Százhetven éves pezsgőket ízleltek meg

France, Ay, champagne Ayala

Kutatók mintát vettek a Balti-tengerből származó százhetven éves pezsgőkből, melyeket laboratóriumban is elemeztek. 

A pezsgőkből származó minta alapján kiderül, hogy a tengerfenék meglepően jó állapotban őrizte meg az italokat és a 19. századi borkészítési eljárások nyomai is fellelhetők benne. A mintáról Philippe Jeandet biokémikus (University of Reims Champagne-Ardenne) és kollégái a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban tették közzé észrevételeiket.

Elárverezték egy részüket

A palackokat egy hajótörés kapcsán találták meg 2010-ben a finn Åland-szigeteknél, azok 19. századi eredetét akkor a palackok dugóinak segítségével határozták meg. 2011-ben kettőt is elárvereztek közülük, az egyikért 30 ezer eurót fizettek, ami rekord összegnek számít egy pezsgőért. Az összeget a tengeri régészeti ösztöndíjak finanszírozására fordították – mondta Björn Häggblom, az ålandi kormány szóvivője. 2012-ben további tizenegy üveget értékesítettek, a többit Ålandon tárolják későbbi árverésekig. A roncsok között öt sörösüveget is találtak, amelyekről korábban már szintén beszámoltak.

A palackok árából befolyt összeg egy részét a tengeri régészeti ösztöndíjak finanszírozására fordították (a kép illusztráció) Forrás: Photononstop/Claudio Gallone

Bár a hajótörés helye összefügghet az egykori Orosz Birodalom kereskedelmi útvonalával, a palackok eredete a cukor tartalmuk alapján behatárolható. Jeanet elmondása szerint az oroszok akkoriban köztudottan magas cukortartalmú pezsgőket ittak (több mint 300 gramm/liter), a „hajótörött palackok” azonban csupán fele annyira voltak édesek. Ez azt sugallja, hogy a német piacokra szánhatták őket, ahol a mérsékelten édes borokat preferálták.

Megfelelően tárolta őket a tengerfenék

A Balti-minták lényegesen nagyobb koncentrációban tartalmaznak fémeket (vas és réz) és alkoholtartalmuk is kisebb (körülbelül 9,5 százalék), mint a modern pezsgőké (12 százalék). Jeandet szerint a készítés folyamata akkoriban nem lehetett olyan szigorúan ellenőrzött, mint amilyen jelenleg; ezzel magyarázható az italok krémes, joghurtos állaga és a neves szakértők által jellegtelennek tartott íze.

Némi oxigén hozzáadásával finomabbá váltak a 19. századi italok (a kép illusztráció) Forrás: Photononstop/Sébastien Rabany

Némi oxigén hozzáadása után azonban az italok finomabbá váltak, a kóstolók az érett gyümölcs, szarvasgomba, füst és méz ízét kezdték felfedezni a pezsgőkben. "Az azonosított ízek és aromák nagyon összetett termékre utalnak szemben a modern pezsgőkkel” – mondta Patrick McGovern, biomolekuláris archeológus (University of Pennsylvania). "Ahhoz képest, hogy a pezsgők 170 évig a víz alatt voltak, meglepően jó állapotban vannak. A megtalált pezsgők jelenlegi állapotához a megfelelő feltételek is hozzájárulhattak. Félhomályban, 2-4 ° C közötti hőmérsékleten tárolódtak, ezért maradt meg az eredeti ízviláguk” - mondta Jeandet.