Kevesebb Neptunuszhoz hasonló exobolygó létezhet

A Jupiter-szerű bolygón hatalmas viharok tombolnak

A Neptunuszhoz hasonlónak vélt Naprendszeren kívüli bolygók (exobolygók) egyötöde más jellegű lehet - vélik a Grazi Űrkutatási Intézet kutatói, akik korábbi mérési adatok helytállóságát vonják kétségbe.

A felfedezett exobolygók száma az elmúlt húsz évben több ezerre növekedett. A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MRNAS) című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban az IWF kutatói arról számoltak be, hogy a Neptunuszhoz hasonló exobolygók nagy számánál ellentmondásos mérési eredményekre bukkantak.

Feltételezésük szerint a megfigyelések során a bolygók tömegét, körsugarát és hőmérsékletét hibásan értelmezték. Ez az eddig ismert kis sűrűségű, Neptunusz méretű exobolygók 15-20 százalékára vonatkozik. Az exobolygók nagy részét az úgynevezett tranzit révén fedezik fel, vagyis amikor a teleszkópon keresztül nézve láthatóan elhaladnak fő csillaguk előtt. A csillag fényében így létrejövő árnyékolódás érzékeny kamerákkal észlelhető és mérhető. A tranzit sugarából a kutatók következtethetnek a bolygó tömegére.

Illusztráció Forrás: Warwicki Egyetem

Félreértelmezett fizikai paraméterek

A grazi kutatók a Neptunusz méretű, a Földnél nagyobb ismert bolygókat precízebben akarják leírni. Ehhez 167 Neptunusz-szerű exobolygó légkörének tömegveszteségét, valamint körsugara és tömege kapcsolatát vizsgálták, eközben új, paradoxonnak tűnő eredményekhez jutottak.

"Az aránylag kis tömegű és nagy rádiuszú bolygók, amelyek viszonylag közel keringenek csillaguk körül és ezért nagyon forróak, olyan kis sűrűségűek, hogy hidrogén légkörüket keletkezésük után azonnal el kellett veszíteniük" - fejtette ki Patricio Cubillos, a tanulmány fő szerzője.

Huszonöt vizsgált exobolygó, tehát a teljes minta 15 százaléka esetében azonban a mért tranzitsugarak arra utalnak, hogy ez nem így történt.

A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy vagy az alkalmazott tranzit-idő variációs modell szolgáltatott pontatlan eredményeket, vagy a hidrodinamikailag felhevült és kiterjedt atmoszférában lévő felhő és por "oltotta ki" a csillag fényét. Ez utóbbi is meghamisíthatta a körsugár és a hőmérséklet valós értékeit. "A félreértelmezett fizikai paraméterekkel bíró exobolygók nagy száma komoly problémát jelenthet a bolygók keletkezésének kutatásában" - emelte ki Luca Fossati társszerző.

A földi központú és a világűrben lévő teleszkópok kombinációja, mint például az Európai Űrügynökség (ESA) CHEOPS nevű missziója vagy a PLATO űrszonda megbízhatóbb adatokkal szolgálnak.