A Föld e misztikus pontjain furcsa dolgok szemtanúi lehetünk: az üresbe tett autó felfelé kezd gurulni a lejtőn, és a tárgyak sem le, hanem felfelé esnek.
Ilyen különleges helyszíneket fedezhetünk fel többek között Jeruzsálemben, Kaliforniában, Michigan, Oregon, vagy Pennsylvania állam területén, de az Egyesült Királyságban, Brazíliában, Olaszország és Ausztrália egyes vidékein is csakúgy, mint például Kanadában, a Magnetic Hill dombon.
A felsorolt helyszíneken mindenhol ugyanazt tapasztalhatjuk,
az autó, vagy a labda felfelé gurul az emelkedőn, ha vizet öntenek ki, az szintén felfelé kezd el folyni,
az emberek pedig émelyegnek, és úgy érzik, hogy a gravitáció furcsa dolgokat művel velük. A kaliforniai Santa Cruz melletti sequoia fenyőerdőben áll egy felfordult kalyiba, amiben szintén látszólag megmagyarázhatatlan erők dolgoznak.
Egyesek regényes fantáziája szerint ott földönkívüliek temettek titokzatos fémkúpokat a földbe,
és ez okozza a fantasztikus jelenséget.
Vannak azonban, akik ennél igyekeznek „tudományosabb" magyarázatot találni a rejtélyes jelenségre: szerintük ahol a fordított gravitáció észlelhető, ott szén-dioxid tör fel a föld mélyéről, és magma-örvény okozza a jelenséget.
Akadnak továbbá olyanok is, akik úgy tartják, hogy ezeken a pontokon a legmagasabb a dielektromos biokozmikus sugárzás a világon, amit ismerünk.
A valóban szokatlan jelenségeknek azonban egészen más a magyarázata,
ugyanis egy rendkívül bonyolult optikai csalódásról van szó.
Az illúzió annyira tökéletes, hogy megfelelő technikai felszerelés hiányában, illetve mérnöki eszközök nélkül rá sem lehetne jönni az igazságra.
A műszerek segítségével viszont aggálytalanul bebizonyítható,
hogy nem a gravitáció, hanem a becsapott érzékeink űznek velünk csúfos tréfát.
A fizikusok szerint – és ezt a GPS mérések is megerősítik – e furcsa hatást a táj által keltett illúziók keltik: a fák helyzete, a közeli táj lejtői, vagy a görbült horizontvonal látványa zavarhatja meg az embert, ami becsapja az agyunkat, és úgy érzékeljük, hogy ami valójában felmegy, az virtuálisan lefelé mozog a dombon.
A fizikusok által elvégzett GPS mérések bebizonyították, hogy az emelkedő a startnál magasabb mint a végénél: az út tehát valójában lejt.
Brock Weiss a Pennsylvania Állami Egyetem egyetem fizikusa 2006-ban a Sciencedaily magazinban e tárgyban publikált tanulmányában részletesen leírta,
hogy a bizonyos szögben álló lejtők látványa olyan hatást kelt a megfigyelőben,
mintha a tárgyak felfele mennének a hegyen, pedig valójában lefelé haladnak.
Csupán az agy kelti azt a virtuális benyomást, hogy a megfigyelt tárgyak a valós iránytól eltérően nem lefelé, hanem például felfele haladnak.
Nem csak a fizikusok, hanem pszichológusok is végeztek kísérleteket ebben a témában.
Laboratóriumban modellezték a misztikus helyszíneket, és önkéntesek segítségével különböző kísérleteket végeztek, az érzékcsalódás okának pontos feltárására.
A pszichológusok szerint az érzékcsalódások legfőbb oka a horizont helyzetére vezethető vissza,
ha ugyanis a horizont takarásban van, megváltozik az észlelők viszonyítási pontja. Úgy tűnik, hogy ez a magyarázat működik a skóciai Aryshire megyében is.
Rob Macintosh, az Egyesült Királyságbeli University of Edinburgh egyetem pszichológusa a Science Channel csatornában kifejtette, hogy ha egy lejtőn állunk, és az egész vidék ugyanolyan szögben lejt csak az út kisebb mértékben , akkor az optikai csalódás miatt úgy tűnik, hogy az út nem a lejtővel megegyező, hanem az ellenkező irányban megy.
2003-ban az olaszországi Padova és Pavia Egyetem kutatói azt tanulmányozták, hogy a horizont hiánya hogyan tudja elferdíteni a perspektívánkat az úgynevezett gravitációs dombokon. A pszichológuscsapat a Psychological Science magazinban publikálta a megfigyeléseik eredményét összegző tanulmányt.
A kutatók a laboratóriumban valósághű modelleket építettek ezekről a dombokról,
és az önkénteseknek ezeket kellett bámulniuk egy lyukon keresztül, ami azt a perspektívát adta nekik, mintha valójában is ott lennének. A szakemberek aztán elkezdetek „játszani" a modellezett horizonttal, hogy megnézzék, hogyan hat mindez az önkéntesek érzékelésére.
Más kísérletekhez hasonlóan ők is azt találták, hogy igazi látható horizont nélkül, más közeli tereptárgyak - mint például a fák - látványa valóban megtréfálhatja és becsapja a kísérletben részt vett önkéntes agyát. A félelmetes és megmagyarázhatatlannak tűnő jelenség tehát egyszerű optikai csalódás csupán.