Vágólapra másolva!
Egyetlen obszcén mondat hétszáznál is több példányban, csinos, de tökéletesen értelmetlen ábrák, két hivatkozás, no meg némi pénz - és máris hosszabb lesz a publikációs listánk.
Vágólapra másolva!

“Szedj le a kibaszott levelezőlistádról” - ez az egy mondat szerepel több mint hétszázszor egy cikkben, melyet egy “neves” tudományos szaklap lektora “kitűnő” minősítéssel publikálásra ajánlott. Már ha beküldője hajlandó potom 150 dollárt áldozni a megjelenésre.

A cikket egy feldühödött informatikus, Peter Vamplew küldte el az International Journal of Advanced Computer Technology (IJACT) nevű nyílt hozzáférésű lapnak, mely az ilyen folyóiratoknál a tudományos hitelesség mércéjének számító kollegiális lektorálást (peer review) ajánlott. Vamplew azon kapta fel a vizet, hogy a magát tudományosnak nevező lap kéretlen levelekkel árasztotta el postaládáját, melyekben fizetős publikációs szolgáltatásait ajánlgatta.

Így kezdődik a cikk, és hát... így is folytatódik Forrás: David Mazieres és Eddie Kohler

A célja leginkább az volt, hogy a maga keresetlen módján jelezze a szerkesztőbizottságnak, hogy nem igazán érdeklik az efféle ajánlatok, így igencsak meglepődött, amikor elfogadták a cikket közlésre. A tartalom láttán nem lehet kétségünk: ezt a cikket ember biztosan nem olvasta. Ha pedig valamilyen programot eresztettek rá, hogy legalább formailag ellenőrizze, feltehetően az sem állhatott pár tucatnál több kódsorból. Az eset különös pikantériája, hogy a cikk nem a beküldő műve: a publikációt jegyző szerzőpáros 2005-ben írta, válaszként egy hasonlóan idegesítő konferenciameghívó-áradatra.

Még folyamatábra is van benne, ha nem volna elég egyértelmű az üzenet Forrás: David Mazieres és Eddie Kohler

Mindebből az is látszik, hogy az IJACT “szerkesztőbizottsága” a plágiumgyanúnak sem nagyon néz utána (Khushboo Saxena, Akash Saxena, Akanksha Saxena, Ashutosh Pal korszakalkotó munkáját például már soha nem ismerhetjük meg, mert feltehetően az eredeti szerzők leszedették - a cím már csak a szerkesztők angoltudásáról tájékoztat: This paper remove due to plagiarism).

A kéthavonta kiadott folyóirat egyébként túlnyomó részben indiai szerzők cikkeit tartalmazza, melyek a felületes szemlélő számára nem tűnnek teljes hülyeségnek, azonban a fentiek fényében inkább tekinthetjük olyan tudományos jellegű blognak, mely fizetett cikkeket közöl kéthavi rendszerességgel.

Ha idegenkedünk a trágárságtól, és van szátzötven dollárunk arra, hogy erőfeszítés nélkül növeljük publikációs listánkat, íme, egy cikkgenerátor. Az enyémet itt olvashatják Rugalmas, homogén szimmetriák online algoritmusokhoz címmel.

Peer review, open access

A kutatókra manapság hatalmas publikációs nyomás nehezedik, és aki önéletrajzában csak rövidke publikációs listát képes feltüntetni, az előtt gyakran zárva maradnak bizonyos fontos ajtók. A megnövekedett igények kielégítésére számos, az interneten is elérhető, szabad hozzáférésű (open access) szaklap született, melyek azt állítják magukról, hogy a beküldött cikkeket a szerzők tudományterületén tevékenykedő kollégáknak küldik el.
Az ilyen kutatókból összeálló “esküdtszék” javaslatot tesz arra nézve, hogy mi történjen a cikkel - publikálják; bizonyos kérdések tisztázása után publikálják; elutasítják, javaslatokat téve az átírásra és újra benyújtásra; vagy teljességgel elutasítják -, a szerkesztőbizottság pedig ennek figyelembe vételével dönt a publikálásról. Ez a kollegiális lektorálás, vagy ismertebb angol nevén a peer review.
A nyílt hozzáférés és a kollegiális lektorálás legismertebb képviselője a PLOS ONE nevű folyóirat, mely jól szerepelt egy átveréses teszten, azonban egy cikk publikálásáért itt több mint 1000 dollárt kell fizetni, ami nyomban rávilágít az IJECT és hasonló társai vonzerejének titkára.

Van ábra is, az eredmény: szignifikáns egyezés a szöveg tartalmával Forrás: David Mazieres és Eddie Kohler