Hetven métert süllyedhet a tengerszint a következő 80 millió évben

A teljes földi jégtakaró elolvadása miatt akár 50 méterrel emelkedhet, a lemeztektonika révén pedig 120 méterrel süllyedhet a világtenger szintje a következő 80 millió évben. Rövid távon azonban a globális felmelegedés miatt a vízszint növekedése lesz jellemző.

A világtenger vízszintje több tényező együttes eredményeként veszi föl aktuális helyzetét. Az okokat két nagy csoportra oszthatjuk: az óceánokban lévő vízmennyiség változására, valamint az óceáni medencék vízbefogadó képességének, azaz térfogatának módosulására.

Az első a Föld globális átlaghőmérsékletével kapcsolatos: amikor ez alacsony, a felszíni vízkészlet nagyobb része van jég állapotban, mint a melegebb időszakok során. Napjainkban például a globális felmelegedéssel kapcsolatban olvad a szárazföldi jég, és ettől nő az óceánokban lévő víz mennyisége. Ennek mértékét és ütemét egyelőre sokféleképpen becsülik.

Az óceáni medencék vízbefogadó képességének változása az aljzatuk domborzatával kapcsolatos. Elméletben egy sík óceáni aljzaton lévő, adott mennyiségű víz kisebb vastagságot (magasságot) vesz fel, mintha a sík alapzaton valahol egy domború kiemelkedés lenne - amely a víz egy részét kiszorítaná.

Amikor az óceánközepi hátságok aktivitása megnő, gyorsabban keletkezik az óceáni kőzetlemez anyaga a hátságok mentén. Ekkor a hátságok melegebbek lesznek, amitől kitágulnak, és végeredményben jobban kiemelkednek. Ekkor tehát csökken az óceáni medencék vízbefogadó képessége, és ettől emelkedik a világtenger szintje. Amikor pedig a hátságok kevésbé aktívak és hidegebbek, kevésbé emelkednek ki, amitől pedig csökken a világtenger szintje.

Dietmar Müller (School of Geoscinece, University of Sidney) és kollégái az elmúlt 140 millió évre vizsgálták a világtenger szintjének változását. A szakemberek elsősorban azt tanulmányozták, hogy az óceánok helyzetének milyen hatása van a köpeny anyagáramlásaira. Az óceánok elhelyezkedése és kora ugyanis befolyásolja az alábukó (szubdukáló) lemezek helyét, utóbbi a köpeny áramlásait, azon keresztül pedig nagy méretskálán a felszíni vulkanikus és tektonikus aktivitást is. Mindezeken felül az óceánok, különösen a sekély selfterületek peremvidékei erősen befolyásolják az élővilág fejlődését.

Az elkészített modell az első olyan, amely a kréta időszaktól (145 millió évtől) mutatja a tengerszint változásait - attól a periódustól indulva, amikor az utolsó déli szuperkontinens, a Gondwana még egyen volt. Ennek az időszaknak a vége felé a világtenger szintje jelentős mértékben, közel 170 méterrel volt magasabb, mint napjainkban (lásd az ábra felső részén).

A kutatók a jövőbeli tengerszintváltozást is megpróbálták előrejelezni. Eszerint a következő 80 millió évben, ha csak az óceánok vízbefogadó képességének változását vesszük figyelembe, a világtenger szintje közelítőleg 120 métert csökken (lásd az ábra alsó részén). A jelenleg zajló globális felmelegedés azonban ezt az értéket mérsékli: ha elolvad a mai teljes szárazföli jégkészlet, akkor ez közel 50 méterrel emeli meg a tengerszintet. A kettő eredőjeként mintegy 70 méternyi tengerszint csökkenés várható - azonban csak sokmillió éves időskálán. Mindezt átmenetileg felülírja a globális felmelegedés, amely az elkövetkező, emberléptékű időszakban emelni fogja a tengerszintet.

A kontitnesek mai helyzetét megtartva a fent sötétkékkel jelzett területeket borítaná el a tenger 170 méteres emelkedéskor, és az alsó, sötétzölddel jelzett területek kerülnének szárazra 120 méteres tengerszint-csökkenéskor (Dietmar Müller)

Az olyan kiterjedt jégtakaró, mint ami most jellemzi planétánkat, a földtörténeti kutatások alapján viszonylag ritka lehet. Gyakrabban volt olyan éghajlati helyzet, amelyben jégtakaró nem jellemző, és bolygónk lassan, de jelenleg is ebbe az irányba halad.