Pörölyfejű lény legelt a tenger fenekén

Egy pörölyfejű cápa és egy krokodil nászából született kreatúrára emlékeztetett az a növényevő hüllő, amelynek állkapcsát első alkalommal sikerült nagy pontossággal rekonstruálni.

A bizarr kinézetű, 242 millió évvel ezelőtt élt Atopodenatus unicus fosszíliáját még 2014-ben fedezték fel a kutatók a mai Dél-Kína területén. A feji rész nagyon rossz állapotban volt, ezért a szakértők kezdetben azt feltételezték, hogy az állat flamingószerű csőrrel rendelkezett.

Egy újonnan publikált tanulmány azonban fényt derített az igazságra: a csőrnek nézett szájszerv tulajdonképpen az őslény pörölyre emlékeztető állkapcsának része. Ami külön érdekesség, hogy az Atopodenatus unicus az eddig felfedezett legkorábbi növényevő tengeri hüllőnek számít a világon.

Kalapácsfeje van, ami rendkívül egyedi, tekintve, hogy korábban nem találkoztunk hasonló hüllővel”

– mondta az ősállatot leíró új tanulmány egyik szerzője, Olivier Rieppel evolúcióbiológus.

Az Atopodenatus unicus fosszíliája és rekonstrukciója Forrás: © Nick Fraser

A hüllő furcsa szájszervére neve is utal. Az Atopodenatus unicus latin név, magyarul „egyedi, furcsa fogazatút” jelent. A most felfedezett új kövületek alapján sikerült rekonstruálni, miként helyezkedtek el fogak: a széles állkapocs egy pörölyre emlékeztetett, szélén ék alakú fogak sorakoztak, beljebb a szájüregben viszont már tűszerű fogak kaptak helyet.

Így táplálkozott

A kutatók agyaggal és fogpiszkálókkal modellezték, miként állt össze az őslény állkapcsa és hogyan táplálkozott vele. Ez alapján megállapították, hogy az állat ékszerű fogaival kaparta le az óceán felszínén lévő kövekről a növényeket, majd száját kinyitva beszippantotta azokat. A tűszerű fogakkal végül kiszűrte a vízből a növényi részeket.

A publikációban nem csupán az Atopodenatus unicus rejtélyét oldották meg, de a tudósok betekintést kaptak abba, miként festett az első növényevő tengeri hüllő. Rieppel megjegyezte, hogy az állkapocs struktúrája egyértelműen növényevésre utal. Emlékeztet több szűrögető életmódot folytató tengeri állatra, csak éppen 8 millió évvel idősebb náluk.

Az Atopodentatus a világ egyik legnagyobb tömeges kihalása után „lépett a porondra”: 252 millió évvel ezelőtt a perm–triász kihalási esemény során a becslések szerint a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki. Egy ilyen faj megjelenése azt mutatja, hogy az élővilág gyorsabban állt talpra és vált változatossá, mint korábban gondolták. A publikáció a Science Advances című szaklapban jelent meg.