A pókiszony a génjeinkben kódolt

madárpók
Nem a madárpókok az igazán veszélyesek az emberre
Vágólapra másolva!
A pókiszony vagy arachnofóbia az emberi evolúció terméke, állítja egy új kutatás.
Vágólapra másolva!

A pókok olyan nagy veszélyt jelentettek az emberekre az evolúció korai szakaszaiban, hogy e nyolclábú állatokkal szembeni félelem az örökítő anyagunkba is beépült, állítják amerikai kutatók. Az elképzelés szerint az emberi evolúció korai szakaszában Afrikában előnyt jelenthetett az, ha valaki hamar észrevette a pókokat és kitért az útjukból.

Még a nem halálos marás is életveszélyes volt

Afrikát számos erőteljes mérgű pók népesítette be jóval a korai emberszabásúak megjelenése előtt, és a két élőlénycsoport több tízmillió éven át létezett egymás mellett, mondta a tanulmány egyik szerzője, Joshua New, a New York-i Columbia Egyetem munkatársa.

Nem a madárpókok az igazán veszélyesek az emberre Forrás: Wikimedia Commons

„Az emberek állandó, kiszámíthatatlan és jelentős veszélynek voltak kitéve az által, hogy bármikor összetalálkozhattak veszélyes mérgű pókokkal ősi környezetükben” – folytatta New. „Még ha nem is volt halálos, például egy fekete özvegy marása napokra, sőt akár hetekre is cselekvőképtelenné tett valakit, ami borzasztó veszélyekkel járt az évmilliókkal ez előtti világban.”

Az emberek gyorsan felismerik a pókokat ábrázoló képeket

A tanulmányban vizsgálták, hogy milyen gyorsan veszik észre az embereket a pókok képét több más kép között. A vizsgálatban részt vett 252 ember többsége sokkal hamarabb felismerte a pókok képét más, szintén félelmet kiváltó – például legyeket és tűket ábrázoló – képek között.

Az arachnofóbia más magyarázata

A mostanin kívül azonban léteznek más elképzelések is a pókiszony magyarázatára.

Jon May, a Plymouth-i Egyetem pszichológiaprofesszora például úgy véli, hogy a furcsa szögben álló lábaik, sötét színezetük és kiszámíthatatlan mozgásuk teszi annyira kellemetlenné a pókokat az emberek számára.

„Szeretjük az élénk színű lepkéket és katicabogarakat, de a pókok sötét színűek, hosszú, szögletesen megtörő lábakkal, és mind az alak, mind a színezet erős negatív asszociációkat kelt” – mondta May. „Arra is nagyon érzékenyek vagyunk, és rögtön észrevesszük a mozgó dolgokat, ha azokat a szemünk sarkából pillantjuk meg, és a pókok gyorsan és kiszámíthatatlanul mozognak.”

Fontos a társadalmi kondicionálás

Joshua New elképzelésével ellentétben May úgy véli, hogy a pókiszony társadalmi kondicionálás révén alakult ki, mivel a gyerekek sokkal nagyobb eséllyel kezdenek iszonyodni ezektől az állatoktól, ha azt látják, hogy szüleik vagy testvéreik ijedelemmel vagy undorral reagálnak a pókok látványára.