A legendás német sportkocsik márkanevévé vált Ferdinand Porschéről csak kevéssé ismert, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként látta meg a napvilágot, a csehországi Szudéta-vidéki Maffersdorfban (cseh nyelven: Vrastislavice nad Nisou), 1875. szeptember 5-én, Anton Porsche bádogosmester harmadik gyermekeként.
A technika és a gépek világa iránti szenvedélyes érdeklődése inaséveire datálható.
Az ifjú Porsche apja mellett dolgozott bádogosinasként, akinek különösen sok munkája akadt a reichenbergi iparvidék textilüzemeiben. A fiatal Porschét valósággal lenyűgözte a hatalmas gőzgépek, áramfejlesztők és más technikai berendezések birodalma. Gyakran beosont a gépházakba, hogy megfigyelje a berendezések működését, odahaza pedig a padláson egy apró műhelyt rendezett be magának, ahol szabadidejében a drótok és galvánelemek szövevényében elektromos kísérleteket végzett.
Középfokú tanulmányait Reichenbergben (cseh nyelven: Liberec), a Császári Technikai Iskolában végezte, inaskodása mellett. Az elektronikában önképzéssel megszerzett ismereteinek köszönhetően a Vereinigte Elektrizitäts AG. Bela Egger, azaz
Egger Béla bécsi székhelyű magyar vállalkozása vette alkalmazásába 1893-ban
a kiváló műszaki érzékkel megáldott és magát élete végéig szudétanémetnek valló fiatalembert.
Az automobilok világával először 1897-ben került kapcsolatba. Ludwig Lohner kocsigyártó cége, a K. u. k. Hofkutschenfabrikant munkatársaként. Lohner vállalkozása elektromos meghajtású autó kifejlesztésén dolgozott. Ekkor, a gépkocsigyártás hőskorának kezdetén még nem dőlt el végleg a meghajtás kérdése, azaz, hogy az Otto-féle belső égésű motor, a gőz vagy tisztán csak az elektromosság hajtsa-e az automobilokat.
Lohner és Porsche 1898-ban olyan négyszemélyes elektromos autót konstruált, amely feltöltés nélkül képes volt 80 kilométeres távot megtenni.
A villanymotor az első kerekeket hajtotta, Lohner és Porsche tehát a fronthajtásban is messze megelőzték korukat. Ferdinand Porsche konstruálta meg a technikatörténet első hibrid (villany és benzinmotor hajtotta) gépkocsiját, a Mixtwagent is, amelynek egyik példányát nem kisebb személyiség, mint maga Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse vásárolta meg.
A forradalmian új technológiai kísérletek azonban felemésztették Lohner cégének tőketartalékait, aki így rákényszerült vállalata eladására a wiener-neustadti székhelyű Austro-Daimler részvénytársaságnak.
A céggel együtt a tehetséges fejlesztő, Porsche is az osztrák vállalat kötelékébe került, ahol addigi érdemeire való tekintettel technikai igazgatóként alkalmazták. Az Austro-Daimler konstruktőreként 1908-ban alkotta meg a négyfokozatú sebességváltóval és benzinmotorral felszerelt, 30 lóerős, négyszemélyes Maja kisgépkocsit,
amelyet kora egyik legkiválóbb autójának tartottak.
E márka egyik érdekessége, hogy Mercedes Jellinek húgáról, Maja Jellinekről kapta a nevét. (Emil Jellinek dúsgazdag autóipari vállalkozótól származik a Daimler-Motoren-Gesellschaft 1901-es 35 hp modelljének halhatatlanná vált márkaneve, a Mercedes, aki e típust idősebb leányáról nevezte el.)
Az első világháború idején az Austro-Daimler a Skodával együtt a hadseregnek teljesített megrendeléseket. Ferdinand Porsche szakmai karrierjében ez volt az első, ám korántsem az utolsó alkalom, hogy katonai járművek fejlesztésébe fogott.
Az Austro-Daimlert 1923-ban hagyta faképnél, nem éppen szívélyes körülmények között. A háború utáni évek ínségében a cég fő részvényese, a Kreditanstalt Bank, illetve cégbeli megbízottja, Camillio Castigliani az export ellenértékeként beérkező külföldi valutát azonnal a gyorsan romló osztrák fizetőeszközre váltotta át, ellehetetlenítve ezzel a cég exporttevékenységét.
Amikor Porsche ezt szóvá tette az igazgatóság ülésén, azt a választ kapta, hogy el kell bocsátani ezer embert,
és megoldódik a probléma. A neves konstruktőrt mélyen felháborította ez a cinikus álláspont, így nem tett hangtompítót a szájára, amikor kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét.
Miután tengelyt akasztott a cég teljhatalmú urával, Castiglianival, távoznia kellett a részvénytársaságtól. A „jó szakember könnyen talál munkát” bölcsesség a 20-as évek nehéz éveiben is igaznak bizonyult Porschére.
Stuttgartban, Daimlerék fejlesztőirodájában tárt karokkal fogadták az ekkor már neves szakembert.
A Daimlernél eltöltött évek ugyancsak termékenyre sikeredtek; Porsche nevéhez fűződik a Mercedes S, illetve SS és SSK típusok kifejlesztése. A Mercedes 2 literes, nyolchengeres modelljével 1925-ben elért 130 km/h-s sebesség akkoriban fantasztikus teljesítménynek számított.
Porsche sűrítővel (Roots-fúvóval) megnövelt teljesítményű Mercedes modelljei 1925 és 1927 között 21 győzelmet hoztak a Daimler számára. A a cég igazgatósága és Ferdinand Porsche közötti kapcsolat a szép sikerek ellenére sem volt felhőtlennek mondható. Különösen a Daimler és a Benz AG 1926-ban történt fúziója rontotta meg Porsche viszonyát a céggel,
mivel ellenezte a két vállalat egyesülését.
A sok vita és súrlódás kedvét szegte, és ez végül a cégtől történt távozásához vezetett.
Addig azonban még néhány további sikeres konstrukcióval, köztük a Mannheim és a Wanderer-2 típusokkal örvendeztette meg a céget. A kompresszoros motorok fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevékenységéért
a Stuttgarti Műszaki Főiskola díszdoktorává avatta, nevét pedig bejegyezték a városháza aranykönyvébe.
Mivel a Benztől érkezett vezetőkkel sehogyan sem tudott zöld ágra vergődni, 1928-ban otthagyta a Daimler-Benz AG-t, és visszaköltözött Ausztriába. Itt a Steyrnél próbált szerencsét, ám az 1929-es válság miatt a cég az Austro-Daimlerrel fuzionált, így Porsche ismét a régi ellenlábasaival került szembe.
A neves tervező elunva a nagyvállalati csatározásokat, 1931-ben az önállóság útjára lépett. Ekkor jegyeztette be Stuttgartban a „Dr. Ing. h.c. Ferdinand Porsche GmbH, Konstruktionsbüro für Motoren-, Fahrzeug-, Luftfahrzeug- und Wasserfahrzeugbau”, azaz a „Dr. Ferdinand Porsche Mérnöki Kft., Motor-, Jármű-, Légijármű- és Vízijármű-építő Konstrukciós Iroda” nevű vállalkozását. Porsche olyan személygépkocsi megtervezésén kezdett el gondolkodni, amely megbízható, erős, szép küllemű, és ami a legfontosabb, hogy széles néprétegek számára is megvásárolható.
A „népautó” gondolata tehát már azelőtt kipattant a kreatív konstruktőr fejéből, hogy azt az 1933. január 30-án kancellárrá kinevezett Adolf Hitler, a későbbi Führer programként meghirdette volna. A Volkswagen (népautó) gyártása iránt először a Zündapp mutatott érdeklődést. Porschétól három mintadarab megtervezését rendelték meg. A gyár eredetileg egy öthengeres radiális dugattyús és – a szokásostól eltérően – vízhűtéssel szerelt repülőgép-csillagmotort akart erőforrásnak beépíteni a népautóba, ám ez elvetélt elképzelésnek bizonyult.
Ennél is nagyobb problémát jelentett, hogy a gazdasági világválság megroppantotta a Zündapp AG-t, amely emiatt ejtette a népautóprojektet.
A népautó ötletében azonban az NSU is fantáziát látott,
ezért aztán Porsche 1932-ben – miután visszatért Szovjetunióban tett szakmai körútjáról – megbízást kapott tőlük az autó megtervezésére. A neckarsulmi gyárban elkészült három prototípus már magán viselte a később legendává vált Bogár összes fontosabb jellegzetességét. Végül az NSU gyártási programja sem realizálódott.
A népautó programjához ekkor azonban a legfelsőbb helyről érkezett nem várt támogatás. Adolf Hitler az 1933-as berlini motor show-n meghirdette a "nemzeti motorizációs programot", amely azt tűzte ki célul, hogy minden német család birtokoljon egy személygépkocsit. Ezek után nem véletlen, hogy a népautó koncepciójának megvalósításán már évek óta dolgozó Porschét a kancellár magához kérette.
Hitler személyesen adott instrukciókat a neves konstruktőrnek a népautó megtervezéséhez;
az autó legyen legalább négy-öt személyes, végsebessége érje el a 100 km/h-t, és ne kerüljön többe 1000 birodalmi márkánál. A népautó kifejlesztésére szóló megbízási szerződést Hitler 1934 júniusában küldte el Porschénak, és a szerződés aláírásával egyidejűleg a birodalmi kormány útján 20 ezer márkát utaltatott át a cégnek a konstrukciós kísérletekhez, valamint 12 fejlesztőmérnököt is Porsche rendelkezésére bocsátott.
Ferdinand Porsche több motor és komplett személygépkocsi tervét is elkészítette, mire megtalálta a legmegfelelőbbet. „Kéthengeres kétütemű, azután kéthengeres tolattyús, majd egy Diesel-motort próbáltunk ki. Az egyik gyenge, a másik drága, a harmadik nehéz volt. A folyadékos tengelykapcsolónk sem vált be. Végül elhatároztam, négyhengeres, négyütemű boxermotort építek, hasonlót, mint amit az NSU-gyárban készítettünk, s ez valóban megfelelt minden követelménynek. Mondanom sem kell, hogy számos karosszériát kipróbáltunk" – emlékezett vissza az útkeresés nehézségeire Ferdinand Porsche.
A felülvizsgálattal megbízott szakértői bizottság 1935-ös jelentése az alábbiakat jegyzőkönyvezte: „Porsche úr az alvázzal még nem kész, a motor szerkezete ismeretlen, és a karosszéria nem látható." Porsche azonban nem adta fel, és a legjobbnak tartott tervből három szériapéldány 1936-ban meg is épült. A prototípusok kiválóan teljesítettek; esőben, fagyban, sivatagi hőségben, és
embert, valamint gépet próbáló útviszonyok között 50 ezer kilométert futottak problémamentesen.
Az eredeti terv szerint minden nagyobb német autógyár beszállt volna a Volkswagen-programba, ám a Daimler-Benz üzemében elkészült 30 darabos próbaszéria után megváltozott, egyben grandiózusabbá vált a koncepció.
Adolf Hitler 1938. május 26-án nemcsak egy új gyárnak, hanem egy komplett ipari városnak tette le az alapkövét Wolfsburgban.
A népautóprogram felívelését azonban megakasztotta a második világháború kitörése;
1941-ben a gyárat haditermelésre állították át. A Volkswagen Bogár csak a második világháború után, a termelés újraindításával futott be páratlan világkarriert.
A náci államvezetés különös becsben tartotta Porschét, aki a világháború kirobbanása után a hadiipar szolgálatába állította tehetségét.
Ferdinand Porsche Josef Goebbels kezdeményezésére és Hitler egyetértésével 1934-ben német állampolgárságot kapott,
elvégre mégsem viselhette „ a legnagyobb német gépkocsikonstruktőr” a hitleri ideológia szerint az „Untermensch”-nemzetek közé tartozó Csehszlovákia állampolgárságát.
Porsche 1937-ben lépett be a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP), párttagságának igazolására az 5 643 287-es sorszámú tagsági könyvet kapta meg.
Ezzel egyidejűleg az SS is tagjai sorába kooptálta a neves mérnököt,
akit Heinrich Himmler, az SS főnöke később a szervezet alá besorolt SS Sturmwerk Volkswagen vezetőjének nevezett ki.
Porsche ebben a minőségében 1942-ben SS-Oberführeri rendfokozatot kapott. (A Wehrmachtban az SS „főezredesi” rendfokozatának nem volt megfelelője.) A hadiiparban kifejtett háborús szolgálataiért megkapta a háborús érdemkeresztet, és az SS ezüstgyűrűjét is.
A háborús években a Volkswagen a Bogár helyett a Kübelwagen tiszti terepjárót, valamint ennek kétéltű változatát, a Schwimmwagent gyártotta.
Porsche 1942-ben készítette el a VK4501 kódjelű nehézharckocsi, az elhíresült Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. vagy Tiger-I. néven ismertté vált páncélos terveit, amelyet az ugyancsak általa tervezett Sd.Kfz.184 „Ferdinánd" nevű nehéz páncélvadász követett.
Részt vett a Tiger-I típust felváltó Panzerkampfwagen Tiger Ausf. B, közismert nevén a Királytigris harckocsi kifejlesztésében,
amely a szövetséges páncélelhárító lövegek számára szinte áttörhetetlen homlokpáncélzatával és félelmetes átütőképességgel rendelkező hosszú csövű harckocsiágyújával a második világháború legrettegettebb nehézpáncélosává vált.
1945 nyarán az amerikai megszálló hatóságok a német ipar vezetőit összegyűjtötték, hogy kihallgassák őket a hitleri érában folytatott tevékenységükről. Az ekkoriban az ausztriai Zell am See-ben tartózkodó Porschét a francia megszálló hatóságok egyik tisztje kereste fel, és meginvitálta Baden-Badenbe. A konstruktőr a fiát, Ferry Porschét küldte el maga helyett a tárgyalásokra, aki Badenben megtudta, hogy apját egy francia népautó tervezésével szeretnék megbízni.
Erre a hírre Porsche a fia után utazott Baden-Badenbe,
ahol azonban a tárgyalások közben egy francia tiszt felsőbb parancsra hivatkozva, a fiával együtt letartóztatta.
Formálisan a második világháború alatti hadiipari tevékenysége, illetve az SS-tagsága volt a vád. Később azonban kiderült, hogy lefogásuk hátterében valójában más ok állt. Porsche és fia letartóztatását Jean-Pierre Peugeot, a francia autógyártó konszern társtulajdonosa szerveztette meg azzal az indokkal, hogy a német megszállás idején Porsche – aki többször is látogatást tett a Peugeot gyáregységeinél – úgymond közreműködött a Wehrmacht részére termelő vállalat „kifosztásában”.
1946-ban Porschét Párizsba vitték, ahol Louis Renault villájában helyezték el. A Renault-nál kellett közreműködnie egy új népautó megtervezésében. A francia gyár mérnökei a korábbi tervek alapján már elkészítették a farmotoros kiskocsi prototípusát, ez azonban rengeteg problémával küszködött. A Ferdinand Porsche által áttervezett modell lett végül a nagy sikerű Renault Dauphine.
A párizsi intermezzo után Porschét megbilincselt fogolyként Dijonba szállították, ahol 1947-ben egymillió frank óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezték. Az Austro-Daimler egykori főnöke, Castiglione, amikor értesült egykori munkatársa sorsáról, kiállt mellette, és a közbenjárására végül az összes vád alól felmentették a német konstruktőrt.
Az idős Porsche 1950-ben meglátogatta a rohamosan gyarapodó és egyre nagyobb kapacitással termelő wolsburgi Volkswagen-gyárat, ahol személyesen a Vokswagen igazgatója kalauzolta körbe, hogy bemutassa az új széria gyártását. Porsche módfelett elégedett volt a látottakkal. „Én is így csináltam volna, Nordhoff úr” – kommentálta a látottakat.
Élete alkonyán fia, Ferry Porsche vette át a stafétabotot az idős mestertől.
Ő kezdte el önálló vállalkozásban gyártani a Porsche nevet viselő luxussportkocsi csodákat, amelyek mind a mai napig az egyik legmagasabb presztízsmárkának számítanak az autópiacon.
Ferdinand Porsche 1951. január 30-án sikereinek egykori színhelyén, Stuttgartban hunyta le örökre a szemét.