A felvételen – melyet Roger Hanlon, a woods hole-i Tengerbiológiai Laboratórium munkatársa készített –azt láthatjuk, hogy egy szépiafaj (Sepia apama) két példánya éppen légyottra készül.
Az aktus során a hím karjaival körülöleli partnere fejét. A párzás lezajlása után a nőstény két helyen tárolhatja a hímivarsejteket: a száj körüli bélésekben, vagy az állat csőre alatti tartályszerű képződményben. A belsőleg megtermékenyített petéket az anyaállat hasadékokba helyezi. A biztonságos hely létfontosságú, ugyanis a szaporodási időszak végén az nőstény elpusztul.
Alexandra Schnell, a Macquarie Egyetem munkatársa óriás tintahalak viselkedését tanulmányozta, hogy jobban megértse azok párzási stratégiáját. Az állatok szaporodási időszaka rendkívül rövid, mindössze pár hónapos - májustól augusztusig tart. Reprodukciós sikerük maximalizálása érdekében ez alatt az idő alatt több partnerrel közösülnek.
Persze ez nem azt jelenti, hogy véget nem érő orgazmusok sorozata következik. A kutatások kiderítették, hogy mind a hímeknek, mind a nőstényeknek eltérő igényeik vannak. A nőstények például közvetlenül a párosodást követően elutasítóan viselkednek a többi udvarlóval szemben. Ezt a testükön megfigyelhető fehér csíkkal jelezik. Ha nem járnak szerencsével a szerelemben már jó ideje, akkor igényeiket lejjebb szállítják és párosodásra invitáló testtartással jelezik az elhaladó hímek számára szándékukat.
A hímeknek természetesen mások a kritériumaik: erős vonzódást tanúsítanak az ismeretlen nőstények iránt – ezt a fajta diszkriminatív viselkedést először figyelték meg fejlábúaknál. Ugyancsak nagyobb valószínűséggel „legyeskednek” olyan nőstények mellett, amelyek a közelmúltban nem párosodtak más hímmel. Hogy ezt hogyan állapítják meg nem ismert, de a kutatók valószínűsítik, hogy kémiai jelzőanyagokon alapul a felismerés.