Így dolgozza fel a kutyák agya az emberi beszédet

Magyar kutatók a világon elsőként vizsgálták, hogy a kutyák agya hogyan dolgozza fel az emberi beszédet. Eredményeik azt mutatják, hogy a kutyának az is számít, amit mondunk, és az is, ahogyan mondjuk. A rangos Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kutyák, akárcsak az emberek, a bal agyféltekéjük segítségével dolgozzák fel a szavak jelentését, míg az intonáció értelmezésére egy jobb féltekei területet használnak.

„Az Etológia tanszéken húsz éve folynak olyan kutatások, amik a kutyák képességeinek tanulmányozásával a házőrzők szociális viselkedését és kognitív kapacitását próbálják minél alaposabban megismerni. Két évvel ezelőtt sikerült publikálni az első komoly eredményeket: kutyák és emberek agyát vizsgáltuk működés közben, és azt találtuk, hogy a kutyák központi idegrendszere a miénkhez nagyon hasonlóan dolgozza föl az érzelmi hangadásokat" – mondta az Origónak Andics Attila agykutató, a kutatás vezetője, az ELTE Etológia Tanszékének és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársa. A jobb oldali hallókérgi terület mindkét faj esetében érzékenyebben reagál a kutyáktól és embertől érkező pozitív hangokra.

A magyar kutatók most azt találták, hogy a beszédbeli intonáció feldolgozása ugyancsak az említett agyterületen történik, vagyis ugyanaz az agyi mechanizmus segíthet, mint a nem beszélt érzelmi hangadások elkülönítésében.

Forrás: Kubinyi Enikő

„Ha sírunk vagy nevetünk, az hasonló módon dolgozódik fel, mintha dicsérő vagy semleges hangnemben szólunk az állathoz" – szemléltette a hasonlóságot Andics Attila, aki azt is elmondta, hogy ez volt az első olyan kutatás, ami megvizsgálta, hogyan dolgozza fel egy állat az emberi beszédet, és el tudja-e különíteni a szójelentést (mit mondunk) az intonációtól (hogyan mondjuk).

Hogyan zajlott a kutatás?

A kutatás során a tudósok idős és fiatal kutyákat egyaránt tanulmányoztak, a részt vevő ebek között több kutyafajta képviseltette magát. Az egyetlen fontos kritérium az volt, hogy az állatok megtanulják: mozdulatlanul kell feküdniük az fMRI készülékben.

A kényszer ilyen esetben nem működik, nagyon fontos szempontnak számított tehát, hogy az állatok önként és örömmel vegyenek részt a nem invazív, fájdalommentes vizsgálatban.

Ehhez rendelkezésre áll egy egyedülálló módszer, amit az ELTE etológusa, Gácsi Márta dolgozott ki.

Lényege, hogy több hónapos, szociális alapú tréning során lépésről lépésre értetik meg a kutyával, hogy a szakemberek mit szeretnének tőle. Arra épít, hogy az állat szép lassan felfogja, milyen viselkedést kell tanúsítania a kutatók elégedettségének kivívásához. Ez a kutyákat is örömmel tölti el, így szívesen vesznek részt a vizsgálatban.

Forrás: Kubinyi Enikő

A kutatásban szereplő ebekben közös, hogy mind családi kedvencek, tehát sok beszédet hallanak otthon. A résztvevők közötti szelektálást követően a kutatók megkérdezték a gazdákat, hogy hogyan dicsérik kedvenceiket, majd kiválasztották a mindenki által használt szavakat. Az ebek ez után dicsérő szavakat hallgattak dicsérő és semleges hangsúllyal, illetve számukra jelentés nélküli kötőszavakat, szintén dicsérő és semleges hangsúllyal.

A lényeg az volt, hogy kiderüljön, mely agyterületek különítik el a kutya számára jelentéssel bíró szavakat a jelentés nélküliektől, illetve a dicsérő intonációt a nem dicsérőtől.

Az eredmények

Az eredményekből kitűnt, hogy az értelmes szavak feldolgozása során a kutyáknál – hasonlóan, mint az embereknél – a bal agyfélteke domináns, míg a jelentés nélküli kötőszavak esetében nincs ilyen különbség. A bal agyféltekei dominancia megfigyelhető a gyengébb, valamint erősebb agyi aktivitásoknál is, és ami a lényeges, teljesen független az intonációtól. Ezzel szemben egy jobb hallókérgi terület a dicsérő hanghordozást különítette el a nem dicsérőtől, a szó jelentése itt nem számított.

Forrás: Borbála Ferenczy

Andics Attila ezt egy példával szemléltette: ha azt mondjuk „szuper", akkor abban egyszerre van jelen a szó jelentése és az intonáció. A kutya agyában ez a kettő szétválik, a szójelentést a bal agyfélteke dolgozza fel, a jobb a hanglejtést.

A két információ végül kombinálódik, és ha mindkettő dicsérő jellegű, akkor kapunk jól mérhető aktivitást az eb jutalomközpontjában, vagyis azon az agyterületen, ami az embernél az örömszerző ingerekre reagál.

A jelenség viszont egyáltalán nem (vagy csak nagyon gyengén) figyelhető meg akkor, ha a „szuper" szót nem dicsérő intonációval mondjuk.

Mindez azt jelenti, a kutyák nemcsak hogy el tudják különíteni azt, amit mondunk, attól, ahogyan mondjuk, de arra is képesek, hogy a kettőt kombinálva társítsanak jelentést a hallottakhoz. Ez a jelenség is nagyon hasonló ahhoz, ahogy az emberi agy működik.

Mit jelenthet ez?

„A kutatásban minket elsősorban az érdekelt, hogy az eredmények alapján mit tudunk megállapítani az emberi szóértés, szófeldolgozás képességének kialakulásáról" – mondta Andics Attila. A tanulmány szerzője szerint sokan úgy vélték korábban, hogy a nyelvi evolúció során egy új agyi mechanizmus kialakulása tette lehetővé az embernél, hogy szavakat használjon. Most úgy néz ki, nem ez történt, a beszéd feldolgozásához nincs szükség speciális, csakis ránk jellemző agyi struktúrákra, hiszen ez valószínűleg megvolt már korábban a kutya vagy az ember ősében is. Mindez arra utal, hogy a szavak feldolgozását támogató neurális mechanizmusok már sokkal korábban kialakultak az evolúció során, mint azt eddig gondoltuk.

Forrás: Vilja & Vanda Molnár

Inkább úgy kell a szavak megjelenésére tekintenünk, mint egy kerékre: emberi találmányról van szó.

Az állatoktól eltérően nemcsak magasabbra emeljük a hangunkat, ha például idegesek vagyunk, hanem kimondjuk: „ideges vagyok". Egymás mellé rakunk beszédhangdarabkákat és nyelvtől, kultúrától függően társítunk hozzá egy jelentést" – mondta Andics Attila.

A szakember elmondta, hogy a kutatás számos irányba folytatható. Érdekes lenne például megnézni, hogy mely hangok töltik el örömmel a kutyákat, vagy mennyire számít az, hogy kitől kapják a házőrzők a dicséretet. Többek között ezeket is vizsgálni fogják a közeljövőben.