Négylábú, üreglakó kígyó maradványaira bukkantak Brazíliában

A Tetrapodophis művészi rekonstrukciója. A négylábú kígyó a Gondwana kora krétabeli trópusi erdeiben élt

Egy négylábú kígyó kivételesen jó állapotban lévő, teljes csontvázára bukkantak Brazíliában egy kora kréta kori üledékben. A lelet arra utal, hogy a mai kígyóknak nem úszó tengeri kígyók, hanem szárazföldi, üreglakó állatok voltak az őseik.

Napjainkban több mint 3000 kígyófajt ismerünk, és annak dacára, hogy nincsenek végtagjaik, mégis kitűnően másznak, kúsznak és úsznak a legkülönbözőbb élőhelyeken a sivatagoktól kezdve az esőerdőkig és az óceánokig.

Elterjedtségük ellenére még mindig nem ismerjük egyedi testfelépítésük eredetét.

Első négylábú kígyófosszília

A most nemrég kiásott fosszília segíthet

a gyík-kígyó átmenet

jobb megértésében. Korábban ebben az évben egy múzeumi gyűjteményben fedeztek fel négy, több mint százmillió éves kígyóősmaradványt. De annak ellenére, hogy néhány fosszilis kígyó rendelkezett hátsó végtagokkal,

egészen mostanáig nem találtak négy végtaggal rendelkező kígyófosszíliát.

A Tetrapodophis amplectus mellső (balra) és hátsó végtagja (jobbra) Forrás: Dave Martill,University of Portsmouth

Ennek a korábban ismeretlen fajnak a csontvázát az ősmaradványairól híres brazíliai Crato Formációban fedezték fel. Nemcsak a teljese csontváza,

de a lágyszöveteinek a lenyomata, sőt a gyomortartalma is fennmaradt.

A kígyók őse

A bámulatos épségben megőrződött fosszilis maradványokat Dave Martill és munkatársai a Portsmouthi Egyetemről vetették alá tüzetes vizsgálatoknak. Törzsfejlődési elemzést is végeztek, hogy megállapítsák az állat helyét a kígyók evolúciós családfáján. Eredményeiket a Science magazin e heti számában tették közzé.

A kutatók megállapították, hogy az új faj valójában a mai kígyók őse.

A Tetrapodophis amplectus névre keresztelt faj 146-100 millió évvel ez előtt élt

az akkori Gondwana trópusi erdeiben.

A Tetrapodophis amplectus teljes csontváza Forrás: Dave Martill, University of Portsmouth

Mai kígyókra jellemző tulajdonságok

A Tetrapodophisnak számos

klasszikus kígyótulajdonsága

volt. Testét pikkelyek borították, fogai kampósak voltak, agykoponyája nagy volt, és a teste hosszúkás (több mint 150 csigolyával). Orra tompa, állkapcsa rugalmas volt, így képes volt egészben lenyelni a nagy zsákmányállatokat. Gerincoszlopának hajlékonysága lehetővé tette a zsákmány megfojtását.

Nem használta mozgásra a végtagokat

Természetesen a legnagyobb különbség a négy, csökevényes végtag megléte. A jelek szerint ezeket nem használta sem a mozgáshoz, sem az üregásáshoz. A rövidebb külső ujjpercek és a meghosszabbodott második ujjpercek megléte egyes madarak, lajhárok és denevérek fogólábainak felépítéséhez hasonlít.

Ez arra utal, hogy ezek a végtagok a fogáshoz alkalmazkodtak.

A Tetrapodophis valószínűleg a gerinces préda megragadására, vagy a partner átfogásához párzáskor használta a végtagjait. Az is elképzelhető, hogy a fára mászáskor jött neki jól a végtagok megléte. Mindenestre a megszokott, hullámzó kígyómozgás kezdeti kialakulása után az ilyenfajta végtagok újrahasznosultak más funkciókra az evolúció folyamán. A megnyújtott test pedig még a mellső végtagok elvesztése előtt kifejlődött.

A Tetrapodophis művészi rekonstrukciója. A négylábú kígyó a Gondwana kora krétabeli trópusi erdeiben élt Forrás: Julius T. Csotonyi

Üregásó kígyókból fejlődtek ki a mai fajok

Végül a koponya és a test arányai, akárcsak a csigolyák redukált tövisnyúlványai

az ásó életmódhoz

való alkalmazkodás jelei. Mivel a Tetrapodophisnak hosszú törzse és rövid farka volt – és nem a vízi állatokra jellemző hosszú, oldalról lapított farka – a kutatók úgy vélik, hogy a viperafélék és az óriáskígyók egyaránt üregásó élőlényekből fejlődtek ki, és nem olyan tengeri ősökből, amilyenek például a moszaszauruszok voltak.