Nem érdemlik meg a kíméletet, pusztuljon a szemük fénye, Budapest!

2018.02.13. 18:10

Hetvenhárom éve, 1945. február 13-án ötvenegy napos pusztító ostrom után hallgattak el végleg a fegyverek a romhalmazzá vált magyar fővárosban. A Budapest elfoglalásáért vívott öldöklő harc Sztálingrád után a második leghosszabb ideig tartó városostromnak számít a második világháború történetében. A magyar főváros pusztulása azonban korántsem lett volna szükségszerű, Budapest vesztét elsősorban nem a hadászati célszerűség, hanem a politikai presztízs okozta.

Ugrás a sötétbe - Horthy elszánja magát a fegyverszünetre

1944 kora őszére mind a keleti mind pedig a nyugati hadszíntéren katasztrofálissá vált a német haderő, a Wehrmacht helyzete.

1944 nyár végére kritikussá vált a Wehrmacht helyzete a keleti frontonForrás: Bundesarchiv

Az angolszász szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partraszállása majd a hídfőből történt július végi sikeres kitörése, az 1944. június 22-én keleten elindított elsöprő erejű szovjet offenzívával, a Bagratyion-hadművelettel párosulva, végleg megpecsételte a Harmadik Birodalom sorsát.

A Bagratyion-hadművelettel a Vörös Hadsereg kiverte a német haderőt a Szovjetunióból, és a hadműveleteket a Harmadik Birodalom területére tette átForrás: Ria/Novosty

1944. augusztus 23-án Románia, Hitler addigi „leghűségesebb" szövetségese átállt a Szovjetunió oldalára, és ennek köszönhetően a Vörös Hadsereg alakulatai szeptember 22-én átlépték Magyarország trianoni határát is.

Ion Antonescu németbarát kormányát Mihály király megbuktatta, Románia 1944. augusztus 23-án kiugrott a német szövetségbőlForrás: Wikipedia Commons

Ebben a reménytelen helyzetben annak elkerülésére, hogy az ország pusztító utóvédharcok színterévé váljon

csak a mielőbbi fegyverszünet jelentette az egyetlen reális alternatívát.

Ez a felismerés arra az elhatározásra kényszerítette Horthy Miklós kormányzót, hogy miután a nyugati szövetségesekkel megkísérelt különbéke-tárgyalások kudarcba fulladtak, közvetlenül Moszkvához forduljon a fegyverszüneti kérelemmel.

Horthy kormányzó belátta, hogy csak a Moszkvával aláírandó fegyverszünettel kerülhető el az ország hadszíntérré válásaForrás: Origo

Faragho altábornagy vezetésével a szeptember végén titokban Moszkvába kiküldött magyar fegyverszüneti delegáció

1944. október 11-én a Kremlben aláírta az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást,

amelyben Magyarország többek között arra vállalt kötelezettséget, hogy megnyitja a frontot a Vörös Hadsereg alakulatai előtt, és a szovjet haderővel együttműködve, megtámadja a németeket.

Szálasi eltökélt volt az esztelen, végsőkig való kitartásban

A kormányzó október 15-én drámai körülmények között bejelentett fegyverszüneti proklamációja, Magyarország háborúból való kiugrási kísérlete azonban a rossz szervezés, valamint belső árulás miatt kudarcba fulladt.

Otto Skorzeny SS-Obersturmbhanführer, (a képen középen) a várat elfoglaló SS-különítmény parancsnoka a Budai VárbanForrás: Bundesarchiv

A német szuronyok segítségével hatalomra került Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom vezére volt az egyetlen olyan magyar politikai tényező, aki Edmund Veesenmayer, a Harmadik Birodalom budapesti nagykövete és Hitler teljhatalmú megbízottjának szavai szerint: „... hajlandó volt felelősséget vállalni még ebben a szörnyű helyzetben is”.

Edmund Veesenmayer német követ, és "teljhatalmú birodalmi megbízott"Forrás: Wikipedia / Bundesarchiv

Noha az október 16-án megalakított puccsista Szálasi-kormány eltökélt volt a németek melletti esztelen, végsőkig való kitartásban, de ennek ellenére eleinte még Szálasi Ferenc sem gondolt arra, hogy a főváros hadszíntérré lesz.

Szálasi nagy napja, a sikeres puccs után már mint önjelölt miniszterelnök érkezik meg a budai Sándor-palotához, 1944. október 16-ánForrás: Bundesarchiv/Faupel

A saját magát november 4-én úgynevezett „nemzetvezetővé" megválaszttató Szálasi Ferenc nem zárkózott el attól, hogy Budapestet nyílt várossá minősítve, harc nélkül feladják a fővárost.

Szálasi Ferenc és kormányaForrás: Wikimedia Commons

Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani..." – jegyezte fel naplójában.

Hitler szembeszáll a józan katonai megfontolásokkal

Budapest sorsáról azonban nem a Szálasi-kormány hozta meg a végső döntést.
A német szárazföldi haderő főparancsnoksága, az OKH (Oberkommando des Heeres) eleinte még - hadászati szempontból - fontosnak tartotta a magyar főváros védelmét a dunai védővonal megtartása miatt.

Szálasi a katonai realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyva fantaszta módjára hitt a németek végső győzelmébenForrás: Bundesarchiv

Amikor azonban a Vörös Hadsereg 1944. december elején már megvetette a lábát a Dunántúlon, a német stratégák véleménye is megváltozott Budapest bármi áron történő megtartásának kérdésében. Az OKH belátta, hogy a főváros bekerítését nem tudja megakadályozni a dunántúli hadszíntéren állomásozó német erők elégtelensége miatt, és ezért nem ellenezte volna a város kiürítését.

Nyilasokhoz átállt magyar alakulat menetel Budapest utcáin, a Szálasi-puccs idejénForrás: Bundesarchiv/Faupel

Ebben a kérdésben azonban most sem a tábornokok, hanem Adolf Hitler szava volt a döntő.

Az ekkorra már erősen leépült, mániákussá vált Führernek esze ágában sem volt harc nélkül feladni a magyar fővárost. Sztálingrád, és különösen az 1944. július 20-i sikertelen merényletkísérlet után rendre figyelmen kívül hagyta a tábornokok józan szakmai tanácsait.

Hitler Sztálingrád óta már egyáltalán nem hallgatott tábornokai tanácsáraForrás: Bundesarchiv

Hitlernek a modern gépesített háború és a mozgóharc követelményeivel teljesen ellentétes mániája, hogy még akkor sem engedett egyetlen talpalatnyi helyet feladni, ha ez egész seregtestek bekerítésének a veszélyével járt, rendkívül súlyos veszteségeket okozott a Wehrmachtnak.

Pusztuljon a szemük fénye, Budapest!

Hitlernek a magyar fővároshoz való viszonya is meglehetősen ambivalens volt. "Budapest a legnagyszerűbb, ami csak elképzelhető. Az egész Német Birodalomban nincs hozzá hasonló... Egyébként pedig - történelmi szempontból nézve - megbocsáthatatlan, hogy Attilának és hunjai utódainak legyen a legszebb fővárosa a Nibelungok folyója mentén" – fejtette ki sommás véleményét a Führer a magyar fővárosról.

Horthy Klessheimben, Hitlernél. A Führer alacsonyabb rendű népnek tartotta a magyartForrás: Bundesarchiv

Hitlernek amúgy is bögyében voltak a magyarok

Kállay Miklós volt miniszterelnök, valamint Horthy különbéke tapogatózásai miatt. Schmidt, Hitler tolmácsának visszaemlékezése szerint a Führer ekként jellemezte az általa alsóbbrendű népnek tartott magyarságot:

Tömegeit tekintve a magyarok ugyanolyan lusták, mint az oroszok. Természetüknél fogva a sztyeppék emberei."

Bizalmas körben ki is jelentette, a magyarok nem érdemlik meg a kíméletet, így hát  „...pusztuljon a szemük fénye, Budapest!" Ilyen előzmények mellett Budapest semmi jóra sem számíthatott a Harmadik Birodalom Führerétől.

Hitler Walther von Brauchitsch vezértábornagy, az OKH főparancsnokának társaságában. A Führer semmiféleképpen sem akarta megkímélni a magyar fővárostForrás: Bundesarchiv

A Budapest nyílt várossá tételével kacérkodó „nemzetvezetőt", Szálasit az 1944. december 4-én Berlinben tett hivatalos látogatásán győzte meg a csodafegyverek ígéretével arról, hogy Budapestet az utolsó emberig tartani kell.

Szálasi Hitlernél 1944. december 4-én. A "nemzetvezetőt" Hitler a csodafegyverek hazug meséjével kápráztatta elForrás: Magyar Filmhiradó

A Wehrmacht tábornokai – főleg, miután az oroszok Ercsinél átkeltek a Dunán, és Pest alatt áttörték az Attila vonalat –

Budapest mindenáron való védelmét ostobaságnak és egy második Sztálingrád veszélyének tartották.

Mindez Hitlert cseppet sem érdekelte, aki az 1944. december elsején kiadott 11. számú hadműveleti utasításával az utolsó töltényig tartandó „erődnek" (Festung Budapest) nyilvánította a magyar fővárost.

Johannes (Hans) Friessner vezérezredest a Führer elcsapta, amikor azt javasolta, hogy még a szovjet bekerítés előtt adják fel BudapestetForrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Hans Friessner vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1944. december 19-én azt javasolta, hogy ürítsék ki Budapestet, még mielőtt végleg bezárul a város körül a szovjet ostromgyűrű. Hitler válasza a tábornok leváltása volt,Budapest sorsa pedig végleg megpecsételődött .

Sztálin dilemmája

Érdekes tény, hogy nemcsak a Szálasi-kormány, hanem eleinte még a Vörös Hadsereg moszkvai főparancsnoksága,

a Sztavka sem számolt a magyar főváros ostromával.

Sztálin az október 11-én Moszkvában aláírt magyar-szovjet előzetes fegyverszüneti megállapodást követően, még Horthy átállási kísérletének kudarca után is egy darabig politikai megoldásban gondolkodott.

Sztálin eleinte politikai megoldásban gondolkodottForrás: Ria/Novosty

1944 októberében a térségben operáló két szovjet hadseregcsoport, a 2. és a 3. ukrán front parancsnokai, Malinovszkij marsall és Petrov vezérezredes szintén úgy vélték, fontosabb a Dunántúl mielőbbi elfoglalása és a hadműveletek osztrák területre, azaz a Harmadik Birodalom területére való áthelyezése, mintsem a jelentős ember -, anyagi -, és időveszteséggel járó helységharcba bocsátkozás. Hosszas viták után, csak 1944. október 24-én dőlt el a Kremlben, hogy nem kerülik meg, hanem beveszik Budapestet.

A Vörös Hadsereg katonái Budapest utcáin. Az oroszok nem tudták menetből bevenni a magyar fővárostForrás: Wikimedia Commons

Sztálin döntésében komoly szerepet játszott az a feltételezés, hogy Malinovszkij magasabb egységei képesek lesznek menetből bevenni a magyar fővárost, Budapest gyors elfoglalása pedig a szovjet diktátor által remélt politikai megoldást fogja előmozdítani.

Sztálin nem akart elhúzódó városostromba bonyolódniForrás: Ria/Novosti

Sztálin eredetileg semmi esetre sem akart elhúzódó hosszas városi harcokba bonyolódni,

mivel a Kreml számára Ausztria, valamint a délnémet területek minél előbbi megszállása jelentette a legfőbb prioritást lehetőleg még azt megelőzően, hogy a nyugatról előrenyomuló angolszász csapatok elérnék ezt a hadműveleti zónát.

Azt remélte, hogy menetből beveszik a magyar fővárost

A hezitáló Sztálint a 4. Ukrán Front politikai főcsoportfőnöke, a katonai kérdésekben járatlan, ostoba és felfuvalkodott pártkáder, Mehlisz vezérezredes győzte meg arról, hogy Budapest bevétele a „semmire sem való magyar haderő" és a németek gyengesége miatt „sétagalopp" lesz. Sztálin így csak október 29-én adott utasítást Malinovszkij marsallnak, hogy vegye be a magyar fővárost.

Rogyion Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja (a kép jobb oldalán)Forrás: Ria/Novosti

Ezzel vette kezdetét a 108 napig tartó, és a hadtörténelembe budapesti csataként bevonult hadművelet.

Sztálin Malinovszkijnak adott hadműveleti utasítása nem mondott ellent a szovjet diktátor eredeti elképzelésének; a legfőbb szovjet hadvezetés ugyanis ekkor még úgy értékelte a magyarországi helyzetet, hogy a 2. ukrán front magasabb egységei képesek lesznek néhány nap alatt, menetből bevenni a fővárost.

Beregfy Károly vezérezredes, Szálasi honvédelmi minisztere megtekinti a Budapest határában húzódó Attila-vonal állásait, 1944. november végénForrás: Bundesarchiv

A Sztavka elképzelésével szemben Budapest ostroma azonban nem néhány napos művelet,

hanem közel két hónapig tartó pusztító helységharc lett,

a második leghosszabb ideig tartó városostrom Sztálingrád után. A szovjet diktátor ekkor viszont már politikai presztízskérdést csinált a magyar főváros elfoglalásából.

Kezdetét veszi a világháború egyik legbrutálisabb helységharca

Hitler a „Festung Budapest" azaz „Budapest Erőd" védelmére, Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője (Reichsführer-SS) javaslatára, 1944. december 5-én Karl von Pfeffer-Wildenbruch Obergruppenführert (altábornagyot) nevezte ki, alárendeltségébe helyezve a IX. SS-hegyihadtestet, és a már Budapesten állomásozó német, valamint magyar alakulatokat.

Heinrich Himmler Hitler és náci vezetők társaságábanForrás: Bundesarchiv

Miután Szálasi hazaérkezett a december 4-i berlini hivatalos látogatásáról, a nyilas kabinet a kormányhivatalokkal együtt elhagyta Budapestet.

A Vörös Hadsereg 1944. december 20-án indította meg a Budapest bekerítését célzó offenzívát.

Szenteste, december 24-én az első szovjet ékek Budakeszi felől elérték Budát, majd december 26-án Esztergom elfoglalásával teljesen bezáródott a Budapest körüli ostromgyűrű.

Karl  von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapesten körbezárt csapatok főparancsnokaForrás: Bundesarchiv/Ege, Hermann

A német és magyar alakulatok 1945. január 15-én, miután az utolsó két Duna-hidat, az Erzsébet és a Lánchidat is felrobbantották, kiszorultak Pestről, és Budára vonultak vissza. A rendkívül heves ellenállás miatt a budai oldalon még több mint három hétig folytak a harcok.

A németek által felrobbantott Erzsébet-hídForrás: Fortepan

A Dunán zajló jég átmenetileg megakasztotta a szovjeteket, ám január 18-án sikerült hídfőt létesíteniük a budai oldalon.

Öldöklő harcok bontakoztak ki a stratégiai jelentőségű Sas-hegy és Gellért-hegy, valamint a bel-budai kerületek elfoglalásáért. A Pfeffer-Wildenbruch parancsnoksága alatt álló német és magyar erők január végén a Várhegyre szorultak vissza. Sztálin nem számított arra, hogy ennyire elhúzódik a város ostroma, és ilyen sokáig fogja lekötni az erőit.

Megsemmisítették a rádiót, nehogy ellentétes parancsot kapjanak

A budapesti harcok elhúzódásában két fő tényező játszott szerepet; a védők elszántsága, valamint az erőteljes német felmentési kísérletek. Hitler még január elején Varsó térségéből Magyarországra vezényelte a Herbert Otto Gille Obergruppenführer parancsnoksága alatt álló IV. SS-páncéloshadtestet.

Herbert Otto Gille SS-Obergruppenführer, a Budapest felmentésére vezényelt IV. SS-páncéloshadtest parancsnokaForrás: Bundesarchiv

A harcedzett 3. és 5. SS-páncéloshadosztályokból álló hadtest Komárom és Esztergom térségéből kibontakoztatott felmentési kísérletei, a Konrád-1, illetve Konrád-2 hadművelet annak ellenére, hogy első alkalommal Bicskéig, majd másodszorra egészen Pomáz vonaláig jutottak – végül kudarcba fulladt.

A Várhegyre visszaszorult német-magyar erők utánpótlása február elejére szinte teljesen megszűnt.

Az ostrom kezdetén még 92 ezer főből álló német-magyar védőseregből február 11-én már csak 14 ezer német és 2000 magyar katona, valamint 2500 nyilas pártszolgálatos és civil készülődött az előző nap elhatározott kitöréshez.

Német katonák a Budai VárbanForrás: Bundesarchiv

Von Pfeffer-Wildenbruch többször sürgette a főhadiszállást, hogy engedélyezze a megmaradt erők szervezett kitörését. Hitler azonban a teljesen egyértelmű helyzet ellenére sem akart hallani a budai vár feladásáról. Von Pfeffer-Wildenbruch tábornok február 11-én délután három órára a IX. SS-hegyihadtest főhadiszállására hívatta a német egységparancsnokokat.

Szovjet gyalogosok a budapesti harcokbanForrás: Ria/Novosti

Ekkor közölte velük, hogy aznap este nyolckor szervezett kitörést hajtanak végre, három egymást követő hullámban áttörnek a Nagykovácsi és Solymár közötti területre. Gyülekezési pontnak a Remetehegyet jelölték ki azzal, hogy itt határoznak majd a kitörés további irányáról.

Von Pfeffer-Wildenbruch a Führer parancsával szembeszállva, és annak ellenében döntött a kitörésről.

 

155 mm-es szovjet tarackok lövik Budapest belső kerületeit az 1945-ös ostrom idejénForrás: Ria/Novosti

Pfeffer-Wildenbruch tábornok a kitörés kezdete előtt negyedórával 19 óra 45-kor értesítette felettesét, Hermann Balck vezérezredest a 6. hadsereg parancsnokát arról, hogy kitörnek, majd megsemmisítették a rádiót, nehogy ellenkező utasítást kapjanak.

Véres mészárszékké változik a Fasor

A kitörési kísérlet este nyolc órakor vette kezdetét. Máig nem tudni, hogy milyen forrásból, de a szovjetek ismerhették a kitörés tervét, mert annak fő vonalaiban, így többek között a Szilágyi Erzsébet fasor és a Budakeszi út térségében jelentős erősítést vontak össze.

A kitörés élén haladó alegységeket, amint elérték a Széll Kálmán teret és a Fasor elejét rendkívül heves géppuska és aknavetőtűz fogadta.

Az összpontosított tűz 22-23 óra között vált a legintenzívebbé, akkor, amikor a német ékek elérték a Svábhegy, a Zugliget és a Hárshegy környékét.

Véres mészárszékké változott a Fasor és a Zugligeti út környékeForrás: Pinterest

Azokat a csapattöredékeket, amelyek a pusztító pergőtűz ellenére megmaradtak, másnap számolták fel. A heves szovjet tüzérségi és akna-, valamint géppuskatűzben a kitörés véres mészárlássá vált; amikor felvirradt február 12., több ezer szanaszét heverő holtest szegélyezte a Fasort és a Budakeszi, illetve a Zugligeti út környékét.

A felrobbantott LánchídForrás: Fortepan

Az eredetileg kitűzött első célig, a Remetehegyig 3800-an jutottak el a kitört alakulatok katonái közül, a Hármashatárhegyig pedig nagyjából 2000-en.

A Vérmező környéke az ostrom utánForrás: Fortepan

A két csapatest egyesítésével mintegy 5000 fős egység nyomult tovább nyugati irányba, a Tinnye-Budajenő-Biatorbágy vonalon.

A Zsámbék előtt kialakult öldöklő küzdelemben több mint háromezren vesztették életüket.

Az a csapatrész pedig, amely Pilisborosjenő-Csobánka irányába támadott teljesen felmorzsolódott, egyetlen katona sem maradt életben.

Sokan megőrültek, vagy öngyilkosok lettek

A rettenetes harcban a katonák közül sokan megőrültek, vagy öngyilkosok lettek. A budai hegyekben kóborló csapattöredékek után valóságos hajtóvadászatot indítottak a szovjetek, és szinte kivétel nélkül mindenkit lemészároltak, aki a kezükre akadtak.

Végül mindössze 785-en érték el a Bicske határában húzódó német frontvonalat.

 

A várnegyed látképe az ostrom utánForrás: Fortepan

A német-magyar parancsnokság az Ördögárkon át a Szépilona kocsiszín felé indult, hogy onnan irányítsa tovább a kitörést. Az Ördögárokból való feljövetelkor azonban Von Pfeffer-Wildenbruch és Hindy Iván vezérezredes is, a Budapestet védő magyar csapatok, még Szálasi által kinevezett parancsnoka fogságba estek.

Hindy Iván vezérezredes, a budapesti magyar védőerők Szálasi által kinevezett parancsnokaForrás: Pinterest

Az utolsó budai ellenállási gócokat éppen hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945. február 13-án számolták fel, és ezzel ért véget a szörnyű megpróbáltatásokkal terhes „magyar Sztálingrád", Budapest ostroma. Az ostrom alatt 28 000 civil, köztük 15 000 zsidó vesztette életét, az akkori 40 000 lakás negyede teljesen megsemmisült, és egész kerületek, köztük a Budai vár is romhalmazzá váltak.

Budapest ostroma hadászatilag teljesen értelmetlen voltForrás: Ria/Novosti

A Vörös Hadsereg 80 000 főt veszített halottakban,

a német-magyar veszteség 100 ezer körüli lehetett.

Budapest ezzel az 51 napig tartó helységharccal  bekerült  a második világháború legtöbbet szenvedett európai nagyvárosai közé.