Sajnos a kifogáskor egy kivételével az összes állat elpusztult, és az egyetlen túlélő sem húzta sokáig, egy nappal később kilehelte a lelkét. Ennek ellenére a kutatók örülnek, hiszen rögtön öt tetem is rendelkezésre áll a ritka faj tanulmányozásához.
Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a viperacápák (Trigonognathus kabeyai) tényleg a cápák közé tartoznak rendszertanilag is, nem csak névben. Mivel rejtőzködő életmódot folytatnak, évszázadokig nem érintette őket az ember tevékenysége. Részben ennek köszönhető, hogy a fajt csak 1986-ban fedezték fel, önálló fajjá nyilvánítására pedig csak 4 évvel később, 1990-ben került sor.
A faj képviselői a Csendes-óceán mélyebb tartományaiban élnek Hawaii, Japán és Tajvan partjaitól nem messze. A most kifogott példányok például 350 méter mélyen tartózkodtak, de szakértők szerint ennél mélyebb vizekben is képesek megmaradni.
A viperacápák egyébként rendkívül kicsik, nem nőnek nagyobbra 54 centiméternél, így általában gond nélkül átslisszannak a halászhálókon. A nőstények kicsit termetesebbek a hímeknél. Elsősorban rákokkal és csontos halakkal táplálkoznak.