Nyolcéves fiú felfedezése oldotta meg a teknőspáncél rejtélyét

Ha megkérdezik, mire szolgál a teknősök páncélja, szinte mindenki rávágja, hogy védekezésre. A mai teknősöknél ez valószínűleg helytálló, de egy új tanulmány szerint a páncél kialakulása eredetileg a föld alatti ásást könnyítette meg.

A teknőspáncél korai evolúciója régóta foglalkoztatta a kutatókat. „Tudtuk az ősmaradványokból és a mai teknősök páncélfejlődéséből, hogy a páncél kialakulásához vezető első lépés a bordák kiszélesedése volt" – mondta a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Tyler Lyson, a Denveri Természettudományi Múzeum szakértője.

Kiszélesedtek a bordák

Noha a határozottan kiszélesedett bordák elsőre nem tűnnek olyan jelentős változásnak, mégis nagy hatással voltak a négylábú állatok légzésére és mozgására.

A prototeknősök a föld alá ásták be magukat a rossz körülmények között Forrás: Andrey Atuchin festménye

Mivel a bordák – a teknősök kivételével – szinte minden állatnál részt vesznek a légzésben és a mozgásban, meglehetősen „unalmas", egyhangú csontok. Alakjuk és felépítésük nagyjából egyforma a kígyóktól, a dinoszauruszokon át az emberig.

260 millió éves prototeknős

A teknősöknél azonban a bordák nagyon jelentősen módosultak,

és meghatározó módon részt vesznek a páncél felépítésében.

A páncél fejlődésének és funkciójának megértéséhez a döntő lökést az a néhány nemrég felfedezett úgynevezett prototeknős-fosszília adta, amelyet Dél-Afrikában fedeztek fel.

Az Eunotosaurus africanus prototeknős ősmaradványa, amelyet Kobus Snyman fedezett fel Forrás: Tyler R. Lyson

Az Eunotosaurus africanus prototeknős nagyjából 260 millió éve élt az akkor meglehetősen kietlen vidéken.

Nyolcéves felfedező

Az egyik kulcsfontosságú ősmaradványt egy nyolcéves fiú, Kobus Snyman találta az apja telkén. Ezen a kivételes épségben megmaradt leleten jól kivehető a nagyjából 15 centiméteres prototeknős teste a széles bordákkal, valamint a végtagok is. A leletek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy

a prototeknős páncélzata elsősorban a talajban való alagútásást segítette.

A legősibb prototeknős ősmaradványa (balra) arra utal, hogy a bordák kiszélesedése eleinte az ásás megkönnyítésére alakult ki, így az állat könnyebben elbújhatott a rendkívül száraz környezetben, és csak később épült be szervesen a páncélba, amint ez egy modern teknősön (Pelusios, jobbra) látható Forrás: Luke Norton

A föld alá bújva az állatok képesek voltak túlélni a perm-triász kihalási eseményt mintegy 252 millió évvel ez előtt.

Ez után még nagyjából 50 millió évet vehetett igénybe, amíg a prototeknősök kiszélesedett bordáiból kialakult a ma is jól ismert teljes páncél.