Vízjég van a Csuri-üstökös felszínén

Közeli felvétel az üstökös felszínéről

Több mint száz vízjégfoltot fedezett fel az Európai Űrügynökség űrszondája, a Rosetta nagyfelbontású és kis látószögű OSIRIS felvevőrendszere a "Csuri", azaz a 67P/ Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén.

Régóta ismeretes, hogy az üstökösök magja rengeteg jeget tartalmaz, és ahogy az égitestek közelednek a Naphoz, felszínük felmelegszik, a jég pedig gázokká szublimálódik. Az illékony anyagok kiáramlanak a magból, magukkal vonva a beléjük fagyott port. Az így kiáramló gázok és porok alkotják a hatalmas, rendkívül ritka légkört, a kómát az üstökös körül.

A részecskék nagyon hamar elszakadnak a gázoktól, és a napsugárzás valamint a napszél hatására óriási csóvát alkotnak - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálnak a felfedezést bemutató ismertetőjében.

A por egy része az üstökös felszínén marad vagy visszahullik az égitest egy másik részén. Ez a folyamat magyarázhatja meg, hogy miért tűnt a korábbi vizsgálatok során oly sötétnek a "Csuri" vagy más üstökösök felszíne.

A Rosetta űrszonda navigációs kamerájának felvétele november 9-én készült a 67P/Csurjumov-Geraszimenkóról, az üstököstől 109 kilométer távolságból. Az expozíciós idő hat másodperc volt Forrás:ESA/Rosetta/NAVCAM

120 régió

A Rosetta OSIRIS felvevőrendszere most

120 olyan régiót azonosított

az üstökös felszínén, amelyek tízszer fényesebbek, mint az égitest többi része. A képződmények némelyike csoportokba "tömörül", míg mások magányosan "árválkodnak".

Közeli felvétel az üstökös felszínéről Forrás: ESA

A több tucat méter átmérőjű halmazokat rendszerint a sziklák lábánál, törmelékkel borított területen fedezték fel. A feltételezések szerint ezekben az esetekben a vízjég a kőzet eróziója vagy a sziklafal leomlása során került napvilágra. Az izolált vízjégfoltok viszont semmilyen kapcsolatba nem hozhatók a környezettel, vélhetően ezek az objektumok az üstökös aktivitásának következtében lökődtek ki, ám mivel alacsony volt a sebességük, nem voltak képesek leküzdeni az égitest gravitációját és visszahullottak a felszínre.

Az összes fényes képződményt árnyékos területeken fedezték fel, és egy hónap leforgása alatt nem észleltek bármilyen szignifikáns változást az állagukban. "A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy vízjégfoltokról van szó" - emelte ki Antoine Pommerol, a Berni Egyetem kutatója, a tanulmány első szerzője.

Jégfoltok az üstökös felszínén Forrás: ESA

Porréteg takarja a vízjeget

A szublimáció olyan halmazállapot-változás (fázisátalakulás), amelynek során a szilárd halmazállapotú anyag a melegítés hatására anélkül megy át gőzállapotba, hogy közben folyékony állapotot venne fel.

A szublimációs folyamat laboratóriumi modellezésekor a kutatócsoport különböző ásványi részecskékkel kevert vízjég viselkedését figyelte meg a szimulált napsugárzás hatására. Mint kiderült, néhány órás szublimálás után néhány milliméter vastagságú porréteg képződött, teljesen befedve a vízjeget. Némely esetben azonban a nagyobb szemcsék elsodródtak a felszínről, foltokban kitakarva a por alatt rejtőzködő fényes vízjeget.

Kísérleteink megmagyarázhatják a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről készült felvételeket, a viszonylag homogén sötét felszínt, amelyen csupán helyenként láthatók fényes foltok.

Az égitestet feltehetőleg vékony porréteg borítja, mely alól imitt-amott kivillan a vízjég" - fogalmazott Holger Sierks, az OSIRIS-program vezető kutatója.

A megfigyelések eredményeit az Astronomy & Astrophysics folyóirat legújabb számában ismertették a kutatók.