Az amerikai Nemzeti Óceáni és Éghajlati Adatközpont (NOAA) tette közzé nemrég egy olyan fóka képét, amelynek az orrából egy angolna lóg ki. Ráadásul ez csak egy az elmúlt két évben előfordult több hasonló eset közül, ami zavarba ejtette a kutatókat.
Négy évtizede intenzíven figyeljük a barátfókákat, és ilyesmi korábban sose fordult elő"
– mondta Charles Littnan, a NOAA barátfóka-kutató programjának vezető tudósa. „Mostanában azonban háromszor vagy négyszer is megtörtént, és fogalmunk sincs, mi lehet a magyarázat."
A kutatók először 2016 nyarán pillantottak meg egy olyan fókát, amelynek angolna lógott ki az orrából. Amikor az esetről e-mailben beszámoltak a kollégáiknak, ők azt hitték, hogy csak ugratásról van szó. Azóta azonban már kidolgoztak egy útmutatót arra, hogyan távolítsák el a szakemberek az angolnákat a fókák orrából.
„Az angolnák meglehetősen alaposan befészkelik magukat, így meg kell fogni a fókát és erőteljes húzással kell kiszedni a nyálkás halat" – mondta Littnan. „Az egyik olyan mélyre jutott, hogy egy zsebkendős bűvésztrükkhöz hasonlóan csak húztuk, húztuk, amíg végre kijött."
A jelenség potenciális veszélyt jelent a fókákra, mivel fertőzést okozhat, sőt a búvárképességüket és a táplálkozásukat is befolyásolhatja.
A fókák merüléskor jellemzően lezárják az orrlyukaikat, ezt azonban megakadályozhatja az orrban lévő angolna, amely ráadásul elpusztul, így elkezd bomlani az orrban.
A kutatóknak eddig sikerült minden kilógó angolnát eltávolítaniuk a fókákból, amelyek kivétel nélkül fiatal állatok voltak. Arra azonban még mindig nem jöttek rá, mi lehet a jelenség oka.
Az egyik elmélet szerint a fókák, amelyek gyakran visszaöklendezik a táplálékot, egyszerűen az orrukon át próbálnak megszabadulni az angolnáktól. A másik szerint a megzavarodott angolnák menekülés közben szorulnak be a sziklák között élelem után kutató ragadozók orrába.
Bármi is lehet az ok, az még nagyobb fejtörést okoz a kutatóknak, hogy miért csak mostanában figyelték meg a jelenséget.