Valójában annak, hogy hét napos hetet számolunk, semmi gyakorlati értelme nincsen. Nagyon ritkán esik egybe a logikailag felépített és kiszámolt hónapok számozásával, és nincs semmi köze az idő mérésére használt 60-as alapú másodperc-, perc- és óraszámításunkhoz.
Vallástól és naptárhasználattól függetlenül a világ nagy része a hétnapos hetet használja. A zsidók, akik holdnaptár szerint élnek, amely 12 vagy 13 hónapból áll, ugyanúgy hétfőtől vasárnapig számolnak, mint a bahái hittel élők, akik a tavaszi napéjegyenlőséget tekintik az év első napjának – igaz,
a bahái napok napnyugtakor kezdődnek,
de a mágikus hetes szám megmaradt.
Az eredetéről igazából nem sok mindent tudunk: az általánosan elfogadott vélekedés jelenleg az, hogy Kr. e. 6. század környékén vagy a babilóniaiak, vagy a zsidók vezették be először – valószínűleg egyébként a mai Irak területén élő babiloni társadalom volt az értelmi szerző, ugyanis az ő mitológiájukban a hetes szám szentként szerepelt.
Ez ahhoz köthető, hogy a babilóniaiak hét égitestet ismertek koruknak meglehetősen fejlett asztronómiai eszközeiknek hála: a Jupitert, a Vénuszt, a Szaturnuszt, a Merkúrt, a Marsot, a Napot és a Holdat. A birodalomban ekkor már mérték a hónapok múlását, így valószínűleg gyakorlati oka is volt a hét kifejlesztésének: az átlagban 29 napos hónapot elnegyedelve nagyjából 7 egységes periódust kapunk.
A babilóniai asztronómia egyébként nagyban a holdciklusra épült,
a birodalom naptára rendszeresen beiktatott egy közbeékelt napot azért, hogy a hónap utolsó hetét össze tudja egyeztetni az újholddal.
Babilóniában ebben az időszakban elég sok zsidó raboskodott, így történészek feltételezik, hogy ők is innen építették bele a hetet mitológiájukba. A birodalom hatalmasnak és befolyásosnak számított ekkoriban, így hamarosan a görögök, az indiaiak, a kínaiak és a perzsák is átvették a hétnapos hét fogalmát. Persze pontos adataink nincsenek arról, melyik nép volt igazából az első, amely így osztotta fel a hónapokat, de az biztos, hogy
az eredeti ötlet ebből az időszakból és a mesésen fejlett Közel-Keletről érkezett.
A rómaiak eleinte nyolcnapos heteket használtak, minden hét utolsó napja egy „vásárnap” volt, amikor a birodalom polgárai megvehették és eladhatták tulajdonaikat, és beraktározhattak élelemből a következő hét napra.
Valamiért azonban a Julián naptár bevezetése után (Kr. e. 45.) a nyolcnapos hét egyre inkább népszerűségét vesztette a hétnapos javára – egy időszakban azonban, bár nehéz elképzelni hogyan, mindkét számítási módszer érvényben volt. A nyolcnapos hetet I. Constantinus törölte el 321-ben véglegesen.
Persze időről időre megpróbálja valaki megváltoztatni ezt az értelmetlen, de megszokott hétnapos mintát – legutóbb például a Szovjetunió tett rá kísérletet, hogy egy hét öt-hat napig tartson.
A szovjet naptár 1929 és 1940 között használatban volt, bár ekkor sem törölték el a hivatalos hét napot, de használták a saját kalendáriumukat is. A fő különbség az volt a Gergely-naptár és a szovjet naptár között, hogy utóbbinál a szünnapok nem vasárnapra, hanem a hét előre meghatározott ünnepnapjaira estek. A módszer leginkább azért bukott meg, mert rendszertelen volt – sokszor egy családon belül nem egyszerre kaptak szünnapot a tagok, és bonyolult volt követni, ki mikor maradhat otthon.
Újdonságnak számít maga a hétvége fogalma is – nagyrészt minden rendszerben, a világ minden táján heti egy nap pihenés általánosnak számít, a szombat-vasárnap édes kettős szünnapé azonban már kevésbé. Az Egyesült Államokban például csak a 20. század korai szakaszában vezették be a szombati pihenőt, méghozzá a nagy zsidó munkaerővel rendelkező gyáraknál. Az első úttörő egy New England-i gyár volt 1908-ban.
Magyarországon a szabad szombatot 1982-ben vezették be,
ekkor lett ötnapos a munkahét, 1978-ban még csak kéthetente maradhatott otthon az ember szombaton.
Bárhogyan csűrjük-csavarjuk azonban, a hétnapos hétre egyáltalán semmi logikai magyarázat nincs azon túl, hogy szükség volt egy rendszerre a napok csokorba gyűjtésére. Az igazán meglepő az, hogy még nem sikerült sokkal gyakorlatiasabb és következetesebb rendszert létrehoznunk – de talán évezredek gyakorlata után már igazán nehéz lenne kinevelni bárkiből is a hétfőtől vasárnapig tartó körforgáshoz ragaszkodást.