2016 szeptemberében a 288P aszteroida eléggé közel került a Földhöz, hogy a csillagászok alaposabban is megvizsgálhassák a Hubble űrteleszkóppal.
A képeket elemezve kiderült, hogy amit addig a tudósok egyetlen objektumnak hittek, valójában kettő, ráadásul szinte teljesen azonos tömegűek és alakúak. Egymás körül keringenek, a köztük lévő távolság mindössze 100 kilométer.
E felfedezés már önmagában is rendkívüli, kiderült azonban még valami, ami alaposan meglepte a kutatókat. Ahogy a 288P a Naphoz közeledett, a rajta lévő vízjég egyre erősebben szublimált, amitől az üstökösökre jellemző csóvaforma alakult ki.
Emiatt a 288P lett az első olyan bináris aszteroida, amelyről bebizonyították, hogy a fő kisbolygó-öv egyik üstököse is.
A Mars és Jupiter közötti aszteroidaövben lévő üstökösök keletkezését és fejlődését azért fontos megérteni, mert általuk képet kaphatunk Naprendszerünk korai időszakáról. Többek között a fő kisbolygó-öv kométái segíthetik megválaszolni azt a kérdést is, hogy miként került víz a Földre. Sajnos a 288P-hez hasonló égitestekből csak nagyon keveset ismerünk, ezért is fontos tanulmányozni a most megfigyelt rendszert.
A kutatók számításai szerint a két aszteroida nagyjából 5000 éve létezik bináris rendszerként. Előtte valószínűleg egyetlen kisbolygó volt, ami idővel – valószínűleg gyors forgása miatt – szétdarabolódott.
Az eredményeket a csillagászok a Nature magazinban publikálták.