért My Laiban elkövetett bűneiért, de a túlélők ezt elutasították. A mészárlásban meghalt civilek hosszú névsorát ma emléktábla őrzi a helyszínen egy parkban, ahol múzeumot is emeltek.