Nem kizárólag az ember okozta a mamut végzetét

A jégkorszak végén a gyapjas mamutok annyi genetikai mutációt felhalmoztak, hogy kihalásuk tulajdonképpen elkerülhetetlenné vált – erre jutott egy frissen megjelent tanulmány.

A mamutok egykor a legelterjedtebb nagytestű növényevők közé tartoztak, Észak-Amerikát, Szibériát és Beringiát, vagyis Szibériától a kanadai Yukonig terjedő, mára nagyrészt víz alá került régiót népesítették be. A hatalmas állatok 700 ezer évvel ezelőtt jelentek meg, majd körülbelül 10 ezer éve populációjuk váratlanul hanyatlásnak indult.

A kutatók úgy gondolják, a mamutok kihalásában a főszerepet a melegedő éghajlat és a folytonos vadászat játszotta. Kisebb populációk ugyan fennmaradtak az apróbb északi szigeteken, de ezek sem bizonyultak hosszú életűnek, 3700 évvel ezelőtt végleg eltűntek.

Kis populáció, nagy baj

A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói két mamut genetikai állományát vetették össze. Az egyik 45 ezer éve élt északkelet Szibériában, a másik 4300 éve az oroszországi Vrangel-szigeten. A tudósok azt találták, hogy a szigeten fellelt példány génállománya számos káros mutációt felhalmozott, ami hosszútávon károsan befolyásolta az ott élő mamutok túlélési esélyeit.

A PLOS Genetics folyóiratban megjelent tanulmány megállapítása szerint, amikor a tenger vízszintje megemelkedett és elszigetelte a Vrangel-sziget mamutjait, a kis populáció és az ennek nyomán megjelenő belterjesség lehetetlenné tette a természetes szelekció hatékony működését – olvasható a Live Science tudományos portálon.

Nagyobb állományokban a természetesen előforduló mutációk kigyomlálódnak a versengés hatására, kisebb populációnál azonban ez a folyamat nem megy végbe, nincs semmi, ami meggátolja, hogy a káros mutációk átkerüljenek a következő mamutgenerációba.

A felhalmozódó kedvezőtlen változások nagyobb töredékeket töröltek ki a DNS-ből vagy összezavarták a gének leolvasását és transzlációját.

Forrás: Wikimedia Commons

Romló szaglás, rendellenesen fénylő szőrzet

A kutatóknak azt is sikerült kideríteniük, mely géneket érintették a mutációk és ezzel milyen változások következtek be. Az állat például rengeteg szaglóreceptort vesztett, ami miatt nem érzékelt bizonyos szagokat, illetve vizeletben előforduló fehérjéket. Mindez hatással volt a mamutok párválasztására és csoportban betöltött szerepére. Ezen kívül olyan mutációkra is sikerült ráakadni, amik a mamutok szőrzetét furán fényessé és selymessé tették.

Bár a kutatók vizsgálata a vrangel-szigeti populáció egyetlen egyedére korlátozódott, nagy valószínűséggel hasonló „genetikai összeomlás" játszódott le a többi megmaradt mamut esetében is.

Forrás: Giant Screen Films (©) 2012 D3D Age, LLC

Az eredmények hatással lehetnek a mamut feltámasztását célzó projektre

Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy ha kisebb, izolált állományokban a káros mutációk elkezdenek felhalmozódni, már nem biztos, hogy meg lehet menteni az adott, súlyosan veszélyeztetett fajt. Ebből következik, hogy a szakembereknek előbb meg kell tennie a szükséges lépéseket.

Ezen kívül a felfedezés egy érdekes csavart is belevihet a mamut feltámasztását célzó projektbe: ha bizonyos példányok genomja túlteng a mutációktól, a kutatóknak alaposabban meg kell vizsgálniuk a géneket, mielőtt azokat az elefánt-mamut hibrid génállományába illesztik, figyelmeztették kollégáikat a tanulmány szerzői.